2019. február 20., szerda

Tavaszváró

Sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vagyok kint a madárlesben egy hónapban. A felhozatal teljesen változó - van hogy csak egy tollas barát jön folyamatosan, máskor meg olyan pörgés van, hogy csak kapkodom a fejem.
Most is folyamatos még az etetés - teavaj, dió, mandula, szotyi, cinkegolyó mindig van kint. Megjelent a lesnél a fekete rigó, szarka, dolmányos varjú, zöld küllő. Őszapók játszottak a fákon, meggyvágók veszekedtek, szajkók rikácsoltak. Fantasztikus érzés, amikor megérkezik ide az ember a város zajából, egy kis szigetnek tekintem, csak nem kincses, hanem madaras. Számomra itt az igazi kincsek a madarak.... Az időjárás kellemes volt, nem kellett már a leskunyhóban dideregni. Ahogy délutánra melegebb lett fürdőzés is volt, aminek szintén örültem.
És ami még nagyon pozitív volt legutóbb, hogy egy igazi tavaszi hírnökkel találkoztam útközben: a hóvirággal. A cinkék is egyre gyakrabban énekelgetik: nyitnikék, nyitnikék!

Mesés reggeli fények a leskunyhóhoz közeledve... 
Barátcinege szorgosan visszajár, de csak délután...
Megjelent a szarka, rákattant a teavajra...
Jó a sérója a közép fakopáncsnak :o)
Mezei veréb is ritka vendég mostanában, de néha megjelenik...
Közép fakopáncs portréja. Semmit sem kellett szerkeszteni rajta...
Dolmányos varjú az egyik közeli fán... Annyira nem örültem neki
Ő meg leskelődött kíváncsian...
Szajkó a beülő ágon...
Zöld küllő is ritkán jár felénk, jellegzetes nevetését annál többet hallani...
Meggyvágó jött egyet pancsolni

Meggyvágó a beülő ágon...
Közép fakopáncs piros sapkája szemléltetésül...
Meggyvágó portré 
Kék cinege, benne csak gyönyörködöm már
Szomjasan.....
Erdei pinty az egyik ágon...
Szigorú tekintet - szajkó, azaz mátyásmadár
Meg is találta, amit keresett.. Amikor egyszerre három van a lesnél, azért nem semmi...
Egyet próbáltam megörökíteni az erdőben, ágas-bogas lett kicsit, de egész jó... 
Őszapóka szereti a teavajat... 
Harkály kilesve a fa mögül...
Őszapó a beülő ágon...
Barátcinege szemlélődik....
Harkály hím dolgozik a fán.... Táplálékot keres...
Csuszka is örült a manduláknak...
Őszapó cuki volt, ahogy libegett a kiálló fadarabon csüngve eszegette a teavajat.... 

Kellemes egy napot töltöttem kint ezen a szombaton. Kicsit féltem, hogy a meleg miatt már nem annyira fognak jönni, de tévedtem. Az etetésből már csak jó egy hónap van hátra, de szerintem lesznek még meglepetések kedvenc kis leskunyhómnál. És távozóban egy szép hóvirággal is összefutottam, ezzel a képpel búcsúzom most kedves olvasóimtól.

A tavasz hírnöke - hóvirág

2019. január 27., vasárnap

Etessük a madarakat!

Még javába tart a tél, ezért ha valahol elkezdünk etetni, ne hagyjuk azt abba. Ezt sokfelé olvasni az interneten, így mi is rendületlenül folytatjuk tovább. Dióval, mandulával, cinkegolyóval még az őszpót, vagy akár a zöldikét is oda tudtuk csalogatni. Kevéske szabadidőmből azt a pár órát leginkább a madárlesre fordítom mostanában. A hó is lassan elolvad és bár még a tavasz nagyon messze van még, bizakodjunk, hogy egyszer a jó idő is eljön...
De addig is, ha tudjuk etessük a madarakat!