2013. május 6., hétfő

Pörgés az etetőnél

Egyszer volt, hol nem volt... talán így is kezdhetném a mai beszámolómat... Idén a tél eléggé elhúzódott - legutoljára március 26-án az ország túlnyomó részén még hó esett. Azóta mintha a természet próbálná magát a lemaradásban utolérni: kizöldült minden, szorgosan dolgoznak a méhecskék, nagyon gyorsan elhervadnak a virágok, szinte érezhető, hogy mivel közel van a nyár, ezért egy kicsit most felgyorsult minden. Ugyanez történt egyik legutóbbi kiruccanásunkkor, amikor egy mesés erdőben megnéztük az etetőt, hogy mi újság. Hát nem unatkoztunk Ricsi barátommal, alig győztük kapkodni a fejünket. Ezt a helyet el is neveztük Cinege-szigetnek, mert renget ilyen fajta madarat lehet látni, csak ember legyen a talpán, aki a mozgásukat követni tudja, no meg képeket készíteni róluk. Ahogy tovább figyeltünk az erdőre, furcsa hangokat hallottunk (no nem a fejünkben), meg körmök hangját a fán - hát egy mókus jelent meg egész közel ! Szinte nem is érdekelte, hogy ott vagyunk. Annyira, hogy egy rövid kisfilmet is tudtam róla készíteni.
Ezen kívül észrevettünk egy  harkályt,  komolyabb ragadozómadarakat is. Meg is állapítottuk, hogy ide mindig is vissza fogunk térni... Láttunk még széncinegét, vörösbegyet... Tartalmas egy délelőtt volt.



Egyre jobban szeretem ezeket a zöldes mohákat...
Bodobács rejtőzködött az egyik fában
Idei első katicabogár...
Friss zöld hajtás... Imádom.
Az erdő illata...A végtelenbe vezető út
Egyszer csak mókus jelent meg az etetőn
Vörösbegy, örökre a kedvenc madaram marad...
Kékcinege a cinkegolyót mindig is szereti
Nagy fakopáncs - harkály hím dolgozott serényen
Énekes rigó tojó keresgélt a földön
Mókus vett észre :-)
Mókus figyelt, mi a helyzet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése