2014. október 28., kedd

Sopron, Ausztria-Fraknó Vára, Fertőd–Esterházy Kastély

Október utolsó hétvégéjén egy kellemes kirándulásra indultunk a családommal (feleségem, apukám, anyukám és én), hogy a régi szép idők emlékére ismét négyen induljunk útnak. Borongós csütörtök után hasonló péntek következett és az előrejelzés nem sok jót ígért a többi napra sem. Nem veszítettük el a kedvünket, így nekiindultunk. 



Viszonylag elég korán érkeztünk meg és szerencsénkre el is foglalhattuk a szállást. Utána nekiindultunk, hogy felfedezzük ezt a kedves kis várost, ahol (bár már nem emlékszem rá) legutóbb 3 éves koromban voltam. Nagyon megkapóak a régi házak, rengeteg műemlék található itt. Egy nap nem is elég, hogy alaposan körbe járja az ember.

Mit érdemes tudni róla? Budapesttől 220 km-re található. A város a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében fekszik. A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek: Sopron a „kékfrankos fővárosa”. A város területe 16.906 hektár, lakóinak száma 57.210 fő.

Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsága szerint a terület az őskor óta lakott. Az észak-déli borostyánkőút és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszésében a római korban egy Scarbantia nevű város állt. Fóruma a mai Fő tér helyén volt. A népvándorlás korában az egykor virágzó Scarbantia élettelen romvárossá vált, új település csak a honfoglalás után jött létre itt.

1676-ban hatalmas tűzvész pusztított Sopronban, amelyben a város nagyobb része leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, alakult ki a mai belváros és építették újjá a Tűztornyot is. A nagyjából egységesen barokk arculat nemcsak külsőségeiben tette újjá a várost. Életmód és kultúra terén a városépítészethez hasonlóan sokat lépett előre a XVIII. század idején.

Több információ ezen az oldalon található (akit érdekel) : http://portal.sopron.hu/Sopron/portal/front_show?contentId=4839

Egy igazi retro-telefonfülke...
Egy szép szökökút...
Tűztorony a távolban...
Egy csodaszép tetőtéri szoba, virágokkal...
A soproni várat is megtekintettük, vagy más néven Taródi-várat, bár nem az egészet csak a környékét. Ősszel igazán hangulatos volt az utcáival, macskaköveivel..., Sopron utcáit is megnéztük... És persze a kimaradhatatlan Tűztornyot.
















Kecske templom, főtér
 

Tűztorony, már majdnem esti megvilágításban
... és teljesen esti fotó, telefonnal készült.
Másnap megtekintettük a Nyugat-Magyarországi Egyetem arborétumát. Már előző este olvastunk róla, hogy a szállástól nincs messze és nagyon szép. A fények először nem nagyon kedveztek, de aztán kicsit javulni kezdett, így készülhettek igazi őszi képek.






 

















A következő állomás az ottani Ózsinagóga volt. 

Kis történelmi áttekintő:

A soproni zsidókról a 13. századból maradtak fenn az első írott emlékek – azidőtájt 10–16 család élt a Zsidó utcában. Nem vásárolhattak maguknak házat a város más utcáiban, itt azonban a keresztényekkel elegyest laktak. Főleg kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak, és bár komolyabb vagyonra egyikük sem tett szert, 1300 körül mégis felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló, kora gótikus zsinagógát. Az akkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában, ezért van előtte udvar. Az udvaron ítélkeztek vitás ügyekben és itt kötöttek üzleteket a keresztényekkel.

1440-ben én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné létrehozta az első soproni gettót. Egyúttal a Zsidó utcát Új utcává keresztelték át – máig ezt a nevet viseli.
1526-ban a város lakossága megvádolta a zsidókat azzal, hogy együttműködnek a törökökkel, és erre hivatkozva kiűzték őket Sopronból.
Az épületet 1530-ban a város nyomására az egyes iratokban Wasserpauchként említett Georg Langnak adták el, majd 1551-ben adják el Sebastian Mayrnak. A zsinagóga pusztulásnak indult, majd lakóházakká alakították át, illetve körbeépítették. Emléke sokáig fennmaradt: az Új utca 22. épületét még 1792-ben is „zsidó templom” (Judentempel) néven említi Joseph Perathoner lakatosmester végrendelete.
A Ó-zsinagóga jelenleg két késő középkori épület udvarán álló maradványait 1967-ben tárták fel, és amit lehetett, helyre is állítottak belőlük.

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%93zsinag%C3%B3ga_%28Sopron%29)





Vasárnap szomorúan útnak indultunk és elhagytuk Sopront. De azért hamar jókedvre derültünk, mert a következő állomás Ausztria volt. És nem voltunk elszontyolodva az óraátállítás ellenére sem. Nemrég beszerzett GPS-t üzembe helyeztük és mivel barátunknak köszönhetően Ausztria térkép is volt rajta, így hamar Fraknó várához jutottunk. Már messziről nagyon szép volt, és ha valaki Sopronban jár érdemes átlépni a határt, mert tényleg nincs messze. 

Egy rövid történelmi áttekintő a várról:

Fraknó várát 1346-ban "castrum Faruhno" néven említik először. 1370-ben "Castrum Frohno", 1398-ban "Frahtno", 1400-ban "Castrum Frathnaw", 1434-ben "Castrum Frahthnow" néven szerepel a korabeli forrásokban, és csak 1441-ben jelenik meg a német "Forchtenstejn", 1447-ben "Forthenstain alias Frathno", 1451-ben "Castrum Vorchtenstain", majd 1478-ban a magyar "Castrum Frakno" elnevezés.[2]
A templom mögötti hegyen a Hausbergen nagyméretű 13. századi vár nyomai látszanak, melyet a hainburgi béke értelmében rombolhattak le a 13. század végén. Ez a vár lehetett az aragóniai eredetű Nagymartoni grófok első vára.
Fraknó (Forchtenstein) várát 1317 után építették a Nagymartoni grófok. 1398-ban Luxemburgi Zsigmond hűtlenség miatt elvette és a Kanizsaiaknak adta. 1400-ban már újra a Nagymartoni grófoké volt. 1445-ben Nagymartoni Vilmos gróf Albert osztrák hercegnek adta zálogba, aki aztán az örökösöktől a tulajdonát is megszerezte, így a Habsburgoké lett. Mátyás 1488-ban visszaszerezte. 1491-ben a pozsonyi béke Ausztriához csatolta, s csak 1626-ban került vissza. 1605-ben Bocskai és 1619-ben Bethlen hadai is sikertelenül ostromolták. 1622-óta az Eszterházy család birtoka. Eszterházy Miklós és Pál 1635 és 1660 között a régi falakat elbonttatta és helyére kétemeletes várpalotát építtetett. Csak az öregtorony maradt meg a régi várból, amelyre emeletet húztak. Az Eszterházy család később a kényelmesebb kismartoni kastélyba költözött, bár a vár ma is a család birtoka. Forrás és bővebben itt olvasható: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frakn%C3%B3






























Vasárnap utolsó állomása volt a Fertődi Esterházy-kastély.

Ismét csak egy rövid áttekintés (a forrás most is: itt)
A fertődi Esterházy-kastély épületegyüttese és a benne látható kortörténeti kiállítás Fertőd város fő nevezetessége, Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látnivalója.
Mai formáját a 18. század második felében nyerte el, Esterházy (Fényes) Miklós elképzelései és tervei alapján. Több építész dolgozott rajta, de a munkát a herceg fogta össze. Az ő idejében közel húsz év alatt alakult ki az épület, amely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. Az itt lakó Esterházy hercegek művészetpártoló tevékenysége révén a 18. század végi Magyarország egyik fő kulturális központja volt a kastély. „Magyar Versailles”-nak is nevezik. A kastély fénykora 1768-tól 1790-ig tartott. Az első nagyszabású ünnepséget 1770-ben rendezték, amikor a herceg bemutatta az udvartartását a bécsi arisztokráciának.
A kastélyban egy lakosztályt tart fenn az állam az Esterházy családnak, azaz jelenleg herceg Esterházy Antal számára.

Az épület szépsége egyszerűen leírhatatlan. A kiállításokra nem mentünk be, mert már rengeteg ilyet láttunk, de így is egy kellemes családi délután volt, bárkinek szívesen ajánlom, aki arra jár.

















Utána véglegesen hazaindultunk. Egy kellemes hétvégét töltöttünk együtt,. családilag. Az idő lehetett volna jobb is, de azért így is élményekben gazdagon tértünk haza.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése