2018. december 9., vasárnap

Tengelic az itatónál

Nagyjából kéthetente van időm kilátogatni az itatóra. Reggelente december lévén bizony előfordul, hogy befagy az itató vize, ilyenkor mindig viszek magammal forró vizet termoszban, és egy kis tálba kiöntöm a madárkáknak, hogy tudjanak miből inni. Egyszer olvastam a neten, hogy a harkály is segít a tollas barátoknak abban, hogy feltöri a jeget - ez most bizony így is volt. És végre megtört a jég - berepült hirtelen egy meseszép tengelic is! Örültem is neki, mert én amióta a leskunyhóban ülök egyszer sem láttam ezt a madárkát. Pedig nagy kedvenc. 
Ezen a napon volt egy kis hószállingózás, eső, a végére napsütés. És persze rengeteg madár … :-)

Tengelic végre a madárlesnél!
Széncinege megszomjazott...
Elkezdett szállingózni a hó... Mi lesz ebből?
Kék cinegét nehéz lekapni... Villámgyors.
Harkály is szereti a "terülj, terülj asztalkámat"...
Jó is ez biza...
Talált is valami finomat...
Valamit észrevett...
Harkály a kisebb madárkáknak (meg persze saját magának) feltöri a jeget...
Meseszép egy hím példány...
Meggyvágó szigorú tekintettel
A hó közben szállingózott, de nem maradt meg...
Hmm, itt van valami a fában...!
Széncinege a kirakott tálat kaja megszerzésére használja...
Meggyvágó jégrevüt tart....
Szajkó sosem hagyná ki a bulit...
A felkínált ivóvíz is tetszik neki...
Azért amikor nyolc meggyvágó van a lesnél egyszerre, az nem semmi...
Jó volt így nézni őket...
Közép fakopáncs figyelő tekintete....
Jó ez a buli gyerekek... :-)
Harkály terepszemlét tart...
Jön az egyik, megy a másik....
Szeretem az ilyen pillanatokat...
Ő meg a kirakott finomságokat...
Abszolút jégbe fagyva...
És akkor hirtelen a semmiből egy tengelic a beülő ágon!
Gyönyörű ez a madár...
Ő is körülnézett, mi minden van itt...
Szemlátomást tetszett neki...
Vajon mit mondana, ha beszélne emberi nyelven? GYEREKEK, EZ KAJA!
Kattogott a fényképezőgép rendesen...
Csuszka is imádta a "bulit"
Kékcinege a legszebb...
Majd ő is szomját oltotta...
Közép fakopáncs a teavajat nagyon szereti...
Széncinege meg pancsolni szeret....
Meggyvágó a legjobb helyen....
Kedvencem a széncinege...
Mezei verébnek mindig örülök...
Pörgős egy nap ez a mai...
Tán ő is ezt mondja?
Nyami, nyami…
És a nap fénypontja... a tengelic
Neki meg a kajálási lehetőség...
Legszebb a szeme... Én mondom...


2018. november 30., péntek

Elmúlt már az ősz...

Mikor még a leskunyhóban ültem ősz volt, de érezhető volt, hogy lassan véget ér. Időnként szél fújdogál, elkapja az ágon lévő faleveleket, a levegőben "megkergeti" őket, majd lehullanak a földre. Olyan gyorsan ahogy az élet is elmúlik... A hulló levelek békével töltenek el, szívesen nézegetem őket. Közben erdei pinty néz félénken a les felé, szarka lesi a teavajat, mint csemege táplálékot ebben az időben, széncinegék parádéztak a vízben, szajkó zavart el mindenkit egy szempillantás alatt félelmetes hangjával... Egyszerűen felülmúlhatatlan ez az érzés, pillanatról pillanatra. Szarka látható messziről, majd mint ügyes mutatványos tovább is repül. Csőr erős koppanását hallom a tetőn. Tán harkály lehet?

Szarka, az ügyes mutatványos...
A felkínált csemegének ő sem tudott ellenállni...
És szemlátomást tetszett is neki
Széncinege röppent a beülő fára.. 
Meggyvágó mutatkozott: hé, gyerekek, hiányoztam?
De a szigorú tekintetét nem hagyta otthon...
Közép fakopáncs már rendszeresen jön...
Majd egy félelmetes hang... és megjelenik a Mátyás madár, az az a szajkó...
Szárnysuhogást hallottam messziről.. Erdei pinty néz le fentről...
Kék cinege... Egy igazi szépség számomra
A fák doktora is megjelenik... Harkály
Ő sem veti meg a finom falatokat...
Közép fakopáncs kopogtat... Én is itt vagyok!
Gyönyörű szajkó, gyönyörű tükörképével
És a nap fénypontja: Erdei pinty
És egy portré róla...

Addig pancsoljunk még, amíg lehet...
Ő meg egy félős madár....Erdei pinty
Esküszöm egyszer ez lesz a profilképem :-)
Veréb is megjelenik... 
Szeretem azt a fekete foltot rajta...
Széncinege szomját oltja...
Majd a fajtársával veszekszik egyet...
Van aki bújócskázni szeret :-)
Van aki meg nem szereti a szelet....

Lassan kezdett sötétbe borulni a táj, erősödött a szél,  az éjszaka közeledtét sejtette az erdő, mely csípős és hideg lesz. A család is haza várt már, így szép lassan felszedtem a sátorfámat és elindultam... A tél bizony kopogtat már, a cinegék is azt énekelték: elmúlt már az ősz, elmúlt már az ősz....