2018. október 14., vasárnap

Óvodamúzeum - Martonvásár

Mindenki számára vannak bakancslistás helyek, ahová mindig szívesen visszatér.  Az egyik számomra Martonvásár, nagyon szeretem több szempontból is. Legutóbbi barangolásunk során most az akár info nyelven "default"-nak is mondható Brunszvik Kastélyon kívül az Óvodamúzeumot is megnéztük. Egyik internetes blogon már olvastam róla, már akkor felkeltette az érdeklődésem. A kedves rendszeres olvasók szerintem már tudják, hogy szeretek kalandozni az időben, persze csak gondolatban... És melyik felnőtt nem nosztalgiázik egy kicsit a gyerekjátékok láttán? És ezt hazánk egyetlen ilyen jellegű múzeumában tehettük meg legutóbb.



"Az Óvodamúzeum bepillantást enged a látogatóknak 1828-tól a magyar kisdedóvás történetébe. Tárgyai, könyvei, fotói, dokumentumai és játékai elénk tárják a régmúlt, s a közelebbi múlt óvodáinak életét."




Az Óvodatörténeti Múzeum kiállítása több mint 10 éve látogatható a martonvásári kastélypark árnyas gesztenyefái között megbúvó épületben. A múzeum 1990-ben kapott működési engedélyt Nyíregyházán. A múzeum alapítója, vezetője és egyszemélyes mindenese Harcsa Tiborné nyugalmazott óvodavezető már előtte, éveken keresztül gyűjtötte és mentette a magyar óvodatörténet emlékeit.


Brunszvik Teréz a nevelés apostola, a nőnevelés úttörője, aki egyben az első magyar óvodánk alapítója és a magyar reformkor nagy alakja.
Brunszvik Teréz 1775-ben született Pozsonyban. Példaképe édesapja, aki a pozsonyi kamaránál titkár, majd tanácsos. 1784-ben Pest-Buda visszanyeri fővárosi rangját, az országos hivatalok is áttelepülnek, így Brunszvikéknak költözniük kell. Teréz, húga megözvegyülése után, részt vállal a gyerekek nevelésében.
1808-ban személyesen is felkeresi Pestalozzit, hogy nevelési tanácsokat kérjen tőle. Samual Wilderspin „Infant school” című könyve német fordításban 1826-ban jut el hozzá, amely óriási hatást gyakorol rá. Pestalozzi és Wilderspin munkája alapján nyitja meg 1828-ban Budán, a Krisztinavárosban, hazánk, sőt Közép-Európa első „kisdedóvó intézetét”, az úgynevezett „Angyalkertet”. Az óvoda nagy nehézségek árán, csendben nyílt meg, az előkészületekről csak néhányan tudtak. Az első óvoda színhelyéül édesanyja budai bérháza szolgált. Az „Angyalkertet” 2–7 éves korú gyerekek látogatták, és angliai mintára férfi tanítók vezették. Széles körű elemi oktatás folyt itt. A foglalkozások imákkal és énekekkel kezdődtek, majd világi ismereteket nyújtó tananyag következett.
Teréz még 1828-ban felállította a kézmű-oskolát, ahol az óvodából kikerülő hét éven felüli lányok tanulhattak tovább. 1829-ben még két óvodát nyitott meg Budán, egyet Pesten, és még ugyanebben az évben megkezdhette működését az első vidéki óvoda Besztercebányán. Az első négy óvodát Teréz 1832-ig személyesen igazgatta, amikor is az a Budai Jótékony Nőegylet felügyelete alá került. Ezek után is fáradhatatlanul tovább dolgozott, újabb és újabb óvodák létesítését szorgalmazta és gyakran indult külföldi utakra is, amelyek során a meglévő óvodákat tanulmányozta. Brunszvik Teréz az elsők között volt a világon, akik a figyelmüket a 2–5 éves korú gyerekekre irányították, tudván, hogy ez a korszak milyen fontos a későbbi felnőttkor számára:
„A korai nevelés a legfontosabb. Amit az ember gyermekként lát, az segíti egész életében, hogy a jó felé orientálódjék."
Czeke Marianne: Brunszvik Teréz naplói. (1808-1814) Budapest, 1938 in: Dr. Hornyák Mária: Brunszvik Teréz. Martonvásár, 1994







Mivel a gyűjtemény sorsa a nyírségi megyeszékhelyen ellehetetlenedett, az alapítója a magyar kisdedóvás "szülőanyjának" Brunszvik Teréznek oly kedves településére, Martonvásárra költöztette a múzeumot. Méltóbb helyre nem is kerülhetett volna. Brunszvik Teréz kultusza a településen másfél évszázada nem szűnik lángolni. Az itt lakók és az intézmények őszinte és mély tisztelettel ápolják a grófnő emlékét. Nem véletlen, hogy 1962-ben a martonvásári óvodában nyitották meg az ország első állandónak tervezett, de feledésbe merült óvodatörténeti kiállítását.










Szerencsés volt ez a helyválasztás azért is, mert így a múzeum egy olyan természeti értékekkel fűszerezett kultúrtörténeti, turisztikai látványosság része lett, melyet évente több százezren keresnek fel. Az egykori Brunszvik kastély, benne a Beethoven emlékmúzeummal, a kastélypark, mely hazánk leghitelesebb angolkertje. Martonvásár a magyar óvodatörténet legkiemelkedőbb emlékhelyévé vált, ahová hazánk óvónői és az óvodatörténet iránt érdeklődők népes tábora zarándokol el. Ezrével térnek be a kastélyparki séta nyomán a volt/mostani/vagy leendő óvodások és olyanok, akik sose jártak óvodába. Nem csak nosztalgikus emlékek idéződnek fel itt a látogatókban, hanem arra is rádöbben, hogy az óvoda, mint intézmény milyen jelentős művelődési, társadalmi és nemzetgazdasági szerepet képvisel.









A megnyitás óta 12-15000 látogató keresi fel évente a múzeumot. A kiállítás Brunszvik Teréz 1828-ban Budán megnyitott első magyar és egyben első közép-európai kisdedóvodájától az 1950-60-as évek napközi-otthonos óvodájáig mutatja be a magyar óvodaügyet, végigkövethetjük a főbb pedagógiai irányzatokat, korabeli tárgyakon, dokumentumokon, és persze a gyermeklét legfontosabb eszközein, a játékokon keresztül, enteriőrökkel színesítve. 














Mint minden múzeumban, itt is, a kiállítás csak a jéghegy csúcsa. Az adattár és a fotótár, valamint az 5 000 kötetes szakkönyvtár nélkülözhetetlen segítsége az óvodatörténet iránt érdeklődőknek. A múzeum fenntartója Martonvásár Város Önkormányzata.
















Tényleg csak ajánlani tudom, nagyon jó program nézegetni ezt a kiállítást. Szerencsére sokan látogatják, nemcsak a Brunszvik Kastélyban sétálnak egy nagyot az arra járó turisták. És ha elfáradunk, mellette van egy nagyon jó kávézó, ahová érdemes betérni pihenni és elfogyasztani egyet kedvenc italunkból.

Óvodamúzeum:

2462 Martonvásár, Brunszvik utca 2.
Te.: 22/569-518

e-mail: ovodamuzeum.martonvasar@museum.hu

Állandó kiállítások:
- magyar óvodatörténet 1828-1960-as évek,
- korabeli tárgyak,
- dokumentumok,
- játékok,
- magyar óvónőképzés története.

Látogatható: május 1-től szeptember 30-ig hétfő kivételével minden nap 10 - 14 óráig, szombat-vasárnap 11 - 17 óráig. Október 1-től április 30-ig kedden, pénteken 10-14 óráig, vasárnap 11-15 óráig.

Térkép:



Források: 






2018. október 10., szerda

Híd naplementében és egy kis esti fotózás a fővárosban

Legutóbb a Nemzeti Színházban voltunk feleségemmel. Munka után nem is gondoltam, hogy a Rákóczi hidat sikerül végre naplementében lefotóznom (egy ideje szerettem volna, de valahogy nem jött össze). Hát most így alakult, pont úgy sikerült odaérni. Mivel az esti színházig még volt egy jó óra, így egészséges sétával ütöttük el az időt. Nem bántuk meg és készült egy pár hangulatfotó is...



A blogot eleinte inkább természetfotózás szempontjából indítottam, de azóta már egyre több minden érdekel, így a posztok is változatosak lettek...


Sietetett az idő, így csak pár képet készítettem a környékről.
Így naplemente tükröződéssel egész jó fotó lett belőle.



Hangulatos volt ez így...


Ezután következett egy kis kultúra - időnként tényleg kikapcsolja az embert, csak ajánlani tudom.
A darab jó tízig eltartott, utána folytattuk a sétát. Este fővárosunk a legszebb, ráadásul olyan helyen készítettem képeket, ahol anno elkezdtem fotózni. Láttam is egy sorstársat aki szintén ezt csinálta, eszembe jutott, ahogy annak idején én is ott álltam és lelkesen készítettem a képeket ezekről az épületekről. Lehet egyszer nyakamba veszem a város este és csinálok majd pár hangulatfotót legszebb városunkról, Budapestről.