2017. március 19., vasárnap

Séta a Merzse-mocsárhoz

A mai nap nagy meglepetése volt, hogy a ZÖLD XVII Egyesület elnöke megkeresett engem, hogy felhasználhatják-e a képen látható fotómat plakátnak. Nagyon megörültem neki és azonnal igent mondtam. Régóta szeretem a Merzse-mocsarat és sokszor visszajárok oda, rengeteg élményt nyújtott. 
Remélem sokan elmennek majd a rendezvényre :-)


Egy szeles napon

Nem gondoltam volna, hogy egy egész napos eső után másnapra szép napsütésre ébredek fel (még éjjel is hallottam az eső kopogását...). De amikor reggel kinéztem az ablakon, úgy döntöttem ki kell menni a madárlesbe. Tartottam attól egy picit, hogy sár lesz, de szerencsére nem volt vészes. A kunyhóra is kíváncsi voltam, kibírta-e a szelet, no meg mennyire van tele az itató ennyi esőtől. Tollas barátaim is jól bírták a gyűrődést, egy meggyvágót majdnem belefújt a vízbe a szél, de szerencsére ő ügyesebb volt... Hogy hogyan tudott megmenekülni a poszt végén látható egy mini-videóban.



2017. március 15., szerda

Megérkeztek a seregélyek

Már március elején egy szép napsütéses reggelen láttam már seregélyeket ülni az egyik fán, jellegzetes hangjukat hallatták. De a leshez akkor még nem szálltak be, legalábbis amikor ott voltam. Ma gondoltam egy merészet és egy nagyon korai felkeléssel már hajnalban napfelkeltére kimentem, bízva abban hogy olyat is láthatok, amit esetleg mondjuk kilenc után már nem. Nem csalódtam: azonnal megérkeztek a meggyvágók, szajkó és legnagyobb meglepetésemre nászruhás seregélyek szokásukhoz híven csapatostul...




2017. március 14., kedd

Madárinvázió

Végérvényesen vége a télnek, most már itt a tavasz. Viszonylag sokat ülünk mostanában fotóstársammal kedvenc leskunyhónkban és meg is szépült a tavasz tiszteletére - igazi zöld moha került mindenhová, leváltva a téli dekorációt. Gyönyörű lett így, és tollas barátaink is észrevették, mert szinte kapkodjuk a fejünket mostanában. Egyszerre négy szajkó jelenik meg, három szarka, meggyvágók tönkelege, majd verebek érkeznek és veszekednek a meggyvágóra, állandó a pörgés. Távolról ragadozó madarak hangját hallani, zöld küllő nevet egy messzi fáról... Vörösbegy jön félénken, erdei pinty táplálkozik a fűben, fekete rigó fürdik. Mi kell még? 
Sokszor úgy érzem, hogy ez az itatós madárles sok meglepetést tartogat még.





2017. március 13., hétfő

A tarka sáfrányok földjén (Dolina-völgy)

Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy következő szabadnapunkon az interneten legtöbb helyen mesésnek írt Dolina-völgybe látogatunk, titkon azt remélve hogy tarka sáfrányt fotózhatunk. Szinte mindent végigkutakodva elindultunk az ismeretlenbe, bízva abban hogy minden klappolni fog és sikerrel járunk. Hajnalban a felhők foltokban mutatkoztak az égen, így bizakodtunk, hogy nem lesz eső aznap.
Mint gyakorlott turisták első nekifutásra a Dolina utat ütöttük be a GPS-be, Albertirsa célállomással. 
1976-ban védetté nyilvánított Dolina-völgy az első az Albertirsa fölött húzódó völgyek sorában. A Gödöllői-dombság ezen a tájon simul bele az Alföld térszínébe... Gyakran rendeznek itt terepfutásokat, tudható meg több fórumról is. Nálunk persze nem a terepfutás volt most a fő célkitűzés....
Nem siettünk, de így is pont napfelkeltére értünk oda...



2017. március 10., péntek

Pörgős szombat

Miután a Kána-tavat körbesétáltam, fél nyolc körül úgy döntöttem ideje az itatós madárleshez kimenni, már várnak a tollas barátaim. A víz még be volt fagyva rendesen, de feltörtem, így a pár hete kirakott kis tálra már nem volt szükség. Elég hideg volt még, de bíztam abban, hogy szépen isznak majd belőle, hiszen csak szomjasak ők is...
Lassan az itatós madárlest kezdik a madárkák megszokni, mindig van most már látogató, vagy kíváncsiskodó. A nap egyik legnagyobb meglepetése az ökörszem volt, valamint az, hogy a harkály folyamatosan eszik a madáretetőből, a meggyvágók nagy bánatára, mert őket meg szépen elüldözi, ha ott van...



Vízimadarak

Már jó két hónapja mellőztem a Kána tavat, valahogy a sok eső, a cuppogós sár mindig elvette a kedvemet, hogy hajnalban nekiinduljak fotózni egyet. Pedig már nagyon hiányzott egy kis kora reggeli madarászás, napfelkelte nézés az aranyló, sárgás, meseszép színvilágával. Valahogy mindig feltölt egy ledolgozott hét után, kikapcsol. Órákig el tudom nézegetni a szürke gémet, vízityúkot, tőkés récéket, csörgő récéket, vagy csak úgy bambulni, lesni mi is történik a természetben. Most nem gurított akkorát ez a hely, mint januárban, de így is tökéletes volt számomra...



2017. március 7., kedd

Boldog Nőnapot!

Minden kedves hölgy olvasómnak kívánok boldog Nőnapot ezzel a bejegyzésemmel! :-)

 “Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom. ”

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "
 
(Pedro Calderón)




2017. március 3., péntek

Ébredező erdő

Múlt hétvégén többször is kint voltunk kedvenc leskunyhónkban. Egyik reggel sikerült kiérnem végre olyan korán, hogy átérezhessem, az erdő ébredését, a madarak énekét, ahogy a lest szépen süti a nap. Végre nem fázunk kint, hosszabb ideig is érdemes ott lenni. Sokan megkérdezik tőlem, minek mész már megint? Aki hasonló cipőben jár mint én, tudja a választ. Nagy öröm számunkra, hogy a "tavaszi nagytakarítást" is megcsináltuk legutóbb, így kényelmesen el lehet férni a kis kunyhóban. Ami a madarak megfigyelése közben nem hátrány...
Az víz hol be van még fagyva, hol nem, de azért reméljük hamarosan nagy lubickolások is lesznek...



2017. március 2., csütörtök

A hóvirágok és téltemetők földjén

Végre ismét egy fotós szabadnap, már vártuk ezt a pénteket - "kiélhetem" szenvedélyemet, fényképeket készíthetek. Most az Alcsúti Arborétum volt a fő úti cél - azt olvastuk, hogy már nyílnak a hóvirágok és a téltemetők is. Mivel a botanikus kert csak 10 órakor nyit, így nem indultunk hajnalok hajnalán, nem volt értelme. Vártam már a találkozást a tavasz első hírnökeivel! :-)




2017. február 27., hétfő

A hónap fotója

Valahogy a február mindig gyorsan elrepül. Azért szerencsére fotózásban most sem volt hiány, viszonylag sokat ültünk a kedvenc leskunyhónkban tollas barátainkat megfigyelve. Lassan véget ér a téli madáretetés, hamarosan kivirágzik a természet, a télnek is búcsút mondunk - eleget fáztunk is, így egy darabig azt hiszem nem is vágyom rá. Jó szolgálatot tett azért a hideg, nem várt vendégeink is érkeztek. Egyik ilyen meglepetés volt e hónapban a zöld küllő, így sikerült végre értékelhetően lefotóznom. Így ez a kép lett a hónap fotója, a közösségi oldalak szavazatai alapján is és egyben ezzel a fotóval zárom a téli időszakot.



Madárhangok - Bird sounds

Már egy ideje fotózásom története során a madarak kerültek érdeklődésem középpontjába, így emiatt egyre jobban kíváncsi vagyok persze hobby szinten, hogy milyen hangjuk is van tollas barátaimnak. Ma már szerencsére ez nem nehéz, sokszor nekem is sikerül rögzíteni kedvenceim hangját fényképezőgépem mikrofonja segítségével. Így összeválogattam egy csokorra valót az általam készült fényképekből és hozzá madárhangot is "csatoltam", így készült el a mostani slideshow, melynek lesz még folytatása.
Az összeállításban hallható és látható: Zöld küllő (Picus viridis), Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), Szajkó (Garrulus glandarius), Kék cinege,  Kékcinke (Cyanistes caeruleus); Őszapó (Aegithalos); Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo); Szürke gém (Ardea cinerea); Kakukk (Cuculus canorus); Tövisszúró gébics (Lanius collurio); Nagy kócsag (Ardea alba); Citromsármány (Emberiza citrinella); Karvaly (Accipiter nisus); Kenderike (Carduelis cannabina); Fekete gólya (Ciconia nigra); Barátcinege (Poecile palustris); Csuszka (Sitta europaea); Fekete rigó (Turdus merula); Rozsdás csuk (Saxicola rubetra); Vörösbegy (Erithacus rubecula); Gyurgyalag (Merops apiaster); Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus); Jégmadár (Alcedo atthis); Vörös gém (Ardea purpurea); Hegyi fakúsz vagy hosszúkarmú fakúsz (Certhia familiaris); Vörös vércse (Falco tinnunculus); Denevér (Chiroptera); Hajnalmadár (Wallcreeper); Fehér gólya (Ciconia ciconia); Szürke légykapó (Muscicapa striata); Búbos vöcsök (Podiceps cristatus); Fürj (Coturnix coturnix); Erdei pinty (Fringilla coelebs); Zöldike (Carduelis chloris); Barázdabillegető (Motacilla alba); Gólyatöcs (Himantopus himantopus); Barátréce (Aythya ferina);Varjú (Corvus cornix); Vízityúk (Gallinula chloropus); Dolmányos varjú (Corvus cornix); Sárszalonka (Gallinago gallinago); Csíz (Carduelis spinus) Sárgarigó, régiesen aranymálinkó (Oriolus oriolus); Tengelic (Carduelis carduelis); Énekes rigó (Turdus philomelos); Barátposzáta tojó (Sylvia atricapilla); Bütykös hattyú (Cygnus olor); Csörgő réce (Anas crecca); Szárcsa (Fulica atra).
Jó szórakozást!



2017. február 25., szombat

Kinyíltak a hóvirágok...

Végre kisütött a nap, megérkezett a jó idő. Feleségemmel egyik vasárnap délután úgy döntöttünk sétálunk egyet a környéken. Télen erre nem nyílt lehetőség, így most bepótoltuk egy kicsit. Láttunk ébredező hóvirágokat már, fenyőrigót, fekete rigót, széncinegét, őszapókat, varjút, vörösbegyet... Pedig nem is mentünk messzire. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, friss levegőt szívni.
Természetesen a fényképezőgépet sem hagytam otthon...



2017. február 20., hétfő

Közel van már a tavasz

Bizony két hét szünet után jó kint lenni már a leskunyhóban. Előtte nem voltam fotózni, fotóstársamon és rajtam már mutatkoztak az elvonás tünetei. A szokásos munkálatok elvégzése után (magfeltöltés, teavaj kirakása, cinkegolyókat tettünk őszapók reményében) be is ültünk és várakoztunk. Azt figyeltük meg, ahogy jobban süt a nap, tollas barátaink is jobban felbátorodnak. 
Szeretem a szárnyaik hangját hallani, figyelni ahogy bátortalanul, de közelednek az ennivalóhoz. 
Szokás szerint volt csuszka, cinege fajták, őszapó, vörösbegy, szajkó, mezei veréb, zöldike, meggyvágó, és a legnagyobb meglepetés aznapra zöld küllő!
Ennek a bejegyzésnek az érdekessége, hogy a fotóra kattintva a weboldalamat nyitja még és ott az adott tollas barátról leírást láthatnak és az éneküket is meghallgathatják kedves Olvasóim.

http://www.albertistvan.hu/zold-kullo/




2017. február 19., vasárnap

Jégkockák

Amikor a leshez sétálok, útközben mindig találok érdekességeket. Legutóbb a tó volt még befagyva, de úgy, hogy igazi jégkockákat láthattam rajta. Szép volt, és érdekes így pár fotó erejéig megörökítettem. 
Nekem mindenesetre a látvány nagyon tetszett... Reméljük ezzel lassan a télnek is vége lesz!


2017. január 29., vasárnap

A hónap fotója

Végre volt egy olyan januári hónap, amikor tél volt. Kezdve a kemény hideggel, embert megpróbáltató mínuszokkal. Hó, jég, zúzmara - minden megmutatta magát. Sokan azt mondják már, elég is ennyi - de szerintem lesz még folytatása. Persze ilyenkor a természetjárók is a telet fotózzák, madarak a jégen, havon - akik sokkal többet elbírnak ilyenkor, mint mi. Januárban szokatlan találkozásom volt Budapesten egy nagy kócsaggal, gyönyörű volt és viszonylag sokáig hagyta magát fotózni. Ezért választottam a január fotójának, egyúttal a sorozat első képe is lett.

2017. január 28., szombat

Tavaszváró

Ezekben a ködös, hideg napokban amikor még tartja magát a tél keményen - sokszor már várjuk a tavaszt, hogy kirügyezzenek végre a fák, végre véget érjen a -8, -10 fokos hőmérséklet még napközben is - pedig még decemberben hogy vártuk a havat, a télt... Ha minden jól megy, egy hónap múlva reméljük mindez már a múlté lesz, virágoznak majd a kökörcsinek, kárpáti sáfrányok, a tavaszi héricsek, téltemetők, ibolyák majd később a tulipánok, nárciszok... Kergetőznek a tollas barátaink és már el is felejtjük addigra hogy a meleg szobából néztük a kinti ködös időt...


Szóval fel a fejjel és lassan temessük el a telet!




2017. január 21., szombat

Tél van

Tél van a javából, már több mint egy hete jönnek-mennek a minuszok. Pár napja úgy nézett ki, hogy enyhülés lesz, de hétvégére ismét -8, -10 fok van reggelente. Most szombaton fotóstársammal a madárleshez mentünk. Várt ránk egy kis munka is - az ajtaját már régóta meg kellett, hogy javítsuk, fel kellett tölteni a készleteket, hogy tollas barátaink ne maradjanak éhen-szomjan, megerősítettük a beülő ágakat. 
Raktunk ki egy tálba forró vizet, hogy tudjanak inni. Először azt hittem, hamar meg fog fagyni, de nem, sőt fürdött benne a szajkó, széncinege... Öröm volt nézni! Ilyen hidegben fürdés? Bizony! 
Volt forgalom rendesen :-) Látogatónk volt ma a csuszka, meggyvágó, őszapó, zöldike, kék cinege, széncinege, barátcinege, erdei pinty, fekete rigó hím és tojó, szarka... Ma nagyon nagy pörgés volt ott és közben az időjárás is kedvezett nekünk. 
A poszt végén egy kisfilm is látható, kedvenceinkről. Természetesen most is HD-ben nézendő! :-)



2017. január 18., szerda

Vácrátót téli arca

Tévedtem szerencsére abban a tekintetben, hogy másnapra a csütörtökön leesett hóból semmi sem marad. Pénteken megérkezett az ónos eső, havazás, eső, majd ismét rengeteg hó és hó... Ami pont jól jött. Persze mindenhol azt tanácsolták, ha lehet NE indulj útnak, főleg Pest megyében, maradjunk otthon. De hát ki fogad ilyenkor szót??? Most van téli tájfotózásra lehetőség, most kell menni. Egyszerűen látni akartam azt a csodát, amit a téli erdő szépsége rejt. Ámulatba ejtő a szépsége, és ilyen látványban mostanában nem mindig van részünk...
Fotóstársammal  szombat reggel Vácrátót felé vettük az irányt. Régóta szerettem volna már látni úgy igazán havasan. Most végre több év után teljesült ez a vágyam... 20 cm-es hóban sétáltunk, hálás voltam mert sokszor kisütött a nap, nagy élményben volt részünk aznap.  Rengeteg fénykép készült és egy kisfilm is - ami megtekinthető a poszt végén. Ne felejtsetek HD minőségre kapcsolni!



2017. január 12., csütörtök

Hó minimál...

Tegnap éjjel leesett végre egy kisebb mennyiségű hó Budapesten, és ma a nap utolsó napsütéses órájában alkalmam nyílt egy kis fotózásra. Nem kerestem nagy témákat, semmi extra, csak maga a hó látványa végre kézzel fogható volt. Hótaposóm alatt ropog a hó (már ami megmaradt belőle) és egy durván negyven perces séta alatt is sikerült pár szép fotót készíteni... Közben pedig arra gondoltam, hogy ebből holnapra semmi sem marad meg.
Reméljük azért még lesz idén havazás!




2017. január 7., szombat

Megjöttek a mínuszok... - segítsük a madarakat!

Most szombatra kemény hideget jósoltak - és valóban így is lett, a nappali hőmérséklet -6, -9 celsius-fok között lehetett. Ennek ellenére kimentem a madárlesbe egy 1,5 óra erejéig meglesni mi újság a madarakkal.. Raktam ki teavajat, diót, cinkegolyót most is hogy legyen mit enniük. Sajnos ivóvizet nem lehetett biztosítani, mert a kemény téli hőmérséklet miatt pár perc alatt megfagy a felmelegített víz. Szóval ha tehetjük, tegyünk ki hasonló finomságokat, ilyen hidegben örülnek neki tollas barátaink.
Most sem hagytak cserben: szajkó folyamatosan jött, harkály, vörösbegy, barátcinege, kékcinege volt  a mai felhozatal. A szél végig keményen fújt, kicsit szokatlan volt kesztyűben használnom a fényképezőgépet, de a szükség nagyúr, muszáj volt most felvenni...
Lássuk hát mi mindent láttam ma a leskunyhóban kedves Olvasóim!



2017. január 4., szerda

Újévi kaland a madarak birodalmában

Nem igazán szoktam messzire menni mostanában, inkább a lakóhelyemhez keresek olyan helyet ahol van víz, ezáltal esély is arra, hogy ebben az évszakban ritka madarakra "vadászhassak". Mivel a víz értesüléseim befagyott, így bizakodva elindultam. 
Most nem hajnalok hajnalán, hanem egy kényelmes felkeléssel indult a reggel. Szépen sütött a nap, szél is volt rendesen és bár jól felöltöztem szinte kockára fagytam mire hazaértem. De megérte mert az út során láttam kárókatonát, szürke gémet, kócsagot, karvalyt, csörgő récét... De bővebben  a bejegyzésben számolok be erről a napról.




Itatós madárles - téli fajmustra

Végre ismét fotózhatok, már alig vártam hogy egy majd hónapos kihagyás után ismét visszatérjek a madárlesbe. Reggel amikor kinéztem az ablakon örömmel vettem észre, hogy le van fagyva a párkány. Ez azt jelenti ma nagyon hideg lesz és jönnek a tollas barátaink! 
Deres volt minden, nagy bizakodással ültünk be a leskunyhóba. Előtte raktunk ki elegendő diót, cinkegolyót - reménykedve hogy most az őszapók sem hagynak cserben. Beültünk hát és várakoztunk... Nagy pörgés volt aznap: őszapó, meggyvágó, barátcinege, kék cinege, mezei veréb, széncinege, csuszka, vörösbegy váltották egymást, csak úgy kapkodtuk a fejünket. Süvöltők is voltak a közelben, de sajnos nem jöttek le. Egy fenyőrigó is átrepült felettünk el is zavart mindent hirtelen...



2016. december 29., csütörtök

Összefoglaló 2016 - avagy melyek voltak az idei év legjobb fotói?

Lassan elérkeztünk az idei év végéhez, így ismét egy olyan bejegyzés következik mely a legjobb természetfotókat gyűjti össze a 2016-os évből, lassan már hagyomány nálam. Ha a mostani évet összefoglalnám azt mondanám nem panaszkodok: változatos volt, élményekkel, kalandokkal tele. Év közben mindig volt fotó téma, a december telt úgy el, hogy csak pár kép készült, de ez nem is baj. Ráadásul pont ez a 100. bejegyzés 2016-ban, ami nem volt szándékos, de így alakult :-)
És bizony, ha jól számolom jövőre az ötödik éve lesz, hogy elkezdtem blogot írni.







2016. december 22., csütörtök

A négy évszak meséje - a film

Jó néhány hónapja készült el az előzetes erről a filmről, a teljes végül több mint 40 perces változatot most sikerült összeállítanom. Nem profi minőségű, de szerintem amatőr természetfilm kategóriában helytáll. A narrátor továbbra is géphang, Eszter személyében. A négy évszak úgy lett összeállítva ahogyan én szeretem őket: nyár, ősz, tél, tavasz. 
A filmen látható jégmadár, szürke gém, fekete gólya, fehér gólya, vízityúk, szárcsa, sirály, búbos vöcsök, hattyú, meggyvágó, barátréce, fekete harkály, nagy fakopáncs hím és tojó, széncinege, kék cinege, szürke légykapó, gyurgyalag, nádirigó, tőkés réce pár és párzása, közönséges pézsmakacsa, süvöltő, hajnalmadár, barna rétihéja pár repülése, kanalas réce, mókus, szitakötő, csiga, szitakötő párzása.... Helyszínekből legtöbbet Apaj, Balaton, Dera szurdok, Budakeszi Arborétum, Vácrátóti Arborétum, Naplás-tó...
Zenéjéhez igyekeztem olyan számot találni, amibe a Youtube nem köt bele.
Így szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni, jövőre még több természetben készült fotóval és videóval :-). Mondanom sem kell, csakis HD-ben nézendő!



2016. december 18., vasárnap

Ráckeve, Szerb (Ortodox) Templom

Ráckevén amikor legutoljára voltunk, láttam egy gyönyörű Szerb monostort (mondanom sem kell, hogy ott és akkor nagyon megfogott). Az Őszi Ráckevei kirándulás bejegyzésnél már pár szót írtam róla, de annyira megtetszett ez a kis ortodox templom, hogy úgy érzem egy külön posztot megérdemel, hiszen Magyarország egyik legrégebbi monostora (a szerb ortodox egyház Budai Egyházmegyéjében található kettő közül az egyik). Budapesttől délre, a Csepel-szigeten található jó 40 kilométerre, a kisváros Ráckeve központjában. A kolostor szerb neve: Srpski Kovin.
Ebben a bejegyzésben erről láthatnak fotókat kedves olvasóim és egy kis videót is a bejegyzés végén.




Az idei első igazi dér...

A mostani december nem a fotózás jegyében zajlik, nem a képek készítése a főszerep. Az év vége mindig fárasztóbb egy kicsit, ráadásul most egy hétig kórházi kezelésen is voltam sérv műtét miatt, melyből szép lassan lábadozom. Tegnap kinézve az ablakon nagy meglepetésben volt részünk, deresek voltak a fák! Végre van annyira hideg,
hogy ez megtörténjen, ez azért elég ritka pillanat Budapesten (az utóbbi éveket áttekintve), így készült róluk pár fotó, persze sok fény most sem volt... 
Talán mégsem lesz annyira enyhe a tél idén, mint ahogy mondják?




2016. december 4., vasárnap

Novemberi madárparádé

Eredetileg úgy terveztem, hogy minden hónapban bemutatóm itatós madárlesünk vendégeit, de igazából most indult be az etetési szezon, főleg a hajnali hideg hőmérséklettel. Mindig van egy-egy új faj, amire büszkék lehetünk legutóbb vörösbegy, most meg barátcinege érkezett. További fajokat várunk még - de persze ez a jövő zenéje. Így sem panaszkodunk, mostanában viszonylag elég sokat voltunk kedvenc leskunyhónkban... 
A posztban látható: barátcinege, széncinege, harkály tojó és hím, szajkó, meggyvágó, szarka, mezei veréb, vörösbegy, kék cinege, zöld küllő, zöldike, fekete rigó, erdei pinty.




Egy deres reggelen...

Nagy élmény számomra úgy kezdeni egy napot, hogy besétálunk az erdőbe és őzeket látok, vaddisznó hangját hallom,  a napfelkelte az valami mesés... Harkály dolgozik fent a fán, az őszapó olyan gyors, hogy fel sem tudom fogni hol van és egy olyan területet fedezhetünk fel, ahol még sose jártam. Bízunk benne, hogy sok meglepetést tart számunkra, ez a hajnal amolyan ismerkedős látogatás volt csak. Így is sok újdonság várt minket és egyben szeretném megköszönni kedves ismerősömnek, hogy felhívta rá a figyelmemet...



Sírkert, kegyelem, madarak...

Pont egy hete miután végeztem a hétfői elfoglaltságommal volt egy kis időm és úgy döntöttem mivel jó idő van kimegyek a Fiumei úti temetőbe, ha már ősszel nem jutottam el. Közel van, már vannak kedvenc zegzugos részeimen, ahová mindig szívesen elsétálok. A falevelek nagy része már lehullott, itt-ott látni egy-két szép sárgaságot. Szeretem, ahogy az avarban botorkálok, mivel hétköznap van nincsenek sokan (talán két embert láttam elballagni jó messze). Ha felnézek a fákra harkályt, fenyőrigókat, őszapót látok és hallok, varjakat természetesen számtalan mennyiségben, szarkát, szajkó, zöld küllő jellegzetes hangját. Ilyenkor mindig eldöntöm, hogy többször vissza jövök még ide...
Járjuk hát körbe e sírkertet kedves Olvasóim és szavak helyett hadd beszéljenek most is a fotók!