2014. július 25., péntek

Kárpátokon át - falvakon, hegyeken, völgyeken és vízeséseken keresztül

Legnagyobb meglepetésemre születésnapom alkalmából feleségem befizetett egy kárpátaljai kirándulásra a Dédai gyülekezettel, ami amolyan igazi fotós túra is volt a javából. Nagyon jól szervezett út volt, Samu bácsi fantasztikus felkészültségével és felejthetetlen előadási stílusával, no meg katonás irányításával. Ami igaz az igaz, egy 40-50 fős csapatot irányítani is kell, hogy minden a terv szerint haladjon.
Először nem gondoltam volna, hogy ennyi helyen meg tudunk állni - mint ahogy a programtervbe szerepelt papíron, de sikerült. Minden pontosan meg volt tervezve az úti céltól az ott töltött időig, egészen a visszajutásig. Röviden mesélek is azokról a csodaszép helyekről, ahol utunk során megálltunk...


Első állomás a Csetfalva és az ottani csetfalvi kazettás templom volt.

Csetfalva színmagyar kisfalu a Tiszaháton. 840 lakosából 836 a magyar. Nevét Csete nevű vitézről, vagy birtokosról kapta. A falut 1998-ban és 2001-ben is elöntötte a Tisza, a megrongálódott házak helyett tágas új házak épültek. Szép fatornyos református temploma egyedülálló. A templom a falusi templomépítészet szép példája. A XV. században épült gótikus stílusban, valószínűleg egy tatárjárás utáni, XIII. századi kis templom átépítésével. A kazettás mennyezeteket Asztalos Sándor Ferenc készítette a XVIII század közepén. A négy fiatornyos zsindelyfedésű fa harangtorony 1796-ban épült. Csetfalván született Móricz Zsigmond édesanyja, az író is többször járt a faluban. A Tisza szabályozással foglalatoskodó gróf Széchenyi István 1847-ben járt itt, mivel gőzöse megfeneklett a Tiszán. A főút mellett Szent István emlékhelyet alakítottak ki a kereszténység felvételének 1000. évfordulójára. A faluban sokan foglalkoznak falusi turizmussal. 


Csetfalvi templom kívülről

Maga a templom gyönyörű. Érdemes körbejárni. Ami nagyon érdekes egy református templomnál az ikon a falon. Ha turisták érkeznek ide, akkor látható, egyébként nem (a jobb oldali falon látható felül). Ilyenkor merül fel egy kérdés : ugye eredetileg az ikon itt tiltott dolog, mégis látványosságnak jó. Miért is van ez?

Interneten a következőket olvashatjuk róla (forrás: itt):

A csetfalvai református templom az egyik legszebb és legjellegzetesebb a kárpátaljai református templomok között. Csúcsos, négy fiatornyos fatornya már több kilométer távolságból feltűnik. Szentélye jóval keskenyebb és alacsonyabb a hajónál, a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyt a hajótól csúcsíves diadalív választja el, ablakai is csúcsívesek. Keleti oldalán kis tölcséres körablak látható. A templomhajó délnyugati sarkához támfalat építettek.
A templomtorony igazi remekmű! Közvetlenül a nyugati homlokzat elé építették. Jó arányú, magas, szoknyás, galériás, négy fiatornyos faszerkezetű harangtornyát tűhegyes sisak fedi. Két harangja 1796-ból való, tehát egyidősek a torony építésével.
Csodálatosan szép a templom belső tere, szép, népies, festett kazettás mennyezete párját ritkítja a környéken. Egy felirat szerint ezeket Beregi István nemes bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében készítették.
A templomhajó mennyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773-ban Asztalos Lándor Ferenc festette.
A hajómennyezet kazettái sakktáblaszerűen váltakoznak, sötétebb és világosabb kék mezőkből állnak, virágos ornamentális díszítéssel vannak ékesítve. A szentély kazettáin fehér alapon virágok, levelek, indák láthatók. A kazettákon több felirat is olvasható. Az egyiken a következő szöveg áll: "Tiszteletes Ketskey D. János akkori csetfalvi prédikátor idejében építtetett 1753. esztendőben".
Egy másik feliraton a következő szavakat olvashatjuk: „Én Asztalos Lándor Ferencz Tsináltattam a Tsetfalvi Eklézsia maga költségével Isten dicsőségére: ANNO 1773.”
A templomhajó északi és nyugati oldalán festett fakarzat van. A diadalív északi oldalán fűrészelt és faragott elemekből készült díszes szószék áll.
A csetfalvai református templom úrasztali edényei egy kehely és egy kancsó 1648-ból, egy kétfejű sasos kancsó pedig 1700-ból való.
A Tisza az évszázadok során többször elöntötte a falut, nagy kárt okozott lakosainak. De mindig újra és újra felépült!


Ha bemegyünk a templomba, egy ikont láthatunk a falon

Egyszerűen gyönyörű...

Érdemes hosszasan tanulmányozni



A templom belülről...

... és még egyszer belülről

... itt már sietni kellett, indultunk tovább

A következő állomás a Nagyág völgye volt.

A Nagy-ág (ukránul Ріка [Rika]) folyó Kárpátalján, az Ökörmezői és a Huszti járásban, a Tisza jobb oldali mellékfolyója. Hossza 92 km, vízgyűjtő területe 1240 km².
Az Ökörmezői járásban két patak egyesüléséből ered. Ezek közül a nagyobbik a Ripinye (Ripinka), amely Felsőhidegpatak mellett ered. A másik a Bisztra patak, amely Priszlop falunál ered. A két patak Vízköznél egyesül, onnan Nagy-ágként folyik tovább. Felső szakasza szűk völgyben halad, Iza környékén fokozatosan szélesedik a medencéje. Átlagos esése 10 m/km. Husztnál ömlik a Tiszába, amelynek a legnagyobb vízhozamú mellékfolyója. Nagyobb települések a folyó mentén Ökörmező és Huszt, utóbbinál a folyó partja kedvelt pihenőhelynek számít.
A Nagy-ágon működik az 1950-es évek elején épült 27 MW teljesítményű Talabor–Nagy-ági vízerőmű, amely két folyó, a Nagy-ág és és a Talabor szintkülönbségéből adódó energetikai lehetőségeket használja ki.
 
Ezt a hidat vallatónak is nevezik

A képen látható hídnak idegenvezetőnk elmondása szerint van egy másik neve is: Vallató. Hogy miért A régi időkben a hegyekben élő pásztorok a nyájukkal jó időben elindultak és csak a tél beállta előtt tértek vissza. És persze ilyenkor a feleségük egyedül maradt. No már most hogyan bírja szóra ilyenkor hűséges férje történt-e valami az idő alatt, míg kóborolt a nyájjal? No erre itt van ez a híd. Elsétálnak ide, megállnak középen. Szépen megkérdezi: "történt-e valami addig, amíg nem voltam otthon?" A feleség rázza a fejét, hogy nem-nem. Elkezd a paraszt himbálózni a hídon, a feleség beijed, de még mindig tagad. Addig-addig himbálja a hidat, amíg fény derül az igazságra... Sőt olyan is előfordulhatott, hogy olyat vallottak be, ami meg se történt.

Szép a kilátás...

A vallató más szögből...

Volt aki bátor volt és átmerészkedett rajta

Én inkább a tájban gyönyörködtem...


... és a faluban...

... a víz sodrásában...

Feleségemről egy jól sikerült fotó :-)

... és rólam is :-)


Kértünk egy közös képet...
Újabb úti állomásunk: A Szinevéri-hágó

A Szinevéri-hágón átvezető jó minőségű út a Nagyág és a Talabor völgyeit köti össze Ökörmező és Alsószinevér települések között. / Sajnos a Nagyág völgyi, de főként a Talabor menti utak minősége ennél sokkal rosszabb volt ott jártunkkor és ez csak az évek múltan romlik (!)./ A mintegy 14 km-es út szép hegyi tájon kanyarog, a 839 m tengerszint feletti hágóról messze látni a Keleti Kárpátok hegyeit. És bizony, ha körbenéz az ember csak bámul a csodálattól, hogy milyen szép is ez a hely.

Fenyőfák, felhők, hegyek... Kell más?

Jó messzire ellátni...

Itt nagyokat lehet túrázni...

A hátul látható szállodában elvtársaink is pihentek anno... Elől pravoszláv templom szépíti a tájat.
Sajnos Kárpátalján egyre több épülő Pravoszláv templomot látni, mint ahogy azt a fotón is látható. Érdekesség, hogy a régi értékes fadeszka templomok felújítására nincs pénz, de a pravoszláv templom meg építés alatt van. Útközben sajnos látni szörnyebbnél szörnyebb kinézetű templomokat, amit inkább fel kéne újítani - persze ezzel nem ennek a vallásnak a híveit akarom szapulni, de elgondolkodtató ez egy kicsit, nem? Ha ilyet lát az ember akaratlanul és elgondolkozik rajta...

Szépség a szépségek között...

Ismét egy közös kép...

Festői...

Samu bácsi szerint a hegy tetején van a görgeteg, amit most felhő takar el...

Szép ez a táj....

Mint egy festmény...

Ameddig a szem ellát...

...mennyit lehet itt kirándulni...

... friss levegőt szívni...

... de sajnos visszaindultunk a buszhoz...

... itt én is tudnék egy hetet elképzelni....milyen lehet havasan?

... erdő szélén kis házikó....

... ló megpihenve...

... és a tájban gyönyörködve...

... majd fájdalmasan búcsút intve.


Ismét elindultunk. Most a Talabor szurdokvölgye a Gorgánokban következett.
Mi látható itt? Az Ökrös-patak völgye. A Kamjanka-nyereg (910 m t.sz.f.). Körpanoráma.  Kilátás a Kraszna- és Borzsa-havasok vonulataira, a Gorgánokra, a Nagyág, Talabor, Bisztra- és Ökrös-patak völgyére. Szurdokvölgy a Gorgánokban. Az "asszonyok könnyei" fátyolvízesések.

Az Árpád-vonal Talabor-völgyi völgyzárának bunkerei és a lövészárkok maradványai.


A víz ereje

Lemászni nem volt idő, de így is készült szép fotó...

Nem mentem le, mert elsodort volna, de így is gyönyörködtünk benne...

A bátrabbak lemerészkedtek
Szép hely ez...

A szebbnél szebb örökzöld fenyvesek...
Hát sajnos a havasok most elmaradtak július végén, talán majd legközelebb. De így sem csalódtunk, szebbnél szebb helyeken jártunk.... Samu bácsi ismét bevezényelte a társaságot a buszba és katonásan továbbindultunk.
 
És persze egy újabb állomás : vasbetonbunkerek és lövészárok maradványok. Szerintem a képek magukért beszélnek. Én inkább lent maradtam a többiekkel egyet pihenni, ezeket a fotókat feleségem készítette.


Újabb állomáshoz érkeztünk

A csapat elindult felfelé

Csobogó...

Híd a patak felett...

És megpillantottuk az első betonbunkert



Samu bácsi idegenvezetőnk mesél a csapatnak



Erdő feleségem szemszögéből... Szerintem gyönyörű ez a fotó!



Milyen lehetett itt a régi időkben? Jobb, ha nem tudom...

Feleségem megérkezett a többiekkel...





Továbbhaladtunk: „Asszonyok könnyei” fátyolvízesés a következő megálló.
Na itt már egy kicsit kezdtem izgulni, hogy vajon milyen lesz, hiszen igazi vízesést még nem láttam egészen közelről, bármilyen meglepő is. A megközelítése nem volt nehéz, pár kavicson kellett csak egyensúlyozni egy kicsit (no aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy pehelykönnyű személyiség). De a feladat sikerült, mindenki eljutott. Samu bácsi persze kiadta a feladatot, hogy nem szabad megállni útközben fotózni, hanem csak ott a helyszínen. Persze ez teljesen érthető, hiszen ha sokan vagyunk és meg-megállunk, feltartjuk az utánunk jövőket. Na ezért szeretek én mindig utolsó lenni. És persze most is volt pár bátor vállalkozó, aki megszegte a szabályokat

Mit érdemes tudni erről a helyről? A monda szerint egy szerencsétlen leány halott kedvese keresésére indult, akit zergevadászat közben, a Csorbai-csúcs lábánál ért a halál. A fiatal leány azonban nem találta kedvesét, és a mai napig a Malom-pataki-völgyben bolyong, és keservesen zokog halott kedvese után. A zokogó lány szeméből patakzó könnyek táplálják a Fátyol-vízesést, amely nevét a gyászoló nők legjellemzőbb szimbólumáról kapta.


Egy mesés helyre érkeztünk...

Asszonyok könnyei fátyol vízesés

Ahogy zubog lefelé...

...bele a vízbe...

Meghajlás a természet előtt.. pontosabban a fénykép kedvéért :-)

Egyszerűen mesés...

Fáradtan már, de örültünk ennek a képnek is

Csodás hely ez...

No még egy fotó...

A víz sodrása...

És egy kép a kiránduló csapatról...
Ismét egy újabb cél: az itteni ( Szinevéri Nemzeti Park) "maci rezervátum" megtekintése következett sokak szavazatára (persze többek között én is erre jelöltem voksomat). Hogy miért volt szükség elkeríteni az itteni medvéket? Az itteni lakosok között szokássá vállt, hogy saját tulajdonuknak vásároltak egyet vagy kettőt, akik ezáltal szép lassan egyre kevesebben voltak, szabadon főleg és lassan a kihalás fenyegette őket. Ezért döntöttek úgy, hogy egy ilyen rezervátumot hoznak létre, ahol arra szoktatják a macikat, hogy ismét szabadon élhessenek, persze kis emberi segítséggel. Egyre több Került már ide - számuk fokozatosan gyarapszik. A cél, hogy utána egyedül is elboldoguljanak és hogy ne pusztuljanak ki. Szerintem nagyon nemes cselekedet és reméljük sikerülni is fog. És ha valaki ügyes, könnyen becserkészhet egy-egy medvét.

Megpillantottuk az első medvét...

... hát a karmaival nem találkoznék...

...vajon mit talált?...

...vagy csak éhes és enni szeretne?...

...hol van a medve tánc?....

...medve portré...

Szép lassan leereszkedtünk a hegyről és elbúcsúztunk a maciktól. Távolban párát vettem észre a magasban - arra gondoltam, hogy akár King-Konggal is találkozhatok itt, szóval jobb lesz vigyázni...

Lassan leereszkedtünk a hegyről, talán King-Kong is itt van valahol?

Jobb lesz leereszkedni minél gyorsabban...

Búcsúpillantás a medvék birodalmába és felszálltunk a buszra.




Utolsó előtti célunk következett: a Sípot vízesés.
Ukrajna, és Kárpátalja talán legszebb vízesése, a Sipot. A Kárpátok forrásokban, patakokban egyik leggazdagabb területén az Ökörmezői járás Fülöpfalva településétől 6 kilométerre található. A vidéken egymást érik az erek, patakok, folyók. Nem tudunk patak mellett egy kilométert haladni úgy, hogy ne ütköznénk oldalról betorkoló újabb patakocskába. Ezek víze általában kristálytiszta, iható. Ilyen patakok, források vize hozta létre a Sipot vízesést is. A 14 méter magas vízesés környéke jól kiépített, kedvelt kirándulóhely, környékén az év több szakaszában is rendezvényeket tartanak.

Már az elején látszott, hogy nem lesz semmi...

Újabb házikó az erdő szélén... Mint a mesében.

Szép lesz ez...

Szépen zenéltek, de nem biztos hogy barátkoznék velük

Ha esik az eső jó lesz alá bújni...

Csörgedező patak...

Kicsit a Dera-szurdokra emlékeztetett a hidakkal

Csendesen csobogó...

Moha, zöld, víz...

És végre a Sipot-vízesés...

Egyszerűen mesés...

Itt kérek egy fotót!

Nehéz volt lefotózni ember nélkül, de sikerült...

Órákig el tudtam volna nézni...

... ahogy ömlik fentről a víz lefelé... Szinte hallom a hangját...

Egy búcsú fotó erről a csodás helyről

És ha még olvasóim nem unják, utolsó államáshoz érkeztünk:  Ez pedig nem más , mint a Mencsil-hágó. A Kanora-nyereg. Körpanoráma. Itt (is) állt a Feszty sátra, amikor a körkép vázlatait készítette. Kilátás a Vecsa-patak, a szalók-patak, a Latorca, stb. völgyeire a Máramarosi-havasokra, a Borzsa-havasokra, a Róna –havasokra és a Keleti – Beszkidekre. Persze mondanom se kell, hogy itt már sokan fáradtak voltak, és nem vették komolyan, hogy itt bizony hideg lesz.. Pedig lett. De a látványért ez is megérte.

Mintha haza érkeztünk volna

Messzire el lehetett látni

Gyönyörködtünk is benne eleget

Pedig itt már hideg volt rendesen

Sok helyen gyönyörű zöld fű

Az ember keze szinte mindenhová elér...

Festeni sem lehet szebbet...

Messziről érkeztek a sötét fellegek

De a nap még pont úgy világította meg a tájat, ahogy kell...

Mező, hegyek, dombok, felhők...

Baljós árnyak az égen...

De nekünk így is szép

Nem lehet betelni vele...

A busz már várt minket...

... az eső meg közeledett...

... így lassan elbúcsúztunk...

...kirándulásunk utolsó helyszínétől is.

Ezek után fáradtan, kimerülten hazaindultunk. Viszont szerencsésnek mondhattunk magunkat, mert nem esett az eső - pedig előtte egész héten mindennap folyamatosan szakadt, hanem nagyon szép napsütéses időnk volt. Idegenvezetőnk tényleg  felkészült volt minden témából, történelemből, érdekességekből és humornak sem volt híja beszámolóiból. 
Felejthetetlen egy élmény volt...
Köszönet a szervezőknek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése