2013. december 21., szombat

Visszatekintő képértékelő bejegyzés - avagy mely fotók voltak alegnépszerűbbek 2013-ban?

Ilyenkor év végén sokan készítenek egy-egy értékelést az elmúlt 12 hónapról. Ha pár szóban kéne meghatározni, akkor: mozgalmas, tanulságos, energikus, élvezetes. De nézzük meg a 2013-as évet képekben is... amiből lassan már "hagyomány" lesz... Az értékelést Facebook oldalamon található fotók szavazatai alapján készítettem. A tavalyi link itt tekinthető meg.

No akkor nem is szaporítom feleslegesen a szót, lássuk 2013-ban mely képek nyerték el a legnagyobb tetszést a közönség, azaz a kedves olvasók szavazatai alapján:



Madarászás vízközelben és erdőben...

Egyszer volt, hol nem volt... A legtöbb mese így kezdődik, most sem lesz másképp. Ezen a szombaton annyira jó idő volt az elmúlt hetek ködös időjárásához képest, hogy megújult erővel indultunk neki egy kis madarászásnak. Két fő célpont volt: Molnár-sziget és Fekete Erdő.
Most egy kicsit bizakodóbbak is voltunk - igen, talán ma lesznek olyan jó fotók, amiket érdemes felrakni ide. Bár először úgy tűnt, nincs nagy felhozatal most sem, de a nap képeit végignézve, azt mondhatom megérte.  

Most pedig induljunk neki, és fedezzük fel a természet csodás madár és állatvilágát!



Szentendrei Sziget, Kisoroszi közelében

Ezen a szombaton a fő célkitűzés Kisoroszi közelében található Szentendrei Sziget volt. Igen igéretesnek mutatkozott, nagyon szép hely, változatos élővilágban, az Árpád-korban a Rosd-nemzetség birtoka volt, Rosd szigetnek is nevezték. 25 védett növényfaj található itt, és fontos megemlíteni az itt megforduló 205 madárfajt is, amelyből 104 itt költ a szigeten. R. barátommal mondanom sem kell nagy lelkesedéssel indultunk neki, valahogy benne volt a levegőben, hogy új, számunkra ismeretlen helyet fedezünk fel.
Wikipédia ezt írja erről a helyről: a Visegrádi-hegységből átjáró vándorsolymok, valamint a Börzsönyből szintén átjáró kígyászölyvek példányai miatt, valamint ritkán a kerecsnsólyom és a pusztai ölyv is megtalálható itt.

Nosza, induljunk hát neki, járjuk be együtt ezt a meseszép helyet!


Visegrád - a fagy, a köd és a dér fogságában

Ugyanezen a napon még úgy gondoltuk ne hagyjuk abba a fotózást, és Tahitótfalu után Visegrád felé vettük utunkat. Nem kellett sokat menni ahhoz, hogy az első pihenőhöz érkezzünk, és nem volt meglepetés számunkra - jó nagy köd volt. Sokan kérdezik ilyenkor, mit lehet ködben fotózni? Ami egyébként teljesen logikus kérdés, de szerintem ez az időjárás a fotók számára ad egy többletet.

Nekem külön meglepetés volt, hogy deret is láttunk. Mondanom sem kell nagyon megörültünk neki, végre van egy téma, ami jó. Fantasztikus érzés volt látni, hogy a bokor fölül már le van fagyva, alul meg még nincsen...

Nézzük meg, miről is mesélek kedves olvasóimnak, a többit pedig döntsék el Önök !


2013. december 19., csütörtök

Szentendrei Advent


A http://www.szentendreadvent.hu/ weboldal szerint nagyon ígéretesnek mutatkozik a szentendrei adventi karácsonyi vásár, így elhatároztam, hogy egyik este kimegyek kikapcsolódásképp megnézni és pár képet készíteni is róla. Persze pár fotót már megelőzőleg láttam a neten, de maga az élmény felülmúlhatatlan volt a hideg ellenére is. Mai rohanó világunkban jó néha megállni egy kicsit, nézelődni, gondolkozni a karácsony és az advent valódi jelentésén. Ez a nem is kicsi városka amúgyis szép, de ilyen megvílágításban még nagyobb élményt nyújtott. Hazafelé még ráadásként a fényvillamossal is utaztunk, ami akkor indult először útjára. Amíg teheti - mindenkinek tudom ajánlani a vásár megtekintését. 




2013. november 16., szombat

Naplás-tó

Ricsi barátommal ezen a szombaton a Naplás-tóra indultunk. Én már az elején szóltam, hogy nem egy nagy szám a hely, valószínűleg sok horgász is lesz. Utóbbi szerencsére nem úgy lett, nem sokan voltak még - talán a picit borongós idő ellenére.

Nekiindultunk, láttunk harkályt, tengelicet és mintha a vadászott jégmadár hangját is, egy fácánnal is összefutottunk.

Ez a hely inkább családok számára jobb, akik kisgyermekkel mennek kikapcsolódni, no meg természetesen horgászoknak ideális hely. Ha valakinek nincs messze a XVII. kerület, de szeretne komolyabbat is látni, akkor inkább a Merzse-Mocsár-at ajánlanám.

De ha már betévedtünk, nézzük meg mit lehet látni ezen a környéken ! Szerencsére tájfotókban nem volt hiány :-)




Brunszvik Kastély - Lassan elköszön az ősz...

Ricsi barátommal úgy döntöttünk, hogy egy utolsó ősz végi fotózásra megyünk a Brunszvik Kastélyhoz. Ő már nem nagyon akart menni, de én elég sokat noszogattam, hogy még érdemes elmenni oda. Nincsenek még vége az ősz színeknek, elkészült a fahíd is, ami gyönyörű. Szerencsére sikerült meggyőzni, és egy szombati harmatos reggelen indultunk oda... 

Úgy tűnik ez lesz az utolsó őszi album, lassan már a falevelek is lehullanak. Készül a télre a természet. Szerintem nem csalódtunk abban, hogy elmentünk - már nem először voltam itt, és mindig szép ez a hely. 

Hogy okosodjunk is egy kicsit kerestem pár dolgot erről a meseszép helyről:

Martonvásár valószínűleg már a 11. században sűrűn lakott hely lehetett. 1268-ban elsőként már mint vásáros hely említik, amely a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült, mivel a Buda -- Fehérvár kereskedelmi út mentén feküdt. Ekkor valószínűleg Fehérvár után Martonvásár Fejér megye legnagyobb városa. A törökök 1526-ban, 1528-ban, 1541-ben, 1543-ban, 1545-ben és 1551-ben vezettek hadjáratot a településen keresztül, így világosan kitűnik, hogy a 16. század közepére már teljesen elnéptelenedett.

Az 1770-es években a Brunszvik család kezére került a terület. Ők nagyszabású építkezésbe kezdtek, 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építettek (ezt 1870-ben neogót stílusban alakították át), nagyszámú telepest vonzottak a korábban kihalt faluba. A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Ludwig van Beethoven.

Korán, már 1861-ben kapcsolódott a település a vasúti hálózatba, a Déli Vasúttársaság Buda--Nagykanizsa vonalára, amely sokáig a második legjelentősebb vasútvonal volt Magyarországon. A Martonvásáron épült vasútállomás szolgált a lassú szerelvények szénnel és vízzel való feltöltésére is. A lehetőségek ellenére azonban Martonvásár továbbra is csak a mezőgazdaság területén emelkedett ki, terményeinek a vasút jó piacot biztosított a közeli fővárosban.

A II. világháború súlyos pusztításokat végzett a településen, ahol a Brunszvik család korábbi birtokainak szétosztásával nagy lehetőség nyílt a mezőgazdaság további növelésére. 1951-ben mezőgazdasági kutatóintézet alakult a faluban, amely 1953-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Kezelésében áll, mindenkor a legfejlettebb hasonló intézmény volt Magyarországon. Szintén ebben az időszakban alakult ki Martonvásár turizmusa.

No akkor nézzünk körül, és lássuk be - hogy még mennyi is maradt az őszből. És ha már teljesen el fog múlni, legalább képekben megcsodálhatjuk akárhányszor csak szeretnénk! 

És persze egy kis bemutatófilm is készült, ami szerintem nagyon jól sikerült. Jó szórakozást!




Egy délután a Hárosi Öbölben...

Ide valahogy mindig visszatérünk, vagy feleségemmel - vagy barátainkkal, vagy is-is. Nagyon kellemes hely,  nagyon szeretjük. A csónakok egyszerűen kifogyhatatlan téma, és nagyon gazdag az állatvilág is. Itt már láttunk kócsagot, rengeteg kacsát, sőt jégmadarat is ! A kacsáknál még annyi érdekesség volt, hogy úgy láttuk őket, ahogy éppen halásztak. Ilyenben még nem volt részem. Bizonyítékként egy mini videó-felvételt is csatoltam. Bár ezt csak tippeltük, lehet, hogy valami mást kerestek a vízben?

Egy család, nagyobb baráti társaság számára ideális látogatási hely. Főleg egy őszi napsütéses időszakban. 

Nem is szaporítom a szót, hadd meséljenek magukért a képek!


Budapest, Te Csodálatos...!

Sokszor messzire utazunk, hogy valami szépet lássunk - és egy dunai hajókázás során rádöbbenünk, hogy belvárosunk a legszebb. Én is így jártam legutóbb, amikor barátainkkal elmentünk egy esti kirándulásra. A BKK-nak köszönhetően egyszerűen csak egy bérlet felmutatásával jó egy órát utazhatunk a Dunánk - és közben remek felvételeket is készíthetünk. Persze, ha nincs bérletünk nem kell kétségbe esni, négy vonaljegy árából is útra kelhetünk. Aki esetleg nem tudta, remélem hasznos információhoz jutott most e sorokat olvasva :-)

Annyira megihletett ez a kirándulás, hogy egy "röpke" 8 perces videót is készítettem róla, akinek van kedve és ideje tekintse meg. Rövid leírás róla: "Hangulatos esti hajókázás Budapesten. Az összeállításban olyanokat láthatnak mint Budai Vár, Lánc-híd, Erzsébet-híd, Gellért hegy, Citadella, stb. Kellemes szórakozást kívánok!"
 
Szerintem érdemes legalább egyszer kipróbálni, felmehetünk a hajó tetejére is. Érdemes állványt vinni, ha fotózni támad kedvünk, mert szabadkézből jópárszor megremeghet a készülék. Az is biztos, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen albumom, még szeretnék sok esti képet készíteni belvárosunkról.

De most fogjunk neki és tegyünk egy szép virtuális sétát, csodáljuk meg Budapestet!
(Tipp: Ha a képekre kattintunk, nagyban is megtekinthetjük őket)



2013. november 14., csütörtök

Vácrátóti Arborétum

Vácrátótról már egy korábbi írásomban beszámoltam (ugrás a linkre), most viszont őszi színekben fogjuk megcsodálni. Valahogy akárhányszor elmegyünk ide, legyen bármilyen évszak is - mindig más arcát mutatja - legalábbis nekem. Először egy weboldalról értesültem létezéséről. Mondanom sem kell, amint módomban állt, felkerestem. 

Most pedig egy kis elmélkedés következik:

Miért hullnak le ősszel a levelek?

Éghajlatunkon a növényeknek hosszú, hideg télre kell felkészülniük, és meg kell óvni testüket a fagy hatásaitól. Ezt a fontos feladatot a lombhullatók csak egy kiadós őszi vegyi "nagytakarítás" segítségével tudják megoldani. A levelek lehullásának oka hormonális eredetű. A növényi hormonok, mint szabályozó anyagok a rövidülő nappalok és hűvösebb éjszakák hatására átalakítják a sejtszintű anyagcserét, gátolnak folyamatokat, például a levelek anyagcseréjét, valamint bomlási folyamatokat indítanak el, melynek következménye a levelek lehullása.

Mi okozza a levélszínesedést?
A zöld színt adó klorofill mellett sok más színanyag van jelen a növényekben. Amíg a növény aktív, a klorofill olyan nagy mennyiségben termelődik, hogy csak a zöld szín érvényesül, ezért ilyenkor a hajtásokat és a leveleket zöld színűnek látjuk. Amikor eljön az ősz, a hideg hatására a növények anyagcseréje lelassul, a klorofilltermelődés leáll, a jelenlévő klorofill pedig lebomlik. A klorofill helyét a levélben maradó sárga (pl. karotin, xantofill), illetve az egyre hűvösebb napokon vörös (antociánok) színanyagok veszik át. A levelek barna színe az elhalt sejtek miatt alakul ki. Az időjárástól is függ azonban a levelek színe, mivel a szárazság és a fagyok akadályozzák a szép lombszín kialakulását.

Szerencsénkre egy napsütéses napon mentünk oda feleségemmel, és ha jól számolom legalább már negyedszer voltam itt, de most sem csalódtam benne. Hogy megörökítsem a hely igazi mivoltát kisfilmet is készítettem róla, ami legalul látható.


Akkor fogjunk neki és járjuk be együtt ezt a gyönyörű helyet !



2013. november 12., kedd

Dera szurdok - a mi Svájcunk

Egy kellemes őszi hétvégén fotóstársammal, családjával és párommal a Dera szurdokra mentünk kirándulni. Hosszas tanakodás után néztük ki ezt a helyet, amolyan egységes döntéssel. Nem bántuk meg, mert amikor megérkeztünk csodálatos látvány került a szemünk elé.

Mielőtt körbejárnánk - ismerkedjünk meg vele, miért is hívják így? Pilis leghosszabb folyóvize nem messze Pilisszentkereszttől szurdokszerű, meredek völgyet vájt magának az idők során. A "dera" szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. Nos a Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. Tükörsima felületűre kopott kövek törik meg rendre a folyó felszínét. A Dera hangos csobogással száguld végig a medrén egészen addig, amíg Szentendre alatt végül a Dunába torkollik. Vizét út közben a Pilis-tetőről és Dobogókőről lezúduló csapadék táplálja.

Aki végigmegy rajta romantikus hangulatú fahidakon kelhetnek át a folyón, és ha kicsit szusszannának kirándulás közben, kényelmes kialakítású pihenőhelyek várják őket, ahol akár egy kis tábori szalonnasütésre is van lehetőség. Ha hétközben célozzuk meg nagy esély van arra, hogy kevés látogatóval találkozunk és élvezhetjük a hely csöndjét és békességét. Egyszóval totális kikapcsolódás ide eljönni - kihagyhatatlan, csak néha arra kell vigyázni, nehogy megcsússzon az ember, főleg egy esősebb időszak után.

No akkor induljunk neki, és ha virtuálisan is, de járjuk körbe ezt a mesebeli helyet!


2013. november 10., vasárnap

Ősszel is: Balaton!

Már régóta terveztük, hogy egyszer ősszel is megnézzük, milyen a Balaton. Szerencsére most sikerült, ráadásul egy nagyon szép napsütéses időt is fogtunk ki. Én, ha van mit fényképezni olyan vagyok, hogy addig megyek, amíg van téma - addig nem is érzek fáradtságot, viszont utána meg annyira kimerülök, hogy örülök, ha valaki elszállít a szálláshelyre :-)
Már megvannak a kedvenc helyek, amiket már jól ismerek, szóval nem kellett elgondolkozni, hogy mi is legyen az útvonal. Legutóbb Aszófőt - Tihany-sajkodot jártuk körbe nyáron (ez olvasható a Balatoni barangolások című bejegyzésben - most Balatonszepezd, Révfülöp volt a fő célpont. Természetesen olyan kimaradhatatlan témákkal, mint a strandokon a vízből kirakott kijáró, csónakok tönkelege (mindaddig amíg meg nem untuk). 
Másnap se volt eseménytelen az élet, Káptalantóti-ba mentünk át, és amíg a család piacozott, én a természetbe mozdultam ki egy kicsit és ott készítettem pár felvételt. 
Igazi kikapcsolódás volt ez a hétvége, felejthetetlen élmény.

Fogjunk neki és járjuk körbe Balatonnak ezen részét együtt!



2013. november 6., szerda

Egy ősz a sírkertben... - avagy virtuális túra a Kerepesi úti temetőben

Majdnem minden ősszel kimegyek a Kerepesi úti temetőbe - vagy más néven a Fiumei úti temetőbe, és mindig egy kicsit más arcát mutatja nekem.Ez most is így volt, egy kicsit elrontva azzal, hogy éppen felújítási munkálatok folytak - miért ne lett volna ez itt is, mint a belváros bármely más részén.

De ahogy messzebb haladtam a munkálatoktól, egyre jobban el tudtam gyönyörködni a látványban, a sírok szépségében és persze az őszi színekben. És mivel munkanap volt aznap ezért túl sok látogató sem volt. Persze nem vagyok emberkerülő, de azért néha jó az ilyen egyedüllét. Ilyenkor a fotózás a fő lényeg, elgondolkodni vajon azt a képet hogy készítse el az ember. Kicsit borúsan indult az idő az elején, de szerencsére napsütés is volt bőven.

És emellett úgy gondolom, hogy miközben megcsodáljuk ősszel, hogy milyen szép is ez a sírkert, sokszor elgondolkozunk a sírok, szobrok láttán, hogy vajon hogy is van ez az élet-halál dolog ?

Járjuk körbe a temetőt és fedezzük fel annak szépségeit, csodáljuk meg együtt - képekkel illusztrálva persze !

(A képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetjük őket)



2013. november 5., kedd

Margitsziget - Margaret Island


Régen jártam már erre, tán idejét se tudom mikor. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy most főleg inkább az ősz fotózására szenteltem az időmet, mint hogy újabb posztokat írogassak. Viszont az esős időszak bekövetkeztével, no meg az óraátállítással kezdem magamat utolérni, így most több új album is várható - igyekszem lemaradásomat pótolni.

Az első őszi fotós túra Ricsi barátommal Margitszigeten volt. Gondolkoztam is rajta, hogy feltegyem-e ide az ott készült képeket, de végül készült annyi, hogy megérje közzétenni. Plusz még egy minifilmmel is igyekszem Nektek kedveskedni, remélem megnyeri majd tetszéseteket.

A sziget gazdag állat- és madárvilága is feledteti velünk a mindennapok egyhangúságát... A mókus ott ugrál előtted, a Csúszka a fán, Varjúk ugrálnak mindenfelé és még sorolhatnám.  A Vadasparkot sose hagyom ki, ha arra vetődöm, mindig meglátogatom kedvenceimet.  Aki kiváncsi, nézze meg a filmet :-)

Nosza, kelljünk újra és járjuk közösen körbe a szigetet, fedezzük fel együtt (persze fotókkal illusztrálva)!



2013. szeptember 27., péntek

Madárgyűrűzés Ócsán

2013. 08. 28-án Ricsi barátommal Ócsára mentünk, az ottani Madárvártába, ahol egy fantasztikus élményben volt részünk. Azon a napon mellénk szegődött a szerencse, mert az ügyes segítők nagyon sok madárfajt fogtak be, így nagyon pörögtek az események. Ráadásul még két hűséges házőrzőnk is volt, akik felügyelték az eseményeket. Az alkalomról egy három perces kisfilm is készült, amit a bejegyzés végén találhatnak. Én nagyon élveztem ezt a napot 9-től kb. fél kettőig ott voltunk. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek :-)

Mindjárt, amikor megérkeztünk ezzel a szép példánnyal fogadtak minket: 

(valamiért  az előnézeti kép nem jelenik meg, de rákattintva oké lesz - dolgozunk rajta)

Vörös vércse


Nyaraltunk....

Az idei nyár sem múlt el kis pihenés, kikapcsolódás, nyaralás nélkül. Erről készült két videó is (vagyis slideshow), amit most közzéteszek, remélem tetszeni fog olvasóimnak.

Az első hely Tihany volt. Szerintem ide legalább egyszer eljön aki teheti, aki kihagyja, nem is szereti a Balatont. Idén ráadásul úgy sikerült, hogy majdnem egy egész napra. Mindig nyújt valami felejthetetlen élményt. Már maga a régi házaknak van természetesen egy hangulata, de ha letévedünk a belső-tóhoz, akkor páratlan élményben lesz részünk. Itt láthatunk lovakat, szürkemarhákat, de láttam már itt szitakötőt, ürgét, kócsagot, sirályt, ragadozó madarakat és Búbos Vöcsköt is halászni. És most sikerült úgy beosztani az időt, hogy pont naplementére érkeztünk ehhez a tóhoz.

Nem is szaporítom a szót, hadd beszéljenek a képek, járjuk be ezt a szép helyet együtt! 


2013. augusztus 22., csütörtök

Balatoni barangolások

Végre eljött a nyári szabadság ideje - és ilyenkor, ha lehet a Balaton környékén szoktam barangolgatni. Annyira szép, hogy nem tudok sose betelni vele és minden évben találok olyan helyet, ahol még sose jártam. Most szerencsére a családom is velem tartott, így egy nagyon kellemes napot töltöttünk a szabadban, persze a végére egy jó kis izomlázzal, fáradsággal párosulva.



2013. augusztus 9., péntek

Napraforgók és néhány hűsítő tájkép

Már hetek óta tart a nagy szárazság és az emberi tűrőképességet is tesztelő meleg - ilyenkor kinek van kedve komolyabb célokat kitűzni maga elé, inkább a közeli strandot választom. Persze a fényképezőgép legtöbbször ott lapul a táska mélyén. Legutóbb is így volt, amikor egy hatalmas napraforgó táblába botlottunk. Én már azt gondoltam, hogy rég lekéstem az idei szezonról, de szerencsére nem így lett.



2013. július 31., szerda

A veresegyházi tavaknál...

Remélem az idei nyáron sem lesz bejegyzések terén uborkaszezon és érdekesebbnél érdekesebb írásokkal fogom szórakoztatni olvasóimat.

Már egy jó ideje terveztük Ricsi haverommal, hogy valami szép helyre elmegyünk. Több mindent tervbe vettünk - köztük Mártélyt is, de azt elhalasztottuk őszre. Most egy közelebbi hely került választásra - Veresegyház. A macikat most skippeltük, mert haverom haragudott a rácsokra, vagyis amiatt, hogy fényképezőgépével nem tudja lefotózni őket. De így is nagyon szép látvány fogadott minket. A kora reggeli fények miatt reggel 6-kor indultunk és már fél hét után pár perccel a tett helyszínén voltunk. A tó látványa lenyűgöző volt, az első amit észrevettünk a parton pihegő kacsák témája volt.



Napfelkelte a Balatonon és Révfülöpi sétahajózás naplemente túrával

Évente egyszer felkelek olyan korán - ha a Balatonon vagyok, hogy megnézhessem a napfelkeltét. Valahogy mindig magával ragad a látványa, ahogy ébredeznek a kacsák, sirályok, már pirkad - valami leírhatatlan érzés. Maga az elhatározás, hogy hajnali négy órakor felébredjek elég visszariasztó, de magáért az látványért megéri. Ezt csak az értheti igazán, aki szintén átélt már hasonló helyzetet. Legtöbbször ha lemegyek a vízpartra ilyenkor egyedül szoktam lenni, de most többedmagammal voltam ott. Az is jó ilyenkor, ahogy sosincs hasonló szituáció, úgy hasonló napfelkelte sincsen. Szerintem, ha nem lenne fényképezőgépem, akkor is kimennék legalább egyszer. Sose lehet megunni. És most az időjárás is kedvezett, nagyon szép, felhőtlen volt az ég pirkadatkor.



2013. június 16., vasárnap

Budapest Zoo - Budepesti Állat - és Növénykert


Az Állatkertbe időről időre mindig visszalátogatok. Hogy miért ? Nem tudom. Talán mert szeretem őket és kíváncsi vagyok, hogy mi újság ott. E hétvégén is meglátogattam és az ez alkalommal készült képekről és videókról készítettem egy 8 perces kisfilmet. Van benne olyan felvétel, amikor éppen etetés van, de ezt csak az láthatja meg, aki végignézi a slideshowt. Jó szórakozást !




Nyári természetfotók...

Már jó rég megbeszéltük Ricsi haverommal, hogy ezen a hétvégén kimegyünk egy kicsit a természetbe és ráadásul jó korán, hogy lássunk is valamit. Nagy volt az elhatározás, már öt órakor elindultunk és jó 40 perc alatt a Merzse Mocsárhoz értünk. 
 

2013. június 9., vasárnap

Árvíz Budapesten - így tetőzött a Duna

Ez a bejegyzés egy kicsit rendhagyó a többihez képet, Budapest helyzetét mutatja be, amilyen az árvíz idején volt.

Az árvíz megoldása az ártéri gazdálkodás. A kormányok azonban a betonfalak közé szorított folyók gátjain szeretnek tetszelegni.
A Kárpát medence élő folyóiban valamikor két harmad víz és egy harmad hal volt!


2013. június 1., szombat

Egy gyöngyszem a hegy tetején - Öreg hegy - hegyi tó, nyálas tó -Balatonszepezd

Egyszer volt, hol nem volt, hogy egyszer Budakesziről mentünk hazafelé feleségemmel és egy idős bácsi ült mellénk a buszon. Elkezdtünk beszélgetni és közben kiderült, hogy nem messze van tőlünk a telke (Révfülöphöz-kicsi a világ!). Ezután  mesélni egy öreg hegyről, aminek a tetején van egy öreg tó, amit érdemes megnézni, ha szeretünk kirándulni. 
Szárazság idején nincs benne víz, de esős évszaknál az úr szavaival élve "egy tünemény". Már akkor elhatároztam, hogy amint tudom megnézem. Az első próbálkozás nem volt túl szerencsés, mert eltévedtünk és már majdnem Zánka közelében jutottunk ki a hegyről és a favágóknak köszönhettük, hogy visszajutottunk a kiindulás helyszínére. 

Második próbálkozásnál már levontam a tanulságot és újra nekirugaszkodtunk a feladatnak és jó helyen is kötöttünk ki.



Tengelic a madáretetőnél

Ha leutazom a telekre, mindig sok időt töltök el a madáretetőnél. Már sokféle madárfaj megfordult ott , többek között a mezei verébtől, zöldike, csúszkától a meggyvágóig, de a mostani újdonság a tengelic volt. Őket ezen a hétvégén kedveltem meg, készítettem is róluk pár sorozatot.


A gyurgyalagok nyomában - a vihar után

Ez a délelőtt is eléggé borúsan, esősen indult, de az elhatározás maradt: megpróbálunk gyurgyalagokat fotózni. Egész nap olyan hangulatom volt, mintha valahogy behind the storm - vagyis vihar utáni érzésem van. Persze ez betudható volt az aznapra jósolt rossz idő miatt is. Lehetett volna ez is a bejegyzés címe, de maradjunk csak a magyar szavaknál.
Sokan úgy vannak vele, ha ilyen idő van nincs értelme kimenni sem, nemhogy képeket készíteni. Ez egyáltalán nem így van. Tapasztalatom, hogy vihar után például nagyon szép és érdekes felvételeket lehet alkotni.  Kicsit kalandos volt az odaút, mert már régen voltunk azon a helyen, ahová igyekeztünk. Ráadásul, mint utólag kiderült a lessátor is otthon maradt, így egy kicsit nehezebb helyzetbe kerültünk. 



2013. május 12., vasárnap

Kiskunság - Találkozás a természettel

Nem Kiskunság volt a mai elsődleges cél, de amit elsőre kinéztünk Ricsi haverommal eléggé szervezetlen, előkészületlen szervezésnek tűnt, így hamar továbbindultunk. Olyan helyet kerestünk, ahol nagy madár és állatvilág van. Először Bugyiba jutottunk el és megpróbáltunk megkérdezni pár helybélit, hogy mit ajánlanak, hová érdemes elmenni ilyen céllal. Aztán utána jött a Kiskunság ötlete.
Aznapra a legtöbb időjárás-jós hely esőt jósolt, ezért egy kicsit rizikós volt elindulni, de úgy döntöttünk, ha már hétvége van, akkor kirándulás és fotózás lesz a fő téma. Először egy kicsit eltévedtünk, de egy teheneket terelgető juhászt megkérdeztünk, hogy jófelé megyünk-e. Vicces volt, mert elővette a mobiltelefonját, mivel "nem tudni magyar" és a párját hívta fel, hogy magyarázza el nekünk merre is kell továbbhaladni. Ahogy mentünk előre mindjárt láttam, hogy ez egy nem mindennapi hely és élmény lesz. Útközben felvetettem, mi lenne ha a Kiskunsági Nemzeti Parkba elmennénk, de aztán elvetettük az ötletet, mert az nagyon messze van. Így sem volt eseménytelen az utazás: az úton ürgéket láttunk átszaladni, többször vettünk észre vadnyulat és olyan madarakat láttunk, amit máshol még sosem. De a szó - illetve az írás helyett hadd beszéljenek a képek magukért! Egy biztos, ide még vissza fogok jönni. Ha jó természetképeket akarunk készíteni, messzire kell utazni a belvárostól.



Vajdahunyad Vára

Szintén egy megunhatatlan téma : A Vajdahunyad Vára. Szinte nincs olyan év, hogy vagy feleségemmel, vagy haverommal ne látogassunk ki oda. A most következő képek most májusban, az éjszakai felvételek róla tavaly nyáron készültek. Nem is szaporítom a szót, hadd beszéljenek magukért a képek:



We Were Soldiers

Már régóta szerettem volna egy olyan albumot csinálni, ami egy régi laktanyában, lőtéren készült. Más fotósok oldalán láttam már ilyen összeállítást és nagyon megtetszett. Az egyik kirándulásunk során úgy hozta, hogy felfedeztem egy volt lőtért, mindjárt készítettem is róla egy fotósorozatot.

A mesés völgy

Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy Mesés völgy. Amikor először megláttam reggeli fényekben nem hittem a szemekben, hogy milyen szép. Reggeli fényekben néztük meg, elég korán indultunk. Bíztunk benne, hogy őzeket is fogunk látni. Egyet észre is vettünk, amikor megközelítettük, de olyan gyors volt, hogy képtelenség volt lefotózni. Mindezek ellenére egy felejthetetlen élmény volt. El is döntöttem, hogy ősszel mindenképp vissza jövök ide. Akkor biztos még szebb. De hadd beszéljenek inkább a képek:


Merzse Mocsár újratöltve

A Merzse-Mocsár, ha rendszeresen és türelmesen látogatjuk mindig megmutatja titkait, belső arculatát. Legjobban tavasszal, nyáron és télen. Elhatároztuk, hogy idén többször is ellátogatunk oda, hogy megismerjük jobban a környezetet, akár minden hónapban hiszen sok kincset rejteget számunkra még.
Most egy kicsit kalandosabban érkeztünk meg a helyszínre, mint máskor, a GPS egy teljesen más irányba vitt minket. Kicsit Offroad hangulata volt, Ricsi haverom Suzuki-ja derekasan helytállt a feladatnak. Kicsi para volt ugyan, hogy nem történik valami, de szerencsésen megérkeztünk a helyszínre.
Utána elindultunk, máris fotózhattunk makrókat, tájfotókat, mindenki rendesen tette a a dolgát.  



2013. május 9., csütörtök

A tulipánok völgye

Idén tavasszal szerettem volna egy olyan albumot létrehozni, amiben szinte csak tulipánok szerepelnek, mondanom se kell ez az egyik kedvenc virágom tavasszal. Ez a vágy most teljesült, hadd beszéljenek magukért inkább a képek:



A Tóváros projekt

Szerettünk volna Ricsi barátommal Jégmadarat fotózni, azért mentünk ki ilyen korán, persze a a madár elmaradt. A fotózásban az volt plusz, hogy nagyon szép idő volt, és esti fényekben tehettük meg mindezt. Rájöttünk, hogy ilyenkor és reggel tudunk nagyon szép képeket készíteni, mert ilyenkor a fények is sokkal szebbek. Napközben sokszor esélytelen egy jó kép elkészítése, mert a tűző napsütésben nagyon könnyen beég a fotó. És rádöbbentünk, hogy amikor beköszönt a jó idő, vége a télnek és már reggel 5.30-kor világos van, és este nagyon későn megy le a nap, nos akkor a reggeli órákban és az esti órákban érdemes kimenni és nem csak azért, mert nincsen még meleg. 
Újbuda - Tóvárosban sosem csalódtam, nagyon szép környék, rengeteg témát nyújt. Ha ott laknék, biztos minden nap kimennék reggel is meg este is, sétálni , futni egyet, vagy ha lenne kutyám, akkor kutyát sétáltatni.  
Ahogy lenni szokott, természetesen Jégmadár sehol sem volt, de voltak makrótémák, tájfotók és természetfotók. És egy régi álmom teljesült, hogy egy sínpárt végre naplementével együtt lefotózzak. Hogy a képek hogy sikerültek az olvasóimra bízom :-)


Fotók a Balatonról

Időről időre amikor csak tehetem, mindig elmegyek egy-egy hétvégére a Balatonra, azon belül is Révfülöpre, mert ez a hely valahogy mindig elvarázsol. A teljesen más levegővel, mint belvárosunkban Budapesten, a gyönyörű környékkel, és persze magával a Balatonnal is. Tervbe van véve, hogy megkeresem majd az Öreg tavat is, ami Szepezdfürdőnél közelíthető meg, de ez majd egy későbbi projekt lesz. Most tájképek készültek, ebből válogattam össze egy csokorral:



Szentendre - a mi városunk

Mai kirándulásunk Pest megye egyik legszebb városára - Szentendrére irányul. A város nagyon hangulatos, főleg az egyedülálló utcáiról nevezetes. Ha egyszer idetéved a látogató, akkor a közeljövőben biztos, hogy még egyszer felkeresi. Én valahányszor eljöttem ide, mindig fedeztem fel benne valami újat, valami olyat, amit még sosem láttam...



2013. május 7., kedd

Nagytétényi Kastélymúzeum - építészeti értékek bemutatása

Ma a Nagytétényi Kastélymúzeum a virtuális sétánk témája egy kis bemutatóval és történelmi visszaemlékezéssel.
A volt Rudnyánszky-kastély az egyik legismertebb magyar barokk műemlék, amelyet Száraz Julianna férje, báró Rudnyánszky József építtetett az itt állott római alapok, (I-II. században épült római "villa rustica", vagyis egy gazdálkodó háza, a nyugatra néző kapujának orsóköve a kastély pincéjében ma is látható.) és a korábbi kastély felhasználásával, 1743 és 1751 között, Mayerhoffer András tervei alapján. A magyar barokk építészet kiváló alkotásai közé tartozó nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély a Grassalkovich-típusú kastélyok stílusjegyeit mutatja. A római maradványokat is magába foglaló gótikus várkastély a 13. sz. folyamán az Árpád-Házzal rokonságot tartó helyi birtokos Tétény család számára épült.

A török hódoltság másfél évszázada (1541-1686) alatt Tétény a budai szandzsákhoz, közvetlenül a szultán fennhatósága alá tartozott. Az épületet magas rangú török tisztek lakták. 1686-ban a felszabadító harcokban mutatott vitézségéért Buchingen Ferenc kapitány kapta meg, majd az elzálogosított javakat Száraz György váltotta meg. A később bárói rangra emelt Száraz György királyi személynök 1716-ban kezdte meg a gazdálkodást Tétényben és hozzáfogott a kastély újjáépítéséhez és kibővítéséhez.
Rudnyánszkyné Száraz Julianna halála (1798) után a kastélyt, három részre osztva, a család oldalági leszármazottai örökölték. 1904-ben a kastély kiégett, eredeti belső berendezéséből semmi sem maradt. A második világháború folyamán az épület súlyos károkat szenvedett. A birtokot kezelő Földművelésügyi Minisztérium 1948. július 1-jén átadta a kastélyt múzeumi célokra. Helyreállítása 1951-ben kezdődött meg, és még ebben az évben megnyílt az első bútorkiállítás. 1989-ben - a romló épületállapot miatt - szükségessé vált a kastély bezárása. Az 1997-ben megkezdett felújítási munkák után külsőben és belsőben megszépülve 2000 nyarán nyitotta meg kapuit ismét a kastélymúzeum.
A kastélypark a Déli Vasút megépítéséig hármas terasszal a Dunát kísérő hajóvontató útig húzódott Jelenleg pedig a bezárt, egykor a falu szélén megépült vasútállomást építik újjá a kert egykori területrészén.



2013. május 6., hétfő

Pörgés az etetőnél

Egyszer volt, hol nem volt... talán így is kezdhetném a mai beszámolómat... Idén a tél eléggé elhúzódott - legutoljára március 26-án az ország túlnyomó részén még hó esett. Azóta mintha a természet próbálná magát a lemaradásban utolérni: kizöldült minden, szorgosan dolgoznak a méhecskék, nagyon gyorsan elhervadnak a virágok, szinte érezhető, hogy mivel közel van a nyár, ezért egy kicsit most felgyorsult minden. Ugyanez történt egyik legutóbbi kiruccanásunkkor, amikor egy mesés erdőben megnéztük az etetőt, hogy mi újság. Hát nem unatkoztunk Ricsi barátommal, alig győztük kapkodni a fejünket. Ezt a helyet el is neveztük Cinege-szigetnek, mert renget ilyen fajta madarat lehet látni, csak ember legyen a talpán, aki a mozgásukat követni tudja, no meg képeket készíteni róluk. Ahogy tovább figyeltünk az erdőre, furcsa hangokat hallottunk (no nem a fejünkben), meg körmök hangját a fán - hát egy mókus jelent meg egész közel ! Szinte nem is érdekelte, hogy ott vagyunk. Annyira, hogy egy rövid kisfilmet is tudtam róla készíteni.
Ezen kívül észrevettünk egy  harkályt,  komolyabb ragadozómadarakat is. Meg is állapítottuk, hogy ide mindig is vissza fogunk térni... Láttunk még széncinegét, vörösbegyet... Tartalmas egy délelőtt volt.



2013. április 23., kedd

Európa egyik legszebb városa - Prága (Csehország)

Mai virtuális bemutató sétánkat Európa egyik legszebb, leghangulatosabb városában Prágában tesszük. Nagyon sok szép nevezetessége van, amit érdemes meglátogatni mind nappal, mint esti megvilágításban.
Ha első látogatásunkkor megérkezünk szemet kápráztató látványban lesz részünk, amit a későbbiekben is nagyon nehezen felejtünk majd el... Körsétánkat a nevezetességek bemutatásával és történelmi múltjának bemutatásával tesszük teljessé a szokásos nappali fotók mellett az éjszakai látványt sem hagytuk ki, ami még jobban elvarázsolt minket.




2013. március 9., szombat

Tavaszváró barangolás a természetben

A héten már elkezdtük tervezni, hogy ezen a hétvégén szombaton az Alcsúti Arborétumba megyünk kirándulni, mivel a www.ertunk.hu oldalon a következőt találtuk : "A hóvirágok, a téltemető virágok és a krókuszok nyílásával megkezdődött a tavaszi virágünnep az Alcsúti Arborétumban". A mai nap elsődleges terve a makrófotózás és tájképek készítése volt.
Reggel az időjárás annyira nem kedvezett - eléggé borúsnak indult, de amikor elindultunk, akkor már egy kicsit javult a helyzet. Nem kellett sietni, mert az arborétum sem nyit korán. Amikor a helyszínre érkeztünk meglepődve vettük tudomásul, hogy nagyon sokan vannak rajtunk kívül - nemhiába, hiszen most van a hóvirág virágzásának az ideje is. Elindultunk befelé és mindjárt egy szép adag hóvirágba futottunk bele, amikor is mindenki elkezdte végezni a maga dolgát és szebbnél szebb fényképeket készítettünk.




2013. március 8., péntek

Két nap - két évszak : tél és tavasz 1014 méter magasságban

Múlt hétvégén feleségemmel egy családi hétvégét töltöttünk a Mátrában, ami mindkettőnk számára emlékezetes maradt, rengeteg kalanddal. Én az aktív pihenésnek a híve vagyok és hétvégenként alig várom már, hogy az iroda négy fala közül kiszabadulva a szabadban tölthessem az időt. 
Ez most se volt másképp - kora reggeli keléssel épp hogy elértük a Volán buszt és röpke 1,5 óra alatt fel is érkeztünk a kiszemelt célponthoz. Bár számítottam arra, hogy hóval is fogunk még találkozni, de hogy aznap essen le egy friss hótakaró az bizony meglepett minket. Igaz, előtte való napokban folyamatosan figyelemmel néztem webkameráról a hóhelyzet alakulását. 

 


2013. március 1., péntek

A barátságos zöld küllő - avagy az egyik legszebb arborétum - VácrátótiArborétum

A mai napon Sándor barátommal kimentünk körülnézni a Vácrátóti Arborétumba, megnézni, hogy milyen a madár felhozatal. Arra számítottam, hogy nagyon szép idő lesz - ehhez képest reggel ködös, borús idő volt, de ennek ellenére elindultunk. 
Először amikor bementünk, mindjárt egy zöld küllőt vettünk észre, ami a harkályfélék családjába tartozik. Elég nehéz lefotózni, mert ha észreveszi az embert, azonnal elkezd bújócskát játszani és mindig elbújik. Közben meg hangos "nevetésszerű" hanggal hívja a párját, vagy kommunikál a közelben lévő társaival. Érdekes volt hallgatni, ahogy "beszélgettek" és folyamatosan nyomon lehetett követni, hogy éppen merre tart, melyik fáról éppen hová ugrik.



2013. február 28., csütörtök

A hárosi öböl télen

Az idei tél szép és hosszú volt, rengeteg hóval. Szerencsére fotótémában sem volt hiány, ahogy azt a posztok is bizonyítják. Még egy utolsó téli kiruccanásra mentünk a Hárosi-öbölbe, hogy le tudjuk fotózni a jeget, ahogy olvadni kezd. Szeretem ezt a helyet, mert itt gyakran látok szürke gémet, jégmadarat, érdemes jobban megismerni... És remélhetőleg a horgászokat sem zavarjuk közben.


2013. február 26., kedd

Budapest rejtett gyöngyszemei - Magyarok Nagyasszonya templom

Ezen a hétvégén a XV. kerületben jártunk. Elsőre igazából nem is tudtam, lesz-e fotótéma, vagy sem - de érdemes kimozdulni még ha hideg van akkor is, jó a friss levegő. Még a buszból láttam meg ezt a templomot, mindjárt úgy is döntöttem, hogy no ezt megnézzük, a Széchényi téren leszállunk. Még van egy kis hó, akár jól is mutathat a fotókon...


2013. február 25., hétfő

A tél utolsó rugdalózásai...

Hetek óta úgy esik a hó meg az eső, hogy nagyon nehéz kimenni úgy fotózni, hogy rendes fényviszonyok mellett sikerüljön képeket csinálni. Idén már készült jó pár téli tájkép, mégis amikor frissen hó esik, imádok kimenni a természetbe és csinálni róla pár fotót, hogy megörökítsük az utókor számára. Pár hete is így történt, amikor  kimentünk egy rövid kis fotózásra február 10-én. Nagyon szeretek az abban a pillanatban leesett hóban sétálni, ahogy ropog a lábam alatt és figyelni, ahogy esik... És ha jól belegondolunk két egyforma hópelyhet nem lehet látni, mindegyik különbözik, más és más. Kicsit azért abban is reménykedtem, hogy ez az utolsó havazás - és most már tényleg jönni fog egy kis tavasz.