2013. július 31., szerda

A veresegyházi tavaknál...

Remélem az idei nyáron sem lesz bejegyzések terén uborkaszezon és érdekesebbnél érdekesebb írásokkal fogom szórakoztatni olvasóimat.

Már egy jó ideje terveztük Ricsi haverommal, hogy valami szép helyre elmegyünk. Több mindent tervbe vettünk - köztük Mártélyt is, de azt elhalasztottuk őszre. Most egy közelebbi hely került választásra - Veresegyház. A macikat most skippeltük, mert haverom haragudott a rácsokra, vagyis amiatt, hogy fényképezőgépével nem tudja lefotózni őket. De így is nagyon szép látvány fogadott minket. A kora reggeli fények miatt reggel 6-kor indultunk és már fél hét után pár perccel a tett helyszínén voltunk. A tó látványa lenyűgöző volt, az első amit észrevettünk a parton pihegő kacsák témája volt.



Már jó ideje foglalkoztat a gondolat - egy fórumon találtam rá, hogy igazából ha a természetet kattintja le az ember, akkor mit tesz? Természetben csinál képeket, vagy már természetfotós? Vagy hogy lesz valaki azzá?











Miután haladtunk tovább egy stéget vettünk észre, ahol egy kicsit megpihentünk. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy élő természetfilmet néznék. Megjelent egy vizityúk, kiskacsák menekültek előlünk és mintha egy nádi poszátát vettem volna észre az egyik nádszálon. 





Mivel siettetett az idő, haladni kellett. Láttunk óriás teknőst, amint éppen sütkérezett, kiskacsákat ismét a szüleivel és egy óriási szitakötőt is - ami barátom szerint laposhasú acsa volt. Engem valahogy mindig egy helikopterre emlékeztet, mintha a készítői ebből merítettek volna annak idején ötletet, hogyan is nézzen ki. Éljenek a helikopáterek :-)





A jégmadár ugyan elmaradt, de így is volt élményben részünk - még az izzasztó nagy meleg ellenére is. Miután visszatértünk a város belsejébe kiábrándító volt a dugó, a csatornák bűze...

Napfelkelte a Balatonon és Révfülöpi sétahajózás naplemente túrával

Évente egyszer felkelek olyan korán - ha a Balatonon vagyok, hogy megnézhessem a napfelkeltét. Valahogy mindig magával ragad a látványa, ahogy ébredeznek a kacsák, sirályok, már pirkad - valami leírhatatlan érzés. Maga az elhatározás, hogy hajnali négy órakor felébredjek elég visszariasztó, de magáért az látványért megéri. Ezt csak az értheti igazán, aki szintén átélt már hasonló helyzetet. Legtöbbször ha lemegyek a vízpartra ilyenkor egyedül szoktam lenni, de most többedmagammal voltam ott. Az is jó ilyenkor, ahogy sosincs hasonló szituáció, úgy hasonló napfelkelte sincsen. Szerintem, ha nem lenne fényképezőgépem, akkor is kimennék legalább egyszer. Sose lehet megunni. És most az időjárás is kedvezett, nagyon szép, felhőtlen volt az ég pirkadatkor.