2018. augusztus 18., szombat

A Siklósi vár - történelmi élmények a várfalak között

Bár már Pécsen megfogadtam, hogy én ebben a nagy melegben nem kirándulgatok - feleségem nagyon szerette volna megnézni a Siklósi várat, így mégis beadtam a derekam és egyik reggel viszonylag korán útnak is indultunk. Azt tudtuk,  hogy most várjátékok is lesznek, így izgalmas kalandnak nézhettünk elébe.
A szálláson egy másik házaspár már volt itt és úgy mesélték, hogy rengeteg lépcsőre számítsunk - ehhez képest miután a buszról leszálltunk és egy boltban a megfelelő és szükséges dolgokat megvettük már csak pár lépés volt és ott is voltunk.

A Villányi-hegység déli lábainál, egy kisebb magaslaton láthatóak Siklós várának teljes épségben lévő pártázatos falai, melyek oltalmazóan fogják körbe az emeletes palotaszárnyakat.

siklósi vár (2017)

 Története:

A vár első említése 1294-ből maradt fenn. Legrégebbi épületrészeit a déli lakószárny pincéjében derítették fel a régészek, ez lehetett az egykori oklevelekben említett Kán nembeli Gyula nádor leszármazottai által emelt korai vár magja. A birtokuk után magukat Siklósinak nevező nemesi család lakta, szolgaszemélyzetével egyetemben. Siklóst is a tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülöttének tarthatjuk. Jelentős erődítményt formálhatott, mert 1316-ban még a Kőszegi nemzetség csapatai sem tudták ostromban bevenni. 






A Siklósi család 1387-ben szembefordult a magyar trónra kerülő Luxemburgi Zsigmond királlyal, aki ezért hűtlennek nyilvánította őket, várbirtokukat elkobozta tőlük. Néhány esztendővel később a nagyhatalmú Garai bárói család tulajdonába került át, akik jelentős mértékben kibővítették területét, de még az alatta meghúzódó mezővárost is kőfallal kerítették körül. 1401-ben az ország főnemesei fellázadtak Zsigmond uralma ellen, akit Visegrád után a siklósi várban őriztek. Mivel azonban a bárók nem tudtak megegyezésre jutni, végül a helyi földesúr, Garai Miklós tanácsára visszahelyezték uralkodói méltóságába. Zsigmond nem felejtette el nagyúri támogatóját, akivel ligát kötött, majd ennek megpecsételésére a király és Garai báró feleségül vették Cillei nagyúr két leányát.

1440-re már kiépültek védőművei, melyeket az Ulászló király táborát erősítő Hunyadi János erdélyi vajda sem tudott bevenni. A Garai főnemesi család kihalta után Mátyás király Corvin János liptói hercegnek juttatta, de már a 16. század elején a Perényi főúri család lakta épületeit. Perényi Imre a várat reneszánsz stílusban átalakíttatta és olasz szobrászmesterekkel befejeztette a várkápolna építését is.[1] 1543-ban Szulejmán szultán óriási serege alig háromnapnyi viadal után bevonult falai közé. 1686-ban a Budát visszafoglaló Habsburg sereg hadjárata idején szabadult fel az Oszmán Birodalom megszállásától, katonai jelentőségét csak a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el véglegesen. Császárhű birtokosai miatt nem robbantották fel, de belső lakóépületeit jelentős mértékben átformálták a barokk formavilág jegyei szerint.

1828-tól a Batthyány család volt a tulajdonosa, majd Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg.Halála után fia, gróf Benyovszky Móric örökölte, aki jelentős közéleti szerepet töltött be. Háromszor választották meg Baranya vármegye főispánjának, és országgyűlési képviselőnek. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.

A második világháború alatt angol, amerikai és lengyel hadifoglyokat őriztek itt. A második világháború után egy évtizedig gazdátlan volt, majd csak az 1955-ben elkezdődő régészeti feltárás és helyreállítás után kapta meg jelenlegi szerepét. A vár egymást követő tulajdonosai pompás várkastéllyá építették át, a kor várépítészeti követelményeinek és stílusirányzatainak megfelelően. Nagy történelmi időket látott falai között vármúzeumot, szállodát és éttermet rendeztek be. 

Most szerencsénk volt, mert várjátékok is voltak. Ennek örültek egyaránt kicsik is, nagyok is:




El is gondolkoztam volna rajta, hogy az akkori emberek, ha ezt meglátnák, vajon mit szólnának?
Ahogy haladtunk tovább egy ragadozó madarat vettem észre. Elsőre Sólyomra tippeltem.




És megláttuk közelebbről a várat:



Közben időutazókkal is találkoztam a Csillagkapu sorozatból :-)
Vicceltem, beöltöztek és pont arról beszélgettek annak idején hogy bírták ki ezeket a ruhákat ebben a hőségben???


Engem a régmúlt várai nagyon le tudnak nyűgözni...





Igazából a várjátékok miatt jöttünk ide. Kezdődött is mindjárt a meccs, azaz élő kardviadalt láthattunk, persze csak játékosan. De jó volt nézni.






















Közben ismét egy "időutazót" - helyette egy másik által madaras hölgynek nevezett szintén a játékban résztvevőt vettem észre, muszáj volt lefotózni.






Közben az egyik leendő győztessel kértem egy közös fotót:



A játék ment tovább:
 





Miután megnéztük és kikapcsolódtunk egy kicsit mi is bohóckodtunk:





Majd kívül tettünk egy sétát. A kilátás a környező tájra pazar volt... :





Nem hagyhattunk ki egy közös fotót sem:












Gyönyörű és lenyűgöző falak és ablakok. A ránk zuhanó homlokzat alatt... engem ismét elvarázsolt.













És még egy pár tájfotó:












Kerestük a rózsakertet és az akkori különlegességnek számító beépített erkélyt. Hamarosan meg is találtuk:













És még belül tettünk egy kisebb sétát:








A vári kápolna is érdekelt minket, szerencsésen megtaláltuk:










Hogy milyenek lehettek az akkori emberek? Erre a kérdésre is választ találtunk:





A várbörtön kicsit lesújtó volt (én akkoriban tuti nem éltem volna):







Volt Sólyom bemutató is, mi eközben éppen egy nagyon finom ebédet fogyasztottunk:


Pár akkori ruhaviselet, bemutató:











És a vár egy ablakból fotózva:





Kedves Olvasóm, látogassa meg Ön is a várat :-)


Itt már visszafelé indultunk:


Elmaradhatatlan pár közös fotó:





Gyönyörű volt a vár, köszönjük, hogy itt lehettünk!