2014. augusztus 31., vasárnap

A gyönyörű Plitvicei tavak - a vízesések mesés országa

A Plitvicei tavak Horvátország nem csak legnagyobb, hanem a legrégibb és legismertebb nemzeti parkja is - és világszerte az első tájak egyike, amelyet az UNESCO a világ természeti örökségeinek listájára felvett.

E természeti csodát idén nyáron volt szerencsém látni feleségemmel együtt, több órás túra keretében végig gyalogolni a hatalmas területen fekvő nemzeti parkon. Először hajóval mentünk, majd utána gyalog és rengeteget. Volt, hogy éreztem - a vízesés a lábam alatt zuhog, a tériszonnyal rendelkezőknek erősen kell vigyázniuk ezen a területen.  Hajtott az idő, de az ember nem tud betelni eme szépséggel. És az idő is kegyes volt hozzánk, épp nem esett az eső.

És itt hadd idézzem Kollár István, filmrendező szavait: "Plitvice annyira szép, hogy egy fotó és videofelvétel sem adja vissza. Próbálkoztunk a legprofibb technikákkal készíteni róla filmet. Szép lett, de amit élőben tapasztaltunk, azt egyszerűen nem tudtuk visszaadni a felvételeken."

A következőkben megpróbálom érzékeltetni a természeti csoda szépségét, sokféleségét.
Türkizen csillogó vízfelületek a napfényben. Morajló zuhatagok és látványos vízesések. A növények és állatok végtelen sokfélesége. És egy egyedülálló természeti táj 16 nagyobb és kisebb tóval, amelyek úgy sorakoznak, mint gyöngyök a láncon.

Az Adria hatása és a hegyi levegő közötti egyedülálló klíma, a büszke hegyvonulatok közötti fekvés, és a természetes gátak ebben a formában egyedülálló jelensége, amely évezredeken keresztül mészlerakódásokkal képződött - és egy valódi természeti Paradicsomot hoztak létre, amely a legnagyobb mértékben máig megőrződött. Itt még mindig jelen van minden állatfaj, amely már az ember előtt is megtalálható volt a tavak körül. A növények és állatok közül sok faj semmilyen más helyen nem található meg a nemzeti parkon kívül.

A lélegzetelállító természet minden évben körülbelül 900 ezer látogatót csalogat a nemzeti parkba. A 60-as években Winnetou tavas és vízesés jeleneteit is ezen természeti csodák előtt forgatták. Gondolta volna?

A poszt itt egy kicsit hosszúra sikeredett, dőljön kényelmesen hátra és úgy élvezze a fotókat és a bejegyzés végén látható videót (azt csakis HD minőségben!).


Tihany partján a hegy alatt

Idén nyáron sem maradt ki Tihany. Valahányszor ide megyünk Szabó Lőrinc verse jut eszembe (a beszámoló végén megtalálható). Nagy szerencsénk volt, szép idő volt, napsütéssel. Feleségemmel mentünk korai indulással. És hát ha itt vagyunk, természetesen egy egész napot itt kell eltölteni. 
Ami a legjobban tetszik a Tihanyi félsziget. Ha itt laknék, ide valahová biztos, hogy építenék egy lest, vagy kijárnék horgászni. Nagyon gazdag az állatvilága. A szürkemarhák kimaradhatatlanok, se szeri se száma a madárfajoknak. Távolban a Tihanyi Apátság, nádak suhognak, ha az embernek kedve támad csónakázhat is egyet, vagy csak egy nagyot sétálni, pihenni, kikapcsolódni.


Nyíregyházi Állatkert

Már régóta terveztük feleségemmel, hogy meglátogatjuk a Nyíregyházi Állatkertet. Bár egyáltalán nem természetfotó, már pár éve voltam ott és nagyon megtetszett akkor is. Azóta fejlesztik és most van ott egy Tropicárium, ami nemrég épült. Vagyis egy jegy árából láthat az ember úszkáló halakat és rengeteg állatot. No meg ott van a kimaradhatatlan fókasó is.
Milyen állatokat láttunk? Antilop, elefánt, ezüstsirály, fókasó, gorilla, hüllő, kenguru, majom, oroszlán, papagáj, pelikán, rénszarvas, rinocérosz, zebra, zsiráf, papagáj...

Nem is szaporítom a szót, inkább a fotókat mutatom be kedves Olvasóimnak...



Telihold fotózása

Nemrég vettem meg az új gépet és hozzá az objektíveket, de a sok holdfotó láttán én is megpróbáltam pár képet csinálni róla. A legszerencsésebb egy hajnali négy körül készült sárgás-színűvel voltam, bár a légköri viszonyok miatt annyira nem lett tiszta a kép. Több alkalommal is készült kép róla, íme milyen beállításokkal:



2014. augusztus 1., péntek

Eső után...

Már régóta szerettem volna egy olyan bejegyzést, ahol eső után készült képeket tölthetek fel virágokról.  Az előző géppel ez esélytelen volt, de most hogy ismét leszakadt az ég előkaptam a Nikont és a Tamront. Nekem mindig is tetszett, ahogy a leveleken csüngenek az esőcseppek, a virágok alig bírják megtartani őket egy kiadós zápor után.

És ha belegondolunk ezekben az apró-apró cseppekben, igaz, fejtetővel, de visszatükröződik a környezet. És mennyi szépség belefér egy ilyen picike vízcseppbe. Eső után nőnek a gombák is, az erdőben, és a fű, a fa, a bokor is új erőre kap. Újra friss és üde lesz minden. Szinte érzem, ahogy belőlem is kimosta a feszültséget, és esőillattal megtöltve tüdőmet, én is új erőre kapok, ugyanúgy, mint a természet maga... 



Apajpuszta - Fotók a természetből

Az Ócsai Madárvártával nem ért véget még a nap - továbbindultunk. 
Akárhányszor eljövök ide sose térek vissza üres kézzel. Szürke szarvasmarha állandó jelleggel látható, bivalyokkal találkozunk, ragadozó madarak ezerrel, seregélyek, nyári szezonban a kötelező nyári ludak vonulása, szárcsa, szürke gém... és még sorolhatnám mi mindent láttunk. Persze ez a nagy nyári melegben ahogy egyre nagyobb a forróság egyre inkább elviselhetetlenebb és a természetet járó hazatér otthonába...
 


Ócsai Madárvárta - Madárgyűrűzés

Ismét egy maratoni fotósnaphoz érkeztünk. 5-kor indultunk reggel fotóstársammal. Sietni kellett, mert első állomásunk az Ócsai madárvárta volt, ahol már a szorgos szolgálók 6-kor gyűrűztek. Nekiindultunk hát. Az út alatt olyan érzésem volt, mintha a Need for Speed-et éltem volna át még egyszer élőben. Aki ezt a játékot ismeri tudja, hogy nagyon szép környezetben játszódik. Hát itt is így volt. Balra ködfoltok, napfelkelte, bálák sorakoztak. Jobbra napraforgók suhantak el... Csak úgy kapkodtam a fejem jobbra.balra. Hamarosan megérkeztünk a "tett színhelyére". 
Még hat óra sem volt, de már folyt a munka, nagyon szorgosak az itteni önkéntes segítők. Még régi barátokkal is találkoztunk.