2013. március 1., péntek

A barátságos zöld küllő - avagy az egyik legszebb arborétum - VácrátótiArborétum

A mai napon Sándor barátommal kimentünk körülnézni a Vácrátóti Arborétumba, megnézni, hogy milyen a madár felhozatal. Arra számítottam, hogy nagyon szép idő lesz - ehhez képest reggel ködös, borús idő volt, de ennek ellenére elindultunk. 
Először amikor bementünk, mindjárt egy zöld küllőt vettünk észre, ami a harkályfélék családjába tartozik. Elég nehéz lefotózni, mert ha észreveszi az embert, azonnal elkezd bújócskát játszani és mindig elbújik. Közben meg hangos "nevetésszerű" hanggal hívja a párját, vagy kommunikál a közelben lévő társaival. Érdekes volt hallgatni, ahogy "beszélgettek" és folyamatosan nyomon lehetett követni, hogy éppen merre tart, melyik fáról éppen hová ugrik.



Annyira belemerültünk a tanulmányozásába, hogy még egy videót is elkészítettem róla (sajnos ez annyira nem lett jó, így nem került fel).
Utána tovább sétáltunk, de folyamatosan lehetett hallani ahogy mindenki tudtára adja, hogy ő ott van. Nekem mindig is az egyik kedvenc madaram, az tetszik a legjobban benne, hogy a fején van egy piros csík, ettől még szebb lesz a megjelenése.


Ahogy továbbhaladtunk nagyon szép fákat és fenyveseket vettem észre, minden évszakban nagyon szép ez az arborétum.
 





Szinte kifogyhatatlan témák vannak tájképekben is - mind ősszel, mind télen, vagy az összes évszakban is. Ahogy a fák tükröződnek a vízen, azt nagyon szeretem, egyszerűen nagyon szép összhangot ad a fotón, amikor visszanézi az ember.



Van egy belső része az arborétumnak, ami mindig megnyugvással tölt el, és mindig és mindig új témát ad a lefotózásra... Egyszóval teljes relax. És megunhatatlan.






Nagyon szép hóvirágokat is láttunk. Már régóta le szerettem volna fotózni természetes környezetben, most végre sikerült is. 





Továbbhaladtunk és az egyik részen érdekes sárga virágot vettünk észre. Mint megtudtam később, úgy hívják, hogy Téltemető. Nagyon szép, valószínűleg a hűvösebb, deresebb időjárás miatt nem nyitották ki a szirmukat, de így is nagyon szép látványt nyújtottak. És a virágzása azt jelenti, lassan vége lesz a télnek...





Meglepődve vettem észre, hogy még mindig jeges volt a víz, persze már nem annyira, mint legutóbb a Hárosi-öbölben. Mondanom se kell, hogy mindjárt meg is örökítettem, valahogy mindig is szeretem a jeget fotózni.






Ahogy továbbhaladtunk egy fát vettünk észre - melynek jellegzetessége, hogy látszik rajta, hogy a varjak szedték szét. Lett volna egy lessátor nálam, lehet ott maradtam volna, míg odaérkeznek, de majd talán máskor. Mondjuk hely sem nagyon volt rá, hogy kellőképpen elrejtőzködjön a fotós.





 A végén egy hatalmas téltemető részt vettünk észre, nagyon szép látvány volt...


Ezek után elindultunk hazafelé - és ilyenkor azt hinné az ember, hogy véget is ér a mai kaland - de legnagyobb meglepetésemre még utána is találkoztam szebbnél szebb érdekességekkel, a benzinkútnál például egy bagolylepkével, csak sajnos egy kicsit meg volt dermedve a még mindig hűvös levegő miatt.

Bagolylepke

Zárószóul annyit mondhattok, hogy megérte ma is kimozdulni és újabb ismereteket szerezni. Remélem, hogy a téltemető virággal valóban eltemetjük most már ezt a telet és hamarosan már virágzó kertekről fogok írogatni a blogomban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése