Október utolsó hétvégéjén egy kellemes kirándulásra indultunk a családommal (feleségem, apukám, anyukám és én), hogy a régi szép idők emlékére ismét négyen induljunk útnak. Borongós csütörtök után hasonló péntek következett és az előrejelzés nem sok jót ígért a többi napra sem. Nem veszítettük el a kedvünket, így nekiindultunk.
Viszonylag elég korán érkeztünk meg és szerencsénkre el is foglalhattuk a szállást. Utána nekiindultunk, hogy felfedezzük ezt a kedves kis várost, ahol (bár már nem emlékszem rá) legutóbb 3 éves koromban voltam. Nagyon megkapóak a régi házak, rengeteg műemlék található itt. Egy nap nem is elég, hogy alaposan körbe járja az ember.
Mit érdemes tudni róla? Budapesttől 220 km-re található. A város a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek: Sopron a „kékfrankos fővárosa”. A város területe 16.906 hektár, lakóinak száma 57.210 fő.
Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsága szerint a terület az őskor óta lakott. Az észak-déli borostyánkőút és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszésében a római korban egy Scarbantia nevű város állt. Fóruma a mai Fő tér helyén volt. A népvándorlás korában az egykor virágzó Scarbantia élettelen romvárossá vált, új település csak a honfoglalás után jött létre itt.
1676-ban hatalmas tűzvész pusztított Sopronban, amelyben a város nagyobb része leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, alakult ki a mai belváros és építették újjá a Tűztornyot is. A nagyjából egységesen barokk arculat nemcsak külsőségeiben tette újjá a várost. Életmód és kultúra terén a városépítészethez hasonlóan sokat lépett előre a XVIII. század idején.
Több információ ezen az oldalon található (akit érdekel) : http://portal.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=4839
 |
| Egy igazi retro-telefonfülke... |
 |
| Egy szép szökökút... |
 |
| Tűztorony a távolban... |
 |
| Egy csodaszép tetőtéri szoba, virágokkal... |
A soproni várat is megtekintettük, vagy más néven Taródi-várat, bár nem az egészet csak a környékét. Ősszel igazán hangulatos volt az utcáival, macskaköveivel..., Sopron utcáit is megnéztük... És persze a kimaradhatatlan Tűztornyot.
 |
| Kecske templom, főtér |
 |
| Tűztorony, már majdnem esti megvilágításban |
 |
| ... és teljesen esti fotó, telefonnal készült. |
Másnap megtekintettük a Nyugat-Magyarországi Egyetem arborétumát. Már előző este olvastunk róla, hogy a szállástól nincs messze és nagyon szép. A fények először nem nagyon kedveztek, de aztán kicsit javulni kezdett, így készülhettek igazi őszi képek.
A következő állomás az ottani Ózsinagóga volt.
A következő állomás az ottani Ózsinagóga volt.
Kis történelmi áttekintő:
A soproni zsidókról a 13. századból maradtak fenn az első írott emlékek – azidőtájt 10–16 család élt a Zsidó utcában. Nem vásárolhattak maguknak házat a város más utcáiban, itt azonban a keresztényekkel elegyest laktak. Főleg kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak, és bár komolyabb vagyonra egyikük sem tett szert, 1300 körül mégis felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló, kora gótikus zsinagógát. Az akkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában, ezért van előtte udvar. Az udvaron ítélkeztek vitás ügyekben és itt kötöttek üzleteket a keresztényekkel.
1526-ban a város lakossága megvádolta a zsidókat azzal, hogy együttműködnek a törökökkel, és erre hivatkozva kiűzték őket Sopronból.
Az épületet 1530-ban a város nyomására az egyes iratokban Wasserpauchként említett Georg Langnak adták el, majd 1551-ben adják el Sebastian Mayrnak. A zsinagóga pusztulásnak indult, majd lakóházakká alakították át, illetve körbeépítették. Emléke sokáig fennmaradt: az Új utca 22. épületét még 1792-ben is „zsidó templom” (Judentempel) néven említi Joseph Perathoner lakatosmester végrendelete.
A Ó-zsinagóga jelenleg két késő középkori épület udvarán álló maradványait 1967-ben tárták fel, és amit lehetett, helyre is állítottak belőlük.
(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93zsinag%C3%B3ga_%28Sopron%29)
Vasárnap szomorúan útnak indultunk és elhagytuk Sopront. De azért hamar jókedvre derültünk, mert a következő állomás Ausztria volt. És nem voltunk elszontyolodva az óraátállítás ellenére sem. Nemrég beszerzett GPS-t üzembe helyeztük és mivel barátunknak köszönhetően Ausztria térkép is volt rajta, így hamar Fraknó várához jutottunk. Már messziről nagyon szép volt, és ha valaki Sopronban jár érdemes átlépni a határt, mert tényleg nincs messze.
Egy rövid történelmi áttekintő a várról:
Fraknó várát 1346-ban "castrum Faruhno" néven említik először. 1370-ben "Castrum Frohno", 1398-ban "Frahtno", 1400-ban "Castrum Frathnaw", 1434-ben "Castrum Frahthnow" néven szerepel a korabeli forrásokban, és csak 1441-ben jelenik meg a német "Forchtenstejn", 1447-ben "Forthenstain alias Frathno", 1451-ben "Castrum Vorchtenstain", majd 1478-ban a magyar "Castrum Frakno" elnevezés.[2]
A templom mögötti hegyen a Hausbergen nagyméretű 13. századi vár nyomai látszanak, melyet a hainburgi béke értelmében rombolhattak le a 13. század végén. Ez a vár lehetett az aragóniai eredetű Nagymartoni grófok első vára.
Fraknó (Forchtenstein) várát 1317 után építették a Nagymartoni grófok. 1398-ban Luxemburgi Zsigmond hűtlenség miatt elvette és a Kanizsaiaknak adta. 1400-ban már újra a Nagymartoni grófoké volt. 1445-ben Nagymartoni Vilmos gróf Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki aztán az örökösöktől a tulajdonát is megszerezte, így a Habsburgoké lett. Mátyás 1488-ban visszaszerezte. 1491-ben a pozsonyi béke Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza. 1605-ben Bocskai és 1619-ben Bethlen hadai is sikertelenül ostromolták. 1622-óta az Eszterházy család birtoka. Eszterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között a régi falakat elbonttatta és helyére kétemeletes várpalotát építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. Az Eszterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár ma is a család birtoka. Forrás és bővebben itt olvasható: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frakn%C3%B3
Vasárnap utolsó állomása volt a Fertődi Esterházy-kastély.
Ismét csak egy rövid áttekintés (a forrás most is: itt)
A fertődi Esterházy-kastély épületegyüttese és a benne látható kortörténeti kiállítás Fertőd város fő nevezetessége, Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látnivalója.
Mai formáját a 18. század második felében nyerte el, Esterházy (Fényes) Miklós elképzelései és tervei alapján. Több építész dolgozott rajta, de a munkát a herceg fogta össze. Az ő idejében közel húsz év alatt alakult ki az épület, amely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18. század végi Magyarország egyik fő kulturális központja volt a kastély. „Magyar Versailles”-nak is nevezik. A kastély fénykora 1768-tól 1790-ig tartott. Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának.
A kastélyban egy lakosztályt tart fenn az állam az Esterházy családnak, azaz jelenleg herceg Esterházy Antal számára.
Az épület szépsége egyszerűen leírhatatlan. A kiállításokra nem mentünk be, mert már rengeteg ilyet láttunk, de így is egy kellemes családi délután volt, bárkinek szívesen ajánlom, aki arra jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése