2013. május 12., vasárnap

Kiskunság - Találkozás a természettel

Nem Kiskunság volt a mai elsődleges cél, de amit elsőre kinéztünk Ricsi haverommal eléggé szervezetlen, előkészületlen szervezésnek tűnt, így hamar továbbindultunk. Olyan helyet kerestünk, ahol nagy madár és állatvilág van. Először Bugyiba jutottunk el és megpróbáltunk megkérdezni pár helybélit, hogy mit ajánlanak, hová érdemes elmenni ilyen céllal. Aztán utána jött a Kiskunság ötlete.
Aznapra a legtöbb időjárás-jós hely esőt jósolt, ezért egy kicsit rizikós volt elindulni, de úgy döntöttünk, ha már hétvége van, akkor kirándulás és fotózás lesz a fő téma. Először egy kicsit eltévedtünk, de egy teheneket terelgető juhászt megkérdeztünk, hogy jófelé megyünk-e. Vicces volt, mert elővette a mobiltelefonját, mivel "nem tudni magyar" és a párját hívta fel, hogy magyarázza el nekünk merre is kell továbbhaladni. Ahogy mentünk előre mindjárt láttam, hogy ez egy nem mindennapi hely és élmény lesz. Útközben felvetettem, mi lenne ha a Kiskunsági Nemzeti Parkba elmennénk, de aztán elvetettük az ötletet, mert az nagyon messze van. Így sem volt eseménytelen az utazás: az úton ürgéket láttunk átszaladni, többször vettünk észre vadnyulat és olyan madarakat láttunk, amit máshol még sosem. De a szó - illetve az írás helyett hadd beszéljenek a képek magukért! Egy biztos, ide még vissza fogok jönni. Ha jó természetképeket akarunk készíteni, messzire kell utazni a belvárostól.



Vajdahunyad Vára

Szintén egy megunhatatlan téma : A Vajdahunyad Vára. Szinte nincs olyan év, hogy vagy feleségemmel, vagy haverommal ne látogassunk ki oda. A most következő képek most májusban, az éjszakai felvételek róla tavaly nyáron készültek. Nem is szaporítom a szót, hadd beszéljenek magukért a képek:



We Were Soldiers

Már régóta szerettem volna egy olyan albumot csinálni, ami egy régi laktanyában, lőtéren készült. Más fotósok oldalán láttam már ilyen összeállítást és nagyon megtetszett. Az egyik kirándulásunk során úgy hozta, hogy felfedeztem egy volt lőtért, mindjárt készítettem is róla egy fotósorozatot.

A mesés völgy

Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy Mesés völgy. Amikor először megláttam reggeli fényekben nem hittem a szemekben, hogy milyen szép. Reggeli fényekben néztük meg, elég korán indultunk. Bíztunk benne, hogy őzeket is fogunk látni. Egyet észre is vettünk, amikor megközelítettük, de olyan gyors volt, hogy képtelenség volt lefotózni. Mindezek ellenére egy felejthetetlen élmény volt. El is döntöttem, hogy ősszel mindenképp vissza jövök ide. Akkor biztos még szebb. De hadd beszéljenek inkább a képek:


Merzse Mocsár újratöltve

A Merzse-Mocsár, ha rendszeresen és türelmesen látogatjuk mindig megmutatja titkait, belső arculatát. Legjobban tavasszal, nyáron és télen. Elhatároztuk, hogy idén többször is ellátogatunk oda, hogy megismerjük jobban a környezetet, akár minden hónapban hiszen sok kincset rejteget számunkra még.
Most egy kicsit kalandosabban érkeztünk meg a helyszínre, mint máskor, a GPS egy teljesen más irányba vitt minket. Kicsit Offroad hangulata volt, Ricsi haverom Suzuki-ja derekasan helytállt a feladatnak. Kicsi para volt ugyan, hogy nem történik valami, de szerencsésen megérkeztünk a helyszínre.
Utána elindultunk, máris fotózhattunk makrókat, tájfotókat, mindenki rendesen tette a a dolgát.  



2013. május 9., csütörtök

A tulipánok völgye

Idén tavasszal szerettem volna egy olyan albumot létrehozni, amiben szinte csak tulipánok szerepelnek, mondanom se kell ez az egyik kedvenc virágom tavasszal. Ez a vágy most teljesült, hadd beszéljenek magukért inkább a képek:



A Tóváros projekt

Szerettünk volna Ricsi barátommal Jégmadarat fotózni, azért mentünk ki ilyen korán, persze a a madár elmaradt. A fotózásban az volt plusz, hogy nagyon szép idő volt, és esti fényekben tehettük meg mindezt. Rájöttünk, hogy ilyenkor és reggel tudunk nagyon szép képeket készíteni, mert ilyenkor a fények is sokkal szebbek. Napközben sokszor esélytelen egy jó kép elkészítése, mert a tűző napsütésben nagyon könnyen beég a fotó. És rádöbbentünk, hogy amikor beköszönt a jó idő, vége a télnek és már reggel 5.30-kor világos van, és este nagyon későn megy le a nap, nos akkor a reggeli órákban és az esti órákban érdemes kimenni és nem csak azért, mert nincsen még meleg. 
Újbuda - Tóvárosban sosem csalódtam, nagyon szép környék, rengeteg témát nyújt. Ha ott laknék, biztos minden nap kimennék reggel is meg este is, sétálni , futni egyet, vagy ha lenne kutyám, akkor kutyát sétáltatni.  
Ahogy lenni szokott, természetesen Jégmadár sehol sem volt, de voltak makrótémák, tájfotók és természetfotók. És egy régi álmom teljesült, hogy egy sínpárt végre naplementével együtt lefotózzak. Hogy a képek hogy sikerültek az olvasóimra bízom :-)


Fotók a Balatonról

Időről időre amikor csak tehetem, mindig elmegyek egy-egy hétvégére a Balatonra, azon belül is Révfülöpre, mert ez a hely valahogy mindig elvarázsol. A teljesen más levegővel, mint belvárosunkban Budapesten, a gyönyörű környékkel, és persze magával a Balatonnal is. Tervbe van véve, hogy megkeresem majd az Öreg tavat is, ami Szepezdfürdőnél közelíthető meg, de ez majd egy későbbi projekt lesz. Most tájképek készültek, ebből válogattam össze egy csokorral:



Szentendre - a mi városunk

Mai kirándulásunk Pest megye egyik legszebb városára - Szentendrére irányul. A város nagyon hangulatos, főleg az egyedülálló utcáiról nevezetes. Ha egyszer idetéved a látogató, akkor a közeljövőben biztos, hogy még egyszer felkeresi. Én valahányszor eljöttem ide, mindig fedeztem fel benne valami újat, valami olyat, amit még sosem láttam...



2013. május 7., kedd

Nagytétényi Kastélymúzeum - építészeti értékek bemutatása

Ma a Nagytétényi Kastélymúzeum a virtuális sétánk témája egy kis bemutatóval és történelmi visszaemlékezéssel.
A volt Rudnyánszky-kastély az egyik legismertebb magyar barokk műemlék, amelyet Száraz Julianna férje, báró Rudnyánszky József építtetett az itt állott római alapok, (I-II. században épült római "villa rustica", vagyis egy gazdálkodó háza, a nyugatra néző kapujának orsóköve a kastély pincéjében ma is látható.) és a korábbi kastély felhasználásával, 1743 és 1751 között, Mayerhoffer András tervei alapján. A magyar barokk építészet kiváló alkotásai közé tartozó nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély a Grassalkovich-típusú kastélyok stílusjegyeit mutatja. A római maradványokat is magába foglaló gótikus várkastély a 13. sz. folyamán az Árpád-Házzal rokonságot tartó helyi birtokos Tétény család számára épült.

A török hódoltság másfél évszázada (1541-1686) alatt Tétény a budai szandzsákhoz, közvetlenül a szultán fennhatósága alá tartozott. Az épületet magas rangú török tisztek lakták. 1686-ban a felszabadító harcokban mutatott vitézségéért Buchingen Ferenc kapitány kapta meg, majd az elzálogosított javakat Száraz György váltotta meg. A később bárói rangra emelt Száraz György királyi személynök 1716-ban kezdte meg a gazdálkodást Tétényben és hozzáfogott a kastély újjáépítéséhez és kibővítéséhez.
Rudnyánszkyné Száraz Julianna halála (1798) után a kastélyt, három részre osztva, a család oldalági leszármazottai örökölték. 1904-ben a kastély kiégett, eredeti belső berendezéséből semmi sem maradt. A második világháború folyamán az épület súlyos károkat szenvedett. A birtokot kezelő Földművelésügyi Minisztérium 1948. július 1-jén átadta a kastélyt múzeumi célokra. Helyreállítása 1951-ben kezdődött meg, és még ebben az évben megnyílt az első bútorkiállítás. 1989-ben - a romló épületállapot miatt - szükségessé vált a kastély bezárása. Az 1997-ben megkezdett felújítási munkák után külsőben és belsőben megszépülve 2000 nyarán nyitotta meg kapuit ismét a kastélymúzeum.
A kastélypark a Déli Vasút megépítéséig hármas terasszal a Dunát kísérő hajóvontató útig húzódott Jelenleg pedig a bezárt, egykor a falu szélén megépült vasútállomást építik újjá a kert egykori területrészén.



2013. május 6., hétfő

Pörgés az etetőnél

Egyszer volt, hol nem volt... talán így is kezdhetném a mai beszámolómat... Idén a tél eléggé elhúzódott - legutoljára március 26-án az ország túlnyomó részén még hó esett. Azóta mintha a természet próbálná magát a lemaradásban utolérni: kizöldült minden, szorgosan dolgoznak a méhecskék, nagyon gyorsan elhervadnak a virágok, szinte érezhető, hogy mivel közel van a nyár, ezért egy kicsit most felgyorsult minden. Ugyanez történt egyik legutóbbi kiruccanásunkkor, amikor egy mesés erdőben megnéztük az etetőt, hogy mi újság. Hát nem unatkoztunk Ricsi barátommal, alig győztük kapkodni a fejünket. Ezt a helyet el is neveztük Cinege-szigetnek, mert renget ilyen fajta madarat lehet látni, csak ember legyen a talpán, aki a mozgásukat követni tudja, no meg képeket készíteni róluk. Ahogy tovább figyeltünk az erdőre, furcsa hangokat hallottunk (no nem a fejünkben), meg körmök hangját a fán - hát egy mókus jelent meg egész közel ! Szinte nem is érdekelte, hogy ott vagyunk. Annyira, hogy egy rövid kisfilmet is tudtam róla készíteni.
Ezen kívül észrevettünk egy  harkályt,  komolyabb ragadozómadarakat is. Meg is állapítottuk, hogy ide mindig is vissza fogunk térni... Láttunk még széncinegét, vörösbegyet... Tartalmas egy délelőtt volt.