2014. december 29., hétfő

Visszatekintő képértékelő bejegyzés - best of 2014

Ismét itt van hamarosan az év vége, eljött hát az ideje, hogy összegezzük 2014-et, milyen is volt: energikus, tanulságos, eseménydús. Az év egyik legnagyobb eseménye egy új tükörreflexes fényképezőgép vásárlása volt áprilisban. Elégedett vagyok a Nikon D5200-al, 18-105
Vr kitben, amit azóta próbálok egyre jobban megismerni, használni és tudásomat fejleszteni. Objektív parkom része még egy Tamron 70-300 f4-5.6 Di SP USD Vc teleobjektív is

Összegezve volt ködös január, havas február, nagyon szép tavasz és nyár. Az ősz sajnos most nem volt az igazi, de sárga-leveles fotókat azért lehetett készíteni és talán még havas tájfotó is lesz idén. És egyre inkább kialakulóban az irányelv: természet és tájfotózás,. időnként megspékelve egy kis eltérő dologgal, de különlegességgel.


Plitvicei vízesés

2014. december 21., vasárnap

Vác és környéke

Az elmúlt 2 napban Vácon és környékén voltam barátaimmal (Vácrátót, Váci Ártéri tanösvény és a hozzá közel eső tónál). Az idő most sem kedvezett annyira, sokszor lógott az eső lába és persze esett is, de ez nem szegte kedvünket a kirándulástól. Az igazi tél
még valahogy várat magára,  de helyette van hatalmas villámcsapás, nagy szél és eső,eső,eső... A természet is egy kicsit össze van zavarodva, hogy most mi is van tulajdonképpen, tél vagy tavasz, valamint láttunk egy közönséges pézsmakacsát.

Köszönöm, hogy ellátogatott az oldalra és megnézi a legújabb természetképeket!


 Közönséges pézsmakacsa

Vizimadarak

A mai szeles időben is kimentünk kicsit madarazni, kikapcsolódni. Fel kellett rendesen öltözni, csípős hideg volt, és el is akart sodorni rendesen, de rendíthetetlenül haladtunk előre a fényképezőgépekkel. Kicsit több madárra számítottam, esetleg specifikusabb fajokra, de azért így is egy jó kikapcsolódás
volt. Egy dolgot biztosan megállapítottam magamban, hogy szeretem a természetet és azon belül persze a madarakat :-)




Decemberi madárfotók les segítségével

Már egy ideje tervezek egy bejegyzést arról, milyen madarakat láttunk a lesnél. Ami persze türelmes munkával lett kidolgozva, összerakva, barátok összefogásával. Vagyis nem a véletlen műve és nem egyszemélyes feladat. A helyszín választása, mivel Budapestiek vagyunk elég nehéz volt, hosszas utána járás
is kellett, engedély kérése. No és persze meg kellett tervezni a fekvését, milyenek a fényviszonyok, illetve előtte megfigyelni, tulajdonképpen milyen madárfajok is várhatók. Idáig elég elégedettek vagyunk van szajkó, széncinege, kékcinege, meggyvágó, tengelic, őszapó, de egy rövid időre pl. süvöltőket is láttunk. Nem csak egy helyszín van a megfigyelésre,
és a karbantartásuk folyamatos. A változásokról, esetleges új fajokról folyamatosan be fogok számolni olvasóimnak.
No meg persze mivel eljött a tél - bár egyelőre eléggé enyhére sikerült, a madarakat persze folyamatosan lehet etetni, ami ellen ők sem tiltakoznak.
Ma például amikor kint voltunk, rengeteg széncinege volt ott, mit sem zavarta őket a nagy szél...


Szajkó tűnt elő a semmiből...

Budakeszi Vadaspark

Már többször voltunk ott, mégis  újra visszatérünk. Most az volt a fő cél, hogy olyan képek készüljenek a vadasparkról, hogy nem látszik, hogy ott készült. Én szeretek oda kijárni, visszamenni, mert egy kis séta is feldobja a napot. Hát még ha szabadságon vagyok, miért ne használja ki a fotózni
vágyó emberfiát. Kicsit borongósan, ködösen indult ez a nap is, de persze nem hátráltatott a képek készítésében.  És bár igazából turistának számítottunk, sokat nem ért, mégis volt hangulata. És jó ötlet volt, hogy hétfőn mentünk, mert így elkerültük a hétvégi nagy tömeget...
Járjuk hát együtt körbe a parkot, csodáljuk meg a hiúz szépségét, a medvék játékát !




2014. december 20., szombat

Krakkó varázsa Adventkor

Az egyik legnépesebb és legszebb város Lengyelországban, ahol a múlt a modern jelennel találkozik. Krakkóból egyszerre árad a királyi fennköltség és történelmi büszkeség.  Egyre felkapottabb turista célpont, ami lenyűgöző látnivalókkal
várja az odalátogatókat. Kedvcsinálóként megmutatjuk Krakkó egy-két arcát a sok a közül.
 
Gyorsan múlnak a napok, lassan véget ér az advent... Múlt hét szombaton abban a szerencsében volt részünk feleségemmel, hogy többedmagunkkal eljutottunk Lengyelországba, és azon belül Krakkóba. Miért éppen oda? Már több baráttól, ismerőstől
sok szépet hallottunk róla és úgy éreztük érdemes megnézni.

Krakkó a 17. századik Lengyelország fővárosa volt, de azután sem vesztett hajdani pompájából, miután a fővárosi szerepkörök Varsóra ruházódtak át. Máig Lengyelország kulturális, oktatási és gazdasági központja.
Többek között itt található a Lengyel Művészeti és Tudományos Akadémia, a Nemzeti Tudományos Központ, és a legjobb lengyel egyetemnek választott Jagelló Egyetem. 





2014. december 17., szerda

Dunai madarászás

Már egy ideje terveztem, hogy ellátogatok a csepeli szigetre és az ottani kis-dunát megnézem. Több helyen lehetett olvasni, hogy nagyon gazdag a madárvilága és nagy esély van a Jégmadárral való találkozásra is. Volt is vele egy kis kalandom... Viszonylag szép időnek ígérkezett aznap kora reggel, egy kicsit csípős téli, decemberi időjárással.

Mindjárt látszott, hogy valóban érdemes volt kijönni. Az elején kevesebb fény volt, viszont délután kisütött a nap és készült egy pár szép fotó. Sajnos a téli időszámítás nem a jó fotóknak kedvez.

Miközben a területet jártam be egy természetfotóssal is találkoztam, aki mesélte, hogy vidékről költözött fel Budapestre munka miatt és azért ezen a környéken keresett lakást, hogy természetfotókat készíthessen a madarakról, valamint időnként felutazik a Mátrába, hogy az égről is készítsen felvételeket éjjel. Hát igen, az egy másik műfaj.... Teljes mértékben megértettem ezt az embert, engem is valahogy a hattyúk, sirályok, kacsák, kárókatonák, varjúk, jégmadár stb. fotózása órákra ki tud kapcsolni. Mint ha nem is létezne akkor más. És most is tudatosult bennem, hogy nagyon szeretem a Dunát!

Kedves olvasóm, csodáljuk meg együtt a madarakat együtt e mesebeli helyen!


2014. november 23., vasárnap

Orchidea kiállítás Budapest, 2014 ősz

Tavaly már voltunk ott, idén is elmentünk az Orchidea kiállításra a Vajdahunyad Várába. A kiállítás pazar volt, rengeteg virág, különböző kompozíciókba, magukért beszélnek. Szerintem most már mi is feleségemmel rendszeres látogatói leszünk. Érdemes figyelni, hogy mikor lesz a következő.
Szerintem szavak nélkül is magukért beszélnek a fotók, annak idején én is az internetről értesültem róla. Jó szórakozást kívánok kedves Olvasóimnak !




Szilvásvárad, Szalajka-völgy

Már egy ideje terveztük, hogy ellátogatunk Szilvásváradra. Az ősz valahogy idén nem volt annyira színes, mint ahogy vártuk. Ez a kirándulást amolyan ősz búcsúztató hétvégének is szántuk. Nem rövid az út oda, de úgy gondoltuk, hogy megéri. Remek program egy családi kirándulásra, elutazni barátokkal. 
Ez egy kicsit hosszabb lett ez a poszt, tessék kényelmesen hátradőlni és úgy nézni a fotókat :-) És a végén egy szokásos HD film is várja kedves Olvasóimat.



2014. november 18., kedd

Az ezerarcú ősz...

Már régóta vártam egyik kedvenc évszakom igazi sárgás, aranyló színeit. Idén valahogy minden késett ősszel egy picit, nem igazán akart elkezdődni. A sok nyári eső miatt zöld mindenhol a fű, hullanak már a levelek, de sehol se az igazi színvilág. Mi történt idén? Az ember nyár óta várja, aztán nem érti, hogy miért is van ez... De amikor egy olyan helyre elmegy, ahol végre van fotótéma, nem marad a táskában az objektív. 
Ebben az albumban az első igazi ilyen témájú képeket szeretném bemutatni.



A Búbos vöcsök birodalma

Már régóta figyelem ezt a madarat, amely a vöcsökfélék családjába tartozó vízimadár faj.  Van egy kedvenc helyem, ahol ha néha teszek egy kört, biztos lehetek a megjelenésében. Úgy próbáltam időzíteni az indulást, hogy a naplemente, valamint a narancssárga fények is megjelenjenek. Szerencsére szép idő volt aznap, úgyhogy sikerült. Ez a hely, ahol a fotók készültek mindig elvarázsol. Most sem volt másképp. Mindig megfigyelem, ahogy táplálékát a víz alá bukva próbálja elkapni és utána úgy eltűnik a látóhatáron kívül, hogy alig venni észre, hol bukkan fel ismét. Sietni kellett a túra során, mert időközben besötétedett....



2014. október 28., kedd

Sopron, Ausztria-Fraknó Vára, Fertőd–Esterházy Kastély

Október utolsó hétvégéjén egy kellemes kirándulásra indultunk a családommal (feleségem, apukám, anyukám és én), hogy a régi szép idők emlékére ismét négyen induljunk útnak. Borongós csütörtök után hasonló péntek következett és az előrejelzés nem sok jót ígért a többi napra sem. Nem veszítettük el a kedvünket, így nekiindultunk. 



2014. október 23., csütörtök

Gyönyörű helyeken...

Ugyan még nincs itt az év vége, amikor számadást szoktam adni az év legszebb pillanatairól és fotóiról, de ma megfogant bennem egy ötlet, hogy mi lenne, ha a legszebb helyekről, pillanatokról egy kis videót állítsak össze kedves Olvasóimnak. Végül 12 perc lett belőle. Hogy hogy sikerült persze döntsék el Önök, nekem mind a zene, mind a témák bejönnek. Egy nap eltelt az összeállításával, de szerintem megérte.

Dőljön hát hátra, helyezze magát kényelembe és tekintse meg legújabb kisfilmemet! És köszönöm, hogy megnézte.... És "HD" minőséget ne felejtse el beállítani, vagy esetleg 3d-ben is megnézheti...



2014. október 21., kedd

Mártély


Elérkezett a nagy nap, hajnali órákban, hogy még jó fényekben odaérjünk elindultunk Mártélyra. Erről a helyről mindig csodaszép fotókat látni közösségi oldalakon.
Én már jó 2 éve terveztem, hogy ellátogatok ide, természetesen őszre esett a választás. Október közepe van, mielőtt elindultunk még leellenőriztem, hogy szép napsütéses idő lesz aznap. Budapest még csak ébredezett, mikor mi már az autópálya felé haladtunk. Egy róka próbált átszaladni az úton, de mivel ismeri a Kresz szabályait, ezért gyorsan visszafordult. A GPS jól elirányított minket, így  a reggeli szép sárgás fényeket elszalasztottuk. Valahogy nem hozta meg azt, amire számítottunk, igazán ősz sem volt, és a víztükör sem adta azt a bizonyos felejthetetlen élményt...

Még útközben utolért a napfelkelte. Ezt mindig szívesen megnézem. Amikor megérkeztünk először a horgászok által kedvelt részt találtuk meg, akik mesélték, hogy azért ilyen a víz, amit láttunk, mert sok benne a vízi rucaöröm. 
A vízi rucaöröm a víz felszínén úszó, gyökér nélküli páfrány. Nem vagy gyengén elágazó rövid szárán két sorban átellenesen helyezkednek el úszó levelei. A 10-15 milliméter hosszú, elliptikus levelek felső oldalát rövid, lágy szőrök borítják. A vízbe gyökérszerű, módosult levelek csüngenek. Egyéves faj, tavasszal az iszapban áttelelt spóráiból fejlődnek ki az új növények.


2014. október 17., péntek

Az ősz varázsa...

Már nyár óta vártam ezt a pillanatot, amikor megjelennek az első őszi színek - vörös, sárga, barna és még megannyi változatokban pompázik környezetünk, hullanak a falevelek. Ha eső esik, még érdekesebbé vállnak. Itt Budapesten csak most kezdődött el ez a folyamat, nem gondoltam volna, hogy kicsit kijjebb ennyire előrébb haladt. Mondanom sem kell, hogy ismét egy szombat és persze fotózás. Ködös reggel volt, kicsit aggódtam is a fények miatt, de aztán később megjelentek az első napsugarak is. 

Már ahogy megérkeztünk láttam, hogy lesz téma bőven, és ilyenkor nem törődöm azzal, hogy mennyit kell majd bíbelődnöm a képekkel, inkább megnyugtat és kikapcsol.

Induljunk hát neki kedves Olvasóim és gyönyörködjünk együtt az ősz szépségében, hogy elvarázsoljon minket... Szerintem hogy hol készültek a fotók, hamar rájönnek...



2014. október 16., csütörtök

A köd és az eső fogságában...

Ismét eljött egy várva várt szombat, végre fotózhatok. Valahogy kikapcsol, megnyugtat. Egy egész heti meló után teljesen felfrissülök. Most is az óra 4:15-kor szólalt meg. Mivel már véget ért a nyár, ezért később van napfelkelte. Amikor megérkeztünk a helyszínre, még vaksötét volt. Fel is vetettem a kérdést nem lesz egy kicsit nagyon korán? De egy kis izgalommal is eltölti az embert. A ködöt messziről látni lehetett, baglyok huhogtak, egy őrült kakas jelezte a reggel közeledtét, egy kutya próbált meg minket elzavarni, jelezvén, hogy ez már az ő területe. Valahogy a ködös táj fotózása is érdekel, hajnalban egész jókat lehet alkotni.


Balatoni fényeim

Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem a Balatonon. Annak idején mindig úgy mentem le, hogy már megint egy egész nyarat ott kell tölthetek - mit fogok ott csinálni. Felnőtt fejjel viszont már másképp értékelem a helyzetet. Egy varázslatos napfelkeltéért mindent megadok, még korán fel is kelek, vagy egy délutáni vihar után egy meseszép naplementével. Egyre inkább fedezem fel a természet sokszínűségét, a madárvilág változatosságát. És ha már nem egész nyárra, de legalább hétvégére, ha tehetem időnként lelátogatok. 
A legutóbb készült fényképeket töltöttem fel most a blogra, kellemes nézelődést kívánva kedves Olvasóimnak! 



2014. szeptember 26., péntek

Tündérkastély, Lecsó fesztivál és egy kis ejtőzés

Ismét egy kalandos szombat ígérkezik. Feleségemmel most Székesfehérvárra utaztunk. Fő útvonalterv: Bory vár megtekintése, városnézés, ejtőzés az Árpád fürdőben és még ha van idő rá kíváncsiak voltunk, milyen a város éjszakai megvilágításban.



Ismét itt az ősz...

Ha rangsorolnám az évszakokat a következő lenne: nyár, ősz, tél, tavasz... Gyönyörű ez az évszak a színeivel, hangulatával egyszerűen elvarázsol. Sajnos még az igazi színek még nem jelentek meg, de már el lehet kapni a kezdeti pillanatokat. Csak mélyebben el kell merülni a részletekben. Nem szabad kapkodni, nem szabad sietni, meg kell állni, körülnézni és észrevenni. No meg persze jól lefotózni, hogy aki szintén megtekinti lásson benne valami pluszt, esetlegesen valami többletet.


Balatonfüred és a zsugorított fejek

Most legutóbbi kalandunkat mesélem el: feleségemmel Balatonfüreden voltunk egyik szombaton. Kellemes időnek ígérkezett és kivételesen az eső sem esett. Amolyan szokványos időjárással néha borult néha sütött. Leszálltunk hát a vonatról és máris Balatonfüred gyönyörű látványában volt részünk. Az ősz már megmutatkozott kicsit, de azért látszott, hogy még nem jött el az igazi, arra még bizony várni kell. 
Viszont most sem programban hiány megtekintettük a kötelező látnivalókat, a junior nyíltvízi úszó-világbajnokságot, a Jókai Mór emlékházat és egy érdekes kiállítást a zsugorított fejekről... Bővebben a posztban olvashatnak róla.


2014. augusztus 31., vasárnap

A gyönyörű Plitvicei tavak - a vízesések mesés országa

A Plitvicei tavak Horvátország nem csak legnagyobb, hanem a legrégibb és legismertebb nemzeti parkja is - és világszerte az első tájak egyike, amelyet az UNESCO a világ természeti örökségeinek listájára felvett.

E természeti csodát idén nyáron volt szerencsém látni feleségemmel együtt, több órás túra keretében végig gyalogolni a hatalmas területen fekvő nemzeti parkon. Először hajóval mentünk, majd utána gyalog és rengeteget. Volt, hogy éreztem - a vízesés a lábam alatt zuhog, a tériszonnyal rendelkezőknek erősen kell vigyázniuk ezen a területen.  Hajtott az idő, de az ember nem tud betelni eme szépséggel. És az idő is kegyes volt hozzánk, épp nem esett az eső.

És itt hadd idézzem Kollár István, filmrendező szavait: "Plitvice annyira szép, hogy egy fotó és videofelvétel sem adja vissza. Próbálkoztunk a legprofibb technikákkal készíteni róla filmet. Szép lett, de amit élőben tapasztaltunk, azt egyszerűen nem tudtuk visszaadni a felvételeken."

A következőkben megpróbálom érzékeltetni a természeti csoda szépségét, sokféleségét.
Türkizen csillogó vízfelületek a napfényben. Morajló zuhatagok és látványos vízesések. A növények és állatok végtelen sokfélesége. És egy egyedülálló természeti táj 16 nagyobb és kisebb tóval, amelyek úgy sorakoznak, mint gyöngyök a láncon.

Az Adria hatása és a hegyi levegő közötti egyedülálló klíma, a büszke hegyvonulatok közötti fekvés, és a természetes gátak ebben a formában egyedülálló jelensége, amely évezredeken keresztül mészlerakódásokkal képződött - és egy valódi természeti Paradicsomot hoztak létre, amely a legnagyobb mértékben máig megőrződött. Itt még mindig jelen van minden állatfaj, amely már az ember előtt is megtalálható volt a tavak körül. A növények és állatok közül sok faj semmilyen más helyen nem található meg a nemzeti parkon kívül.

A lélegzetelállító természet minden évben körülbelül 900 ezer látogatót csalogat a nemzeti parkba. A 60-as években Winnetou tavas és vízesés jeleneteit is ezen természeti csodák előtt forgatták. Gondolta volna?

A poszt itt egy kicsit hosszúra sikeredett, dőljön kényelmesen hátra és úgy élvezze a fotókat és a bejegyzés végén látható videót (azt csakis HD minőségben!).


Tihany partján a hegy alatt

Idén nyáron sem maradt ki Tihany. Valahányszor ide megyünk Szabó Lőrinc verse jut eszembe (a beszámoló végén megtalálható). Nagy szerencsénk volt, szép idő volt, napsütéssel. Feleségemmel mentünk korai indulással. És hát ha itt vagyunk, természetesen egy egész napot itt kell eltölteni. 
Ami a legjobban tetszik a Tihanyi félsziget. Ha itt laknék, ide valahová biztos, hogy építenék egy lest, vagy kijárnék horgászni. Nagyon gazdag az állatvilága. A szürkemarhák kimaradhatatlanok, se szeri se száma a madárfajoknak. Távolban a Tihanyi Apátság, nádak suhognak, ha az embernek kedve támad csónakázhat is egyet, vagy csak egy nagyot sétálni, pihenni, kikapcsolódni.


Nyíregyházi Állatkert

Már régóta terveztük feleségemmel, hogy meglátogatjuk a Nyíregyházi Állatkertet. Bár egyáltalán nem természetfotó, már pár éve voltam ott és nagyon megtetszett akkor is. Azóta fejlesztik és most van ott egy Tropicárium, ami nemrég épült. Vagyis egy jegy árából láthat az ember úszkáló halakat és rengeteg állatot. No meg ott van a kimaradhatatlan fókasó is.
Milyen állatokat láttunk? Antilop, elefánt, ezüstsirály, fókasó, gorilla, hüllő, kenguru, majom, oroszlán, papagáj, pelikán, rénszarvas, rinocérosz, zebra, zsiráf, papagáj...

Nem is szaporítom a szót, inkább a fotókat mutatom be kedves Olvasóimnak...



Telihold fotózása

Nemrég vettem meg az új gépet és hozzá az objektíveket, de a sok holdfotó láttán én is megpróbáltam pár képet csinálni róla. A legszerencsésebb egy hajnali négy körül készült sárgás-színűvel voltam, bár a légköri viszonyok miatt annyira nem lett tiszta a kép. Több alkalommal is készült kép róla, íme milyen beállításokkal:



2014. augusztus 1., péntek

Eső után...

Már régóta szerettem volna egy olyan bejegyzést, ahol eső után készült képeket tölthetek fel virágokról.  Az előző géppel ez esélytelen volt, de most hogy ismét leszakadt az ég előkaptam a Nikont és a Tamront. Nekem mindig is tetszett, ahogy a leveleken csüngenek az esőcseppek, a virágok alig bírják megtartani őket egy kiadós zápor után.

És ha belegondolunk ezekben az apró-apró cseppekben, igaz, fejtetővel, de visszatükröződik a környezet. És mennyi szépség belefér egy ilyen picike vízcseppbe. Eső után nőnek a gombák is, az erdőben, és a fű, a fa, a bokor is új erőre kap. Újra friss és üde lesz minden. Szinte érzem, ahogy belőlem is kimosta a feszültséget, és esőillattal megtöltve tüdőmet, én is új erőre kapok, ugyanúgy, mint a természet maga... 



Apajpuszta - Fotók a természetből

Az Ócsai Madárvártával nem ért véget még a nap - továbbindultunk. 
Akárhányszor eljövök ide sose térek vissza üres kézzel. Szürke szarvasmarha állandó jelleggel látható, bivalyokkal találkozunk, ragadozó madarak ezerrel, seregélyek, nyári szezonban a kötelező nyári ludak vonulása, szárcsa, szürke gém... és még sorolhatnám mi mindent láttunk. Persze ez a nagy nyári melegben ahogy egyre nagyobb a forróság egyre inkább elviselhetetlenebb és a természetet járó hazatér otthonába...
 


Ócsai Madárvárta - Madárgyűrűzés

Ismét egy maratoni fotósnaphoz érkeztünk. 5-kor indultunk reggel fotóstársammal. Sietni kellett, mert első állomásunk az Ócsai madárvárta volt, ahol már a szorgos szolgálók 6-kor gyűrűztek. Nekiindultunk hát. Az út alatt olyan érzésem volt, mintha a Need for Speed-et éltem volna át még egyszer élőben. Aki ezt a játékot ismeri tudja, hogy nagyon szép környezetben játszódik. Hát itt is így volt. Balra ködfoltok, napfelkelte, bálák sorakoztak. Jobbra napraforgók suhantak el... Csak úgy kapkodtam a fejem jobbra.balra. Hamarosan megérkeztünk a "tett színhelyére". 
Még hat óra sem volt, de már folyt a munka, nagyon szorgosak az itteni önkéntes segítők. Még régi barátokkal is találkoztunk.



2014. július 25., péntek

Kárpátokon át - falvakon, hegyeken, völgyeken és vízeséseken keresztül

Legnagyobb meglepetésemre születésnapom alkalmából feleségem befizetett egy kárpátaljai kirándulásra a Dédai gyülekezettel, ami amolyan igazi fotós túra is volt a javából. Nagyon jól szervezett út volt, Samu bácsi fantasztikus felkészültségével és felejthetetlen előadási stílusával, no meg katonás irányításával. Ami igaz az igaz, egy 40-50 fős csapatot irányítani is kell, hogy minden a terv szerint haladjon.
Először nem gondoltam volna, hogy ennyi helyen meg tudunk állni - mint ahogy a programtervbe szerepelt papíron, de sikerült. Minden pontosan meg volt tervezve az úti céltól az ott töltött időig, egészen a visszajutásig. Röviden mesélek is azokról a csodaszép helyekről, ahol utunk során megálltunk...


A felkelő nap birodalma...

Van aki szerint már giccs ez a téma, lejárt lemez. Nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy akárhányszor átélném újra. Még sötétben kell elindulni a célponthoz, célszerű egy elemlámpa használata. Ha nagyon korán indulunk még a pirkadatot is megtekinthetjük. Én valahogy ezt a pillanatot újra és újra szívesen átélem. Miért? Nem tudom. De egyszer mindenki próbálja ki. Megéri, persze ha még nem látta. Meg egy kicsit az új Nikont és a hozzá tartozó objektívet is tesztelni akartam, vajon mi mindent is tud...
Hadd beszéljenek magukért a fotók...


Kertünk madarai és vendégei

Ha megérkezem a telekre- mindig elvarázsolnak az ottani tollas barátok. Annyira megszokták, hogy ott vagyunk, hogy a rigó énekel az egyik fenyőfa tetejéről, jelezve, hogy ez az ő területe.
A teraszról arra leszek figyelmes, ahogy búbos banka repül az egyik fa tetejére, majd továbbszáll... Fekete rigó fürdik az itatóban, szajkók veszekednek, erdei pinty ugrál hozzám közel a hintaágyhoz, ha szerencsénk van tengeliceket is látni és persze mindennapos vendég a széncinege, no meg mezei veréb, zöldike. A vadászó szomszéd macskák is észreveszik ezt és figyelni kell, mikor próbálnak lesből támadni kedvenceinkre. 
Az itt készült fotókról készült egy kis kollekció és egy slideshow a bejegyzés végén, jó nézelődést kívánok kedves olvasóimnak!



2014. július 17., csütörtök

A Jégmadár birodalma

Egy reggel, ami nem is kezdődhetne korábban. Sokszor úgy vagyok vele, ha hajnalban felkelek jobban ki tudom használni az egész napot. Ezen a szombaton is így volt, az óra 3.50-kor szólalt meg. Persze ilyenkor még a kávéfőző gombját se találom meg, viszont nem is olyan fontos ez most. Egy dolog foglalkoztat: ma meglátjuk végre közelebbről a Jégmadarat. Idáig csak messziről tanulmányozhattam, vagy csak a hangját hallottam. Interneten rengeteg kép kerül fel róla, de persze saját az igazi. R. barátom már is hívott, hogy jön, készüljek. Lessátorral megyünk ki természetesen, hogy rejtve maradjunk. Még a nap is akkor ébredt, amikor megérkeztünk, egy gém felháborodva ment tovább - mit zavarjuk őt ilyenkor? Szinte zaklatásnak vette, hogy ott vagyunk.



Nikon D5200 - Törölt fotók visszaállítása

Most egy rendhagyó - de remélhetőleg sokak számára hasznos cikk következik, ami arról szól, hogyan állítsuk vissza törölt fájlainkat a fényképezőgépünkről, ha már meggondolatlanul letöröltük őket, vagy leformáztuk a kártyát felelőtlen módon. Azért többször gondoljuk át az alábbi cselekedetet:



2014. június 18., szerda

Rózsakert - Budatétény

Talán ez az egyik legszebb Rózsakert, amit valaha láttam. Budatétényben, a Campona mellett található, és szebbnél szebb virágok találhatók ott, de ahogy a neve mutatja főleg rózsák.

Érdekessége: A rózsakert (latinosan rozárium) teljes területe 3 hektár, ebből 2,5 hektár a tényleges kert területe. A rózsaágyások összterülete eléri az egy hektárt, vagyis 10 ezer m2 csak a rózsának van fenntartva! Az itt kiültetett fajták száma jelenleg 1200 ez mintegy 7000 tő rózsát jelent. Ezzel ez a kert Magyarország legnagyobb rozáriuma, és nem kell szégyenkeznie, ha Európa többi gyűjteményes kertjével hasonlítjuk össze.

Szerepe: A kert elsődlegesen génbank, olyan gyűjtemény, ahol megőrzésre kerülnek azok a fajták és típusok, melyek különleges tulajdonságokat hordoznak „génjeikben’. Ezek lehetnek régi, a köztermesztésből kikopott fajták, igazi történelmi ritkaságok, fel nem használt nemesítési alapanyagok, a természetben spontán módon létrejött mutáns vadrózsák. A génbank akkor válik igazán értékessé, ha egy váratlan, járványos betegség, távoli földrészek kártevője bukkan fel, és már csak ilyen gyűjteményben lehet találni ezekre ellenálló típust. Ennek érdekében jelentős kutatómunka terepe is a rozárium: az itt történő fajtakutatás számtalan módszert használ fel a bonitálásos klímaalkalmazkodási vizsgálatoktól a színváltozás műszeres kiértékeléséig. (forrás: resinfru.hu)



Nyári természetfotók

Végre eljött a várva várt szombat, amikor fotózhatok. Múlt hét szombaton fotóstársammal először Budakeszi környékén jártunk. Már többször voltam ezen a helyen és annyira kikapcsol, ha itt vagyok, hogy valami leírhatatlan... Mindig más arcát mutatja, rengeteg madárfaj található itt, ha alaposan körülnéz az ember. Most is hallottam búbos bankát, gyurgyalagot, seregélyt, rigót..., nyulat is kergettem egy kicsit, :-) Legnagyobb meglepetésem repcét is láttam, pedig már azt hittem, rég elvirágzott és lecsúsztam róla.
Az volt a cél, hogy szép természetképekkel térjünk haza, reméljük sikerült is...  Próbáltunk korán indulni, de nyáron egy igazi napfelkeltére felkelni...
 
Lássuk hát, milyen fotókat készítettem aznap, jó szórakozást kívánok ! 


2014. június 13., péntek

Tiszán innen, Dunán túl...

Örök fotótéma a Szentendrei Skanzen. Nem is szaporítom a szót, hadd beszéljenek a fényképek...




Váci ártéri vizek...

Az állatkert nem igazán jó természetképek készítésére, inkább csak tesztelgetésre mit is tud a drágaszág.
Így a következő fotós szombaton Vácon jártam.  A Váci tanösvény nagyon szép, legutóbb télen tapasztalhattam ezt: Váci tanösvény télen. Most egy kicsit később is indultam, a fények is elég erősek voltak, így nehéz volt jó képeket csinálni. Párat azért feltettem ide, amiket jónak véltem. Jó szórakozást kívánok hozzá ! 


2014. június 2., hétfő

Fotók az állatkertből

Ebben az albumban a Budapesti állatkertben készült képeket láthatják a kedves olvasóim... Itt próbálgattam, hogy mit tud igazán a gépem, amolyan teszt fotósorozatnak is tekinthető ez a bejegyzés. 
Hogyan kell ráfókuszálni a madárra, a hátteret elmosni, ha mozgásban van éles fotót produkálni... Sok mindenre kell ám figyelni fotózás közben.


2014. június 1., vasárnap

Gyurgyalagok fotózása lessátorral

Alig, hogy megérkeztek a gyurgyalagok már vártam, hogy szabad szemmel is láthassam őket. Folyamatosan túrtam a netet, hogy mikor rakják fel, hogy hallani már a hangjukat. És eljött a nagy pillanat. Már régóta tudtam egy bevált helyet, ahol tuti megtalálhatóak. Még az udvarlási szakasznál leptem meg a szépségeket, így nagy volt az esély arra, hogy nem csúszom le róla, no meg az új objektívet is le kellett tesztelni, hogy mit is tud. Nosza elő a lessátort, be a kocsiba és indulás.

Pár okosság a madárról: Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g, nem egy izgága szerzet.
A meredek lösz vagy homokfalban telepesen fészkel. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Általában 5-6 gömb alakú fehér tojást rak. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy.

Magyarországon eléggé elterjedt fészkelő, állománynagysága 20 000 - 30 000 egyed.

Nos, nekiindultam és izgalmas megérkezés után felállítva a lessátort, objektívet bekattant a helyére és elhelyezkedtem a megfelelő lesállásba. Hallani, hogy a közelben vannak, de egy sem jön fel valamiért, csak addig volt ott, amíg meg nem látott, aztán gyorsan tovaszállt kecsesen és gyorsan...
Gondolkodtam mit lehetne tenni? Madárhanggal csalogassam ? Elő az okostelefont és lássuk mi lesz az eredmény...  Hát jöttek szép számmal... Próbálgattam is az új gépet, hogy vajon mit tudok belőle kihozni kezdőként? Van még mit fejlődni...


2014. május 31., szombat

Budapesti Orchidea kiállítás és vásár

Az Orchidea csodaszép virág... Idén is a Magyar Orchidea Társaságnak köszönhetően a  tavaszi Orchidea és bromélia kiállításán a különböző tájakról származó szebbnél-szebb virág mellett, Afrika különleges orchideáival is megismerkedhettek azok, akik ellátogattak a Vajdahunyad-várba. Az afrikai téma ötletét az idei Orchidea Világkiállítás és Kongresszus helyszíne adta, melynek 2014 őszén a dél-afrikai Johannesburg ad majd otthont.
Ebből a válogatásból láthatnak a kedves látogatók egy csokorra valót. 



Egy sírkert madárvilága

A Fiumei úti sírkertbe idáig mindig csak ősszel látogattam ki, mert akkor annyira változatos színvilága van, hogy már csak maga a látvány megér egy sétát. Erről meg is győződhetnek az egy ősz a sírkertben című bejegyzésemnél. Most viszont egyik barátom javaslatára a madárvilág felderítése került előtérbe. Legnagyobb meglepetésemre nem csalódtam, egy séta alkalmával vagy 8-10 különböző fajt figyelhettem meg. Miközben sasoltam a környezetet egyre inkább úgy éreztem, hogy nem fogom megunni ezt a helyet, többször vissza fogok még ide jönni, az biztos...



2014. május 5., hétfő

Kerti dolgok

Hogyan lehet egy kertet úgy megcsinálni, hogy barátságos legyen? Ötletes dolgok legyenek benne, jól nézzen ki, szépen mutasson... Erre ad pár ötletet ez a bejegyzés.
 
 

2014. április 30., szerda

Kárpátaljai tájképek - naplementével

Ha egy helyet többször körbejárok - úgy vagyok vele, hogy lassan úgy ismerem, mint a tenyeremet. És fotózni is szebbnél szebbeket tudok róla, legalábbis a képeket visszanézve úgy vettem észre. Kedves látogatómnak csak ajánlani tudom, hogy látogasson el Kárpátaljára. Amikor a képek készültek ráadásul elég viharos idő volt, viszont estére kicsit kitisztult, így csodás volt a látvány, a sötét fellegekkel párosuló naplemente gyönyörű élménynek bizonyult. Amikor útnak indultunk feleségemmel, már akkor látszott, hogy nem semmi fények lesznek, de később az az érzésem támadt, hogy nem mentünk hiába...

Hogy valóban így volt-e, hadd beszéljenek a képek maguk!(Diavetítéshez katt az adott fotóra!)



Egy nap a farmon...

Most egy nem szokványos történetet mesélek el kedves olvasóimnak, ami bennem mély nyomott hagyott és élményekkel gazdagan tértem haza utána... És persze ennek semmi köze a tv-hez, most a farm és mi vagyunk a főszereplők.

A húsvéti hosszú hétvégén úgy alakult, hogy Kárpátalján voltunk feleségemmel és egy ottani barátunk meghívott minket a farmjára. Már régóta szerettem volna látni egy igazi vérbeli farmot, ahol állatgazdálkodással foglalkoznak. Nagyon is érdekel, hogy milyen lehet ott, folyamatosan figyelni őket, akár még éjjel is.

Nosza eljött a nagy nap, útra keltünk barátommal egy szekéren. Feleségem még elkolbászolt vásárolni ezt-azt, mivel félő volt, hogy másnap zárva lesznek az üzletek. Útközben kiderült, hogy kisborjú született éppen. Legközelebb remélem majd a születését élőben is látni fogjuk. Borúsnak indult az idő, esővel ijesztgetett minket. De később kitisztult, egész meleg lett. Ahogy haladtunk előre, olyan érzésem volt, mintha egy természetvédelmi területen haladtunk át. Gémet láttunk egész közelről, varjakat a fűben, pacsirta hangját, sasok szálltak a hegyeknél... Rengeteg sas van itt, ide később csak természet- illetve madár fotózás szempontjából is érdemes kijönni.

Élőben, igazi nyájterelést is tapasztaltunk, sőt egy pillanatra ránk is lett bízva, aminek az eredménye az lett, hogy kapkodhattam a lábam, mivel ők pontosan tudták, hová kell menni legelni, nem néztek hátra hol a pásztor, hanem szaladtak is. Ráadásul egy kis kecske le is maradt rendesen, de hogy visszatért -e a többiekhez, a kisfilmből a kedves látogatók megtudják. 
Jó szórakozást a fotókhoz ! 



Drágaszág :-) - Nikon D5200 és az első teszt fotók

Végre szerencsésnek mondhatom magam, mert április 26-án megvettem életem első tükörreflexes gépét a még jobb minőségű fotók reményében. A vásárlásban - illetve hogy pontosan mit is vegyek - nagyon sokat segített fotóstársam is. A mostani gépemmel sem voltam idáig elégedetlen, de egy kompakt géphez képest egy Nikon jóval többet tud. 
Ebben a bejegyzésben újdonsült fényképezőgépemről olvashatnak és pár tesztfotót láthatnak, ami már a drágaszággal készült...


2014. április 15., kedd

Vasúttörténeti Park

Ha már ott voltam a Vasúttörténeti Parkban, akkor természetesen a vonatokat is lefotóztam. Valahogy mindig megfognak, a látványuk, hogy régiek, ha beindítanak egy gőzöst órákig el tudom nézni, amikor utazom velük mostanában akkor is. Ez szerintem látszik a képekből is. Ráadásként a bejegyzés végén egy videó is látható, amin egy gőzmozdonyt beállítanak a fordulóba és helyette egy másikat helyeznek működésbe a látogatók kedvéért. Ajánlom még megtekintésre az Oldtimer Show bejegyzést, ami az itt készült régi autókat, motorokat mutatja be. Jó szórakozást!


Old Timer Show '14 - Vasúttörténeti Park

Most már időről időre megrendezésre kerül a Vasúttörténeti Parkban az Oldtimer Show névre hallgató kiállítás. Itt rengeteg régi veterán autót, motort látni. Ilyenkor teljesen felpezsdül ez a park, rengeteg látogatóval. Én 2-3 évente szoktam kilátogatni, most eljött az ideje, hogy ismét ott legyek. Volt nosztalgiavonat, hot-dog, sör és rengeteg élmény. Amit most képekben és a bejegyzés végén egy videóval osztok meg Önökkel. Érdemes megnézni a vasútretrós bejegyzést is,  mert annak a végén látni lehet, ahogy egy régi gőzmozdonyt a forgóba beállítanak és helyette egy dízelmozdonyt - ami már szintén nem jár már igazi hivatalos síneken. Eljárt felettük az idő...


Varázskert

Létezik egy kert, ami minden évszakban szép, akárhányszor ellátogatok oda mindig más arcát mutatja. Most tavasszal látogattam el oda, amikor virágoznak a tulipánok, mindenféle virágok, mókusok szaladgálnak szabadon.  Ha itt vagyok annyi energiát kapok, hogy egy hétre feltölt.  Így most összegyűjtöttem egy csokorral az itt található virágok, növények közül. Lehet botanikusnak kéne mennem? Egyre jobban érdekel a természet...


Kellemes időtöltést, jó szórakozást a képekhez!


2014. április 10., csütörtök

Tavaszi pillanatok a tulipánkertben

Már több hete itt a tavasz, virágba borult minden... Annyira szép most, hogy egyszerűen leírhatatlan.  Mindig másképp érkezik, és nem pont ugyanúgy lesz vége. Tavaly jóval később lett ért véget a tél, most viszont jóval előbb elindult és néha elkápráztatja az embert. Szeretem a makrófotózást is, megmutatni milyen egy növény, egy bogár, egy méhecske, ahogy végzi szorgos munkáját; figyelni egy kék dongót, ahogy röpköd látszólag össze-vissza, pedig ő pontosan tudja mit is csinál... Virágoznak a tulipánok, nárciszok, kökörcsinek - mindenféle csodálatos színben... Annyira szépek, hogy "tulipánkertnek" is lehetne nevezni ezt a mesebeli helyet... És még egy nagy öröm volt, hogy nem csak feleségemmel, hanem teljes létszámban látogattunk el ide - a szüleimmel... A kirándulás végén még egy aranyos mókussal is összefutottunk.


Gyönyörködjünk hát ezekben a szép dolgokban, tavaszi pillanatokban együtt!



2014. április 8., kedd

Fundoklia-völgy

Érd-parkváros egyik legszebb részéhez érkeztem, amikor megláttam ezt a völgyet. Első ránézésre nem is gondoltam volna, hogy ennyi látni való lesz, de ahogy haladtam egyre inkább lefelé úgy éreztem, mintha egy mesebeli világba érkeztem volna. Nem messze tőlem még az autópálya zaját hallottam, de nem érdekelt és haladtam egyre lejjebb és lejjebb.


Mint ahogy utánaolvastam - ez a völgy az M7-es autópályától északra 1962 végén a völgyfő közelében véletlenül bukkant felszínre az érdi paleolitikus telep", mely a "mounstérien" műveltség, tágabb értelemben a neandervölgyi ember kultúrájának világhírű magyarországi lelőhelye.


A Fundoklia-völgyben és környékén mintegy 25 védett növényfaj fordul elő és több védett gyíkfajnak és cickányfélének nyújt menedéket, de az erdei sikló is előfordul.

A terület 1999 tavaszán helyi védettséget kapott. (Forrás: Wikipédia)
És valóban - rengeteg növényféle van lent - csak úgy kapkodtam a fejem, szajkók kergetőztek és mintha közben velem is játszadoztak volna egy kicsit, hogy figyeljek rájuk, de valahogy jobban lekötöttek a virágok, makrótémák.


Ha valaki szeretne egy tartalmasat kirándulni, bátran ajánlom ezt a helyet. Abban biztos vagyok, hogy ide is visszatérek még.


Fogjunk neki hát - és járjuk körbe ezt a mesebeli helyet!


2014. március 31., hétfő

Sas-hegyi tanösvény

Ha valaki a budai várból nézi a Sas-hegyet, az teljesen kopárnak látja. Aki úgy dönt, hogy elmegy és megnézi elcsodálkozik, hogy milyen gyönyörű, természetes sziklakert között jár. Aki sokáig ott sétál, igazi különlegességeket, apró élőlényeket, bogarakat vehet észre, pl. pannon gyíkot. Ahogy halad tovább apró neszeket hal, ahogy a kis apróságok azonnal továbbszaladnak a fű között, nehogy a szemlélődő esetlegesen elkapja őket.

Járjuk hát körbe e meseszép helyet, élvezzük együtt azt a pillanatot, amit ott éreztem én is!