2013. március 8., péntek

Két nap - két évszak : tél és tavasz 1014 méter magasságban

Múlt hétvégén feleségemmel egy családi hétvégét töltöttünk a Mátrában, ami mindkettőnk számára emlékezetes maradt, rengeteg kalanddal. Én az aktív pihenésnek a híve vagyok és hétvégenként alig várom már, hogy az iroda négy fala közül kiszabadulva a szabadban tölthessem az időt. 
Ez most se volt másképp - kora reggeli keléssel épp hogy elértük a Volán buszt és röpke 1,5 óra alatt fel is érkeztünk a kiszemelt célponthoz. Bár számítottam arra, hogy hóval is fogunk még találkozni, de hogy aznap essen le egy friss hótakaró az bizony meglepett minket. Igaz, előtte való napokban folyamatosan figyelemmel néztem webkameráról a hóhelyzet alakulását. 

 


Utána elindultunk a szállás irányába. Ahogy befelé indultunk egy erdős részen kellett átmenni - egyből láttam hogy bár még itt is van egy kis hófödte táj, a tavasz már megállíthatatlanul tőr előre. Madarak daloltak mindenfelé, és ha mélyen belélegeztük a levegőt és bizony érezni lehetett már a tavasz illatát.

Foltokban még volt hótakaró a földön, de sütött a nap és érezni lehetett, hogy közeleg a tavasz...
Megérkeztünk, majd azon kezdtünk el gondolkozni, merre menjünk. Mivel jó idő volt, viszont ebédig az idő elég rövid, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kékesre. Nagyon hamar megérkeztünk - onnan már 1014m magasság röpke fél óra. Felfelé menet eléggé be voltak fagyva az utak, a legtetejére csak úgy tudtunk felmenni hogy farral felfelé, ami elég izzasztó volt és nemcsak a sofőrünk számára. Kiszállva legnagyobb meglepetésünkre a "lenti" tavaszias időjáráshoz képest még nagyon kemény tél fogadott minket, 5-10 cm-es hóval és deres fákkal.


A busz kerekei volt, hogy megcsúsztak a jeges úton...
A parkoló, felfelé mentünk a Kékes szanatóriumhoz...

Nézelődtünk jobbra-balra, párom előre ment megnézni, hogy van-e tovább út. Miközben egyedül nézelődtem azt vettem észre, hogy fenyvescinegék szállnak egészen közel a fejemhez, mintha magukra akarnák vonni a figyelmemet. Elkezdtem figyelni őket és mivel láttam, hogy pózolgatnak meg jópofán játszadoznak természetesen elővettem a fényképezőgépet és készítettem róluk pár képet.



A szanatórium területén találkoztam szintén kiránduló nyugdíjasokkal és ők mesélték, hogy az itt élő állatok nagyon megszokták már az embereket és azért viselkednek így a madarak is. Bíztattak még, hogy nagy esély van rá, hogy mókussal is találkozzunk. Ami utána meg is történt, egyszerre többet is észrevettünk a kertben, az egyik éppen egy faágon ücsörgött. Nagyon kedvesek voltak ők is, egészen oda jöttek a kezünkhöz és megszagolták, hogy van-e benne valami finomság a számukra.








Az idő rövidsége miatt kerestünk egy utat, amivel ténylegesen a Kékes tetejére lehetett jutni. Ott aztán még több hó látványa fogadott - igaz készítenek mesterséges havat is, ha esetleg éppen nem esik arrafelé. Mindjárt megkerestük mind a két sípályát, megnézve, hogy éppen mennyien vannak rajta. Hát természetesen ezen a hétvégén sem volt hiány sportolni vágyókból










  
Utána - mivel elég borús fellegek jelentek meg az égbolton úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a szállásra. Délután pedig kényeztettük magunkat a Lifestyle Hotelben egy kis wellness kúrálással - szerencsére sikerült kipihennünk magunkat másnapra.

 Lifestyle Hotel Mátra belülről

Reggel csodálatos napsütésre ébredtünk  - a meteorológia is azt ígérte, hogy kiránduló idő lesz. Ezért felkerekedtünk, hogy megnézzük a közelben lévő Sástót, ami gyalog is egy jó fél óra - háromnegyed óra alatt megjárható. Megérkeztünk a helyszínre és meglepődve vettem észre, hogy a tó teljesen be van még fagyva, pedig a körülötte lévő környezetben már tavasz van. Rég szerettem volna egy befagyott tó+környezete képeket készíteni, hát itt volt az alkalom. Mondanom se kell, hogy azonnal hozzá is láttam.











Az egyik fán egy Kékcinegét vettünk észre, ahogy egy odúra száll le, azt tippeltük, hogy valószínűleg ott van a fészkük, vagy táplálékot keresett.





Eléggé elkavarodtunk - feleségem bánatára a madarak egy kicsit hátrébb kerültek. Pedig a Kékcinege mellett még Őszapót is láttunk, de sajnos az arról készült kép nem lett jó, hogy felkerüljön ide.  A túra végén egy eléggé mocsaras, saras  vidékre kerültünk, ahonnan nagyon nehezen jutottunk ki - egy kedves öreg bácsi segített minket - mintha egy angyal lett volna, aki pont jókor és megfelelő időben jelent meg és kalauzolt el, hogy merre is menjünk.

Ebéd előtt kiültünk egy kicsit napozni. Miközben nézelődtünk egy kis tavasz hírnöke ugrott elő az egyik bokorból - egy Fekete Rigó. Nem nagyon zavarta, hogy ott ülünk, jobbra - balra ugrált és táplálékot keresett a fűben. A távolban az egyik fán úgy vettem észre, hogy már rügyezik - az idő is nagyon jó volt aznap már 7-10 fok között jártunk 




Mindent összevetve nagyon kellemes hétvégét töltöttünk fent a Mátrában és fájó szívvel mentem vissza a belvárosba. Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy ide mindenképp vissza fogunk térni.

2 megjegyzés:

  1. Aranyos az étkező mókus.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszik, nagyon kedves kis állat - fent nem félnek az embertől, annyira megszokták már

    VálaszTörlés