2013. március 9., szombat

Tavaszváró barangolás a természetben

A héten már elkezdtük tervezni, hogy ezen a hétvégén szombaton az Alcsúti Arborétumba megyünk kirándulni, mivel a www.ertunk.hu oldalon a következőt találtuk : "A hóvirágok, a téltemető virágok és a krókuszok nyílásával megkezdődött a tavaszi virágünnep az Alcsúti Arborétumban". A mai nap elsődleges terve a makrófotózás és tájképek készítése volt.
Reggel az időjárás annyira nem kedvezett - eléggé borúsnak indult, de amikor elindultunk, akkor már egy kicsit javult a helyzet. Nem kellett sietni, mert az arborétum sem nyit korán. Amikor a helyszínre érkeztünk meglepődve vettük tudomásul, hogy nagyon sokan vannak rajtunk kívül - nemhiába, hiszen most van a hóvirág virágzásának az ideje is. Elindultunk befelé és mindjárt egy szép adag hóvirágba futottunk bele, amikor is mindenki elkezdte végezni a maga dolgát és szebbnél szebb fényképeket készítettünk.




Ahogy körülnéztem közben, mindjárt észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül. Felettünk egy harly (fakopáncs) ugrált az egyik fáról a másikra.




Miután továbbindultunk, egy kidőlt fát vettem észre, amiért persze azonnal odaindultam, hogy közelebbről megnézzem.




Az ilyen témájú fotókat egyébként is szeretem megörökíteni. Valahogy megfognak. Aztán hogy esetleg megérte-e vagy sem, döntse el az olvasó maga.

És közben hóvirág mindenütt..
Próbálgattam mit tud a Canon...
Bizony, lassan tavaszodik... Nem szép?
  
Közben haladtunk előre - a hóvirágok között elég sok kis pöttyöt (gyerkőcöt, kis gyerkőcöt) láthattunk, úgy éreztem, hogy érdemes megörökíteni az egyik szépséget. 

"Kis pötty" a hóvirágoknál - nem hagyhattam ki a pillanatot

Utána masíroztunk tovább és a környezetet tanulmányozva megállapítottuk, hogy lassan de biztosan tör előre a tavasz. Megfoghatóak voltak az első rügyek is. 

A tavasz első bizonyítéka...
Az elmaradhatatlan híd...
Vajon hová vezet ez az út?
A fent látható úton mentünk tovább és egy nagyon nyugis helyre kerültünk ki, ahol végre emberek sem voltak, csak a nagyon távolban. Régen ez a része ismeretlen volt az Alcsúti Arborétumnak, de most hogy nemrég átadták és bővítették ezek a részek is megnézhetőek. Sokan nem is vették észre ezt a nyugis, barátságos kis helyet, ahol végre lehetett egy kicsit relaxálni és közben beszélgetni is.

Csobogó itt is van...
Távolban a hóvirágok...
Csobogó és hóvirág...
Szegény fát rendesen megtámadták...
 Miután kipihentük és kibeszélgettük magunkat ismét felkerekedtünk - előttünk egy újabb híd jelent meg. Engem ezek a hidak is feldobnak, megmozgatják a fantáziámat. És ilyenkor készülnek az ilyen képek:










Előre haladva kiszúrtunk még egy két rügyet is, ami kimaradhatatlan makrótéma...






Búcsút intettünk képzeletben az arborétumnak, elindultunk Budapest felé, de úgy döntöttünk, hogy megállunk Biatorbágyon, mert ott van egy terület ahol nagyon szép környezet van és rengeteg madár. Hamar odakerültünk. A területre befelé menet egyből láttuk, hogy ez egy nem mindennapi terület - azt sajnáltuk, hogy itt nem lehet felállítani lessátrat , mert akkor fantasztikus fotókat lehetne készíteni a nádasból.















Engem nagyon megfogott ez a nem is kicsi elzárt terület, ami tele van a természet adta szépséggel, madarakkal. Ha egy természetbarát-természetfotós ide kijön és több időt is el tud tölteni esetlegesen, akkor nagyon szép élményben lehet része. Mivel a végére elég zord fellegek jelentek meg és hideg szél is fújt - úgy döntöttünk, hogy hazafelé indulunk.  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése