2015. december 26., szombat

Visszatekintő 2015-re - avagy melyek voltak az év legjobb fotói?

Ismét eltelt egy év, ilyenkor lassan már hagyomány, hogy zárásként egy bejgli és egy kávé mellett elgondolkozom rajta, milyen is volt. Hát nem unatkoztunk most sem. A madárles úgy néz ki, jól bevált (bár júniustól augusztusig eléggé hanyagoltuk), rengeteg helyen jártunk most is. A tavasz, nyár, ősz nagyon szép volt. Még bízom abban, hogy január-februárban lesz egy kis hó (szerencsére azért januárban voltunk olyan helyeken, ahol volt...). Ha össze tudom foglalni az évet, akkor izgalmas, sokrétű, sok új ismeretet szereztem. Többször találkoztam egyik kedvencemmel a jégmadárral, hajnalmadarat fotóztunk, közönséges ürgét is sikerült megtalálni, tájképekben most sem volt hiány. Szóval nem panaszkodom :-) Egy biztos, ami legjobban érdekel, az a természetfotózás.

Nézzük meg, hát melyek voltak az év legszebb pillanatai, persze a slideshow sem marad el. És ezzel is szeretném megköszönni, hogy olvassák a blogot és azoknak akik segítettek eljutni azokra a helyekre, ahol voltunk és feleségemnek, hogy elviseli hóbortjaimat, ami sokszor korán keléssel is jár. Még szebb fényeket jövőre is!


2015. december 24., csütörtök

Visegrádi tájakon

Persze most télen sincs még hó, itt a karácsony. Még egy utolsó, évzáró kirándulásra indultunk fotóstársammal, reggeli fél hetes indulással. A köd, az eső, a nulla fények már nem is érdekelnek, csak mozduljunk ki már a szabadba, barangoljunk még egy utolsót a természetben. Hosszas előre tervezés után Visegrádot választottuk.
Tudván, hogy az ősz színei már réges-rég elmúltak, a természet már alszik - de így is rejtegethet még szépségeket számunkra. 

Apátkúti völgy, Ördögmalom-vízesés

2015. december 22., kedd

Ködös Kisoroszi

Itt van lassan az év vége - egyre kevesebb idő van  rá, hogy kimozduljunk, kicsit kiránduljunk, fotózzunk. Ezért jött az elhatározás: bármilyen idő van is, elindulunk. Természetesen (már lassan nem is csodálkozom rajta), hogy kicsit esett az eső, ködös, párás idő volt. Ennek ellenére Kisoroszi mindig egy kicsit más arculatát mutatja, mint amilyen. Már megtanultam - ha elmegyek valahová nem szabad nagy elvárásokat támasztani, ilyenkor annál nagyobb a csalódás. Nekem így is nagy örömet okozott úgy is, hogy sok volt a sár, madár alig mutatkozott és majd megfagytunk a hidegtől. Viszont ember sem volt sok, ami nem utolsó hátrány...



2015. december 14., hétfő

Hajnalmadár, Róka-hegyi Kőbánya

A madarászok körében, mint az égi barátainknál, itt is hamar elterjednek a hírek. Ha valaki, valahol egy ritkán látható madarat figyel meg, arról értesíti a többieket is. A héten szólt egy barátom, miszerint a Rókahegyen egy hajnalmadarat láttak! Nagyon rápörögtem a témára, szerettem volna én is élőben látni ezt a ritka, tollas szépséget. Semmi garancia persze rá, hogy más is lefotózhatja ugyanott.
Mivel december van, nincs értelme nagyon korán elindulni. Fél nyolckor ültünk autóba, reggel még szikrázó napsütés volt, de ahogy haladtunk előre egyre jobban beborult, szemerkélni kezdett az eső. De nem adtuk fel, az elmaradhatatlan kávé és reggeli elfogyasztása után rendületlenül haladtunk tovább. 
Megérkezve a helyszínre már messziről látszódott, hogy keményen kell felfelé kaptatni, ráadásul a párától csúsztak a lépcsőfokok is. Elgondolkoztam, hogy felmenjek-e, az észlelés helyszínére. Fotóstársam előre ment, felderíteni a terepet, mi is van ott. Hamar jött a telefon, hogy igen, megéri. Továbbindultam. 
Akkor még nem is sejtettem, mekkora élményben lesz részem...




2015. december 6., vasárnap

Beköszöntő tél - élet az itatós madárlesnél

Megérkezett a tél, beindult a madáretetés szezon. Nem panaszkodunk, jönnek szép számmal. Rendszeres látogató a szajkó, harkály (nagy fakopáncs), barátcinege, kék cinege, csuszka - na róluk lehetne mesélni teljesen "őrültek" és repülnek neki a les üvegének, széncinege, meggyvágó... Mostanában gyakran etetem őket dióval, amiért néha meg is verekednek egymást között. 
És ezzel a projekttel nem is elégszünk meg teljesen, hiszen most hétvégén két új madáretetőt is felállítottunk a város két különböző pontján, hát reméljük beválik. Most pedig lássuk, milyen fotók készültek most kedves Olvasóim és a bejegyzés végén egy rövid slideshow is található, ízelítőül.

Meggyvágó szereti a finomságokat...

2015. november 30., hétfő

Az ősz legszebb pillanatai...

Az egyik legszebb évszak az ősz, szerintem ilyenkor készülnek a legjobb fotók Ha rangsorolni lehetne az évszakokat: ősz, tavasz, nyár, tél. Amikor véget ér a nyár, alig várom, hogy megjelenjenek az első színek, jöjjön egy kis hideg, mondanom sem kell, hogy megyek is ki a szabadba.... Az idén készült képekből készítettem egy kis bemutatót és slideshowt.
Érezzük hát újra együtt ennek az évszaknak a mesés pillanatait, kedves Olvasóm!


2015. november 28., szombat

Széltánc és naplemente...

Gyorsan telnek a hetek, kint már havas eső esik, ilyenkor van időm egy kicsit leülni a gép elé és az elmaradt fotókat, kirándulásokat feldolgozni.
Ezen a novemberi hétvégén családommal a Balatonra utaztunk. Itt még kellemes napsütés volt, nyoma sem volt a közelgő télnek, egyedül talán a rengeteg varjú jelezte egy picit, hogy bizony nincs messze. Ha itt vagyok, sosem csalódom a táj szépségében és ha már korán nyugszik le a nap és szép idő van, hát a naplementét is megvárom... 
A bejegyzés végén egy minifilm is bemutatja, hogy a Balaton minden évszakban egyszerűen mesés és a szél tánca igazából ott látható a legjobban...


2015. november 21., szombat

Budapest legszebb parkjai II. - Gellért-hegy és környéke

Ezen a délutánon még őszies idő volt, szép napsütéssel, így úgy határoztunk feleségemmel, hogy ellátogatunk a Gellért-hegyre egy kicsit, körbejárjuk. Mikor utoljára voltam itt könnyebben ment, most egy picit nehezebb volt már, de teljesítettük most is a nem hosszú, de kimerítő túrát. Itt még ősz volt, csodaszép színekkel, este lett, mire leértünk. 
Mindenesetre megéri többször is körbejárni, ha teheti ne hagyja ki kedves Olvasóim.


2015. november 16., hétfő

Itatós madárles - novemberi látogatók

Végre eljött az a szombat, amikor jópár órára kint lehettem a madárlesnél. Nem jöttem üres kézzel, a madarak megfigyelésére hoztam magammal diót, sejtve azt, hogy ezért a finom falatért igazi pörgés lesz majd. Nem csalódtam, valóban így történt. Megigazítottam a beülő ágat, beszórtam dióval a legtöbb helyen, ahol érdemes is őket lefotózni. Eléggé résen voltak, mert amint bementem a lesbe, megjelentek. Szép, napsütéses idő volt, jöttek csuszkák, meggyvágók, különböző cinege fajták: barátcinege, kék cinege, széncinege. Hallottam őszapókat a közelben, karvalyt messziről, de ő sajnos nem jött le (viszont addig egy madár se jelent meg, amíg őt hallottam.)
A csuszkák tiszta "örültek" voltak. Úgy döntöttek, hogy a saját tükörképüknek mennek - ami jelen esetben az üveg és emiatt elég sokszor el kellett zavarni őket.
A dió, amit kivittem mind elfogyott. Kellemes egy nap volt, mire úgy döntöttem, hogy hazamegyek, be is felhősödött és elkezdett cseperegni az eső...

Meggyvágó, az egyik kedvenc...

2015. november 12., csütörtök

Egy sírkert varázsa...

Ez az a hely, ahová legtöbbször egyedül megyek el, mert lassan már betéve tudom minden részét, eldugottabb helyeit. Ha itt vagyok elgondolkozom az életről, az elmúlásról. Mellette fantasztikus látványban van részem, főleg az év egyik legszebb évszakában. Ősszel elvarázsol, magával ragad és egy 4-5 órás séta alkalmával új élményekkel lát el. Ráadásul nagyon korán kiértem, még senki nem volt az ott akkor, a köd még kézzel fogható volt és a hideg miatt deres volt a fű. Enyhe túlzással úgy éreztem enyém az egész, persze ez pár óra múlva már csak illúzió volt.
Csodáljuk e sírkertet együtt kedves Olvasóim, engem mindenesetre tényleg elbűvölt most is!

A köd kézzel tapintható volt, teljesen elbűvölt a sokszínűség

2015. november 11., szerda

Vácrátóti Arborétum

Már a kezemen meg sem tudom számolni, hogy hányszor voltunk itt. Ez a kert legszebb ősszel, de télen sem utolsó, tavasszal meg virágzanak a tulipánok, virágok... A lényeg, hogy havonta egyszer érdemes ellátogatni. És azt a napot, amikor kimozdulhatok, jó idő van és egy nagyot sétálhatok ajándéknapnak nevezem és nem győzök hálásnak lenni érte. Téma mindig van, legutóbb például szitakötő nászt fotóztam. Idén gyönyörű volt az ősz ! Nagyon szép színekkel és rengeteg témával.
Azt megállapítottam, ha egyszer nyugdíjas leszek, nem fogom sajnálni a pénzt és állandó bérletet veszek majd ide.
Járjuk hát együtt körbe e meseszép helyet kedves Olvasóim!

Vácrátóti Arborétum, most innen kezdtünk a sétát

2015. november 8., vasárnap

Budapest legszebb parkjai I. - Bikás park

Egy korai reggelen, miközben várakoztam a Bikás parkban egy barátomra - sétáltam egyet és mivel elég rég voltam már ott, meglepődtem, hogy ősszel mennyire szép és még egy mesterséges kis tó is van ott. Volt egy kis időm, mert korán értem oda, így körbe jártam, hát bizony nagyon szép... Ez bizonyítja azt, hogy nem kell messzire menni mindig, találunk így is varázslatos helyeket. 

2015. november 6., péntek

Fák és gyökerek szigete

Már megszokhattam, hogy ha egy kedvenc helyre újra és újra elmegyek mindig más és más arculatát mutatja, de most teljesen másképp tárult elénk, mint ahogyan megszoktam. Még 10 éve strand volt itt, rengeteg fürdőzővel, mára már sár, fák és gyökerek. Talán kevés eső esett, vagy ki tudja, de olyan helyeket is meg lehetett közelíteni, amit máskor nem. Csak ámultam és bámultam és persze készültek a fotók. 
Járjuk hát körbe e mesés helyet kedves olvasóim!


2015. október 31., szombat

A mesés Lillafüred

Már egy jó ideje tervbe volt véve, hogy Lillafüredre megyünk, de valahogy mindig húztuk-halasztottuk a dolgot. Most, hogy már több helyről jelezték, hogy beindult az ősz, úgy határoztunk, hogy elindulunk. Szintén csodaszép őszi idővel indult a reggel, persze a szokásos köd most is megvolt, de idővel kisütött a nap, és szebbnél szebb tájakon jártunk, vízeséseket láttunk....
Útközben olyan szép helyeken jártunk, hogy meg-meg álltunk...
Járjuk hát körbe e mesés helyett együtt és hátha kedvet kap kedves Olvasóm, hogy meglátogassa Lillafüredet.



Az őszi lagúna és találkozásom a Jégmadárral

Ezen a hétvégén egyik kedves barátom és családja meghívott egy fantasztikus utazásra és megismerhettem a lagúnát, amiről sokat olvashattam. Igen romantikus hely, ősszel gyönyörű és jégmadárral is lehet találkozni útközben.... Úgyhogy irány a csónakba szállás, a víz, a madarak és a barátok. Természetesen ez a reggel is viszonylag korán, 7 órai indulással kezdődött és csodaszép, napsütéses őszi idővel, ami a sok eső után már jól esett mindenkinek....


2015. október 23., péntek

Az őszi erdő varázsa... Dera Szurdok

Már régóta terveztük, hogy elmegyünk a Dera Szurdokba - Pilisszentkeresztre, de a sok eső miatt mindig tologattuk egy kicsit, no meg vártuk, hogy az őszi színek olyanok legyenek,  hogy érdemes legyen lefotózni. Most pénteken végre eljött az elhatározás, hogy elindulunk.
Reggel 6.15-kor az autóban 5 fokot mutatott a hőmérő, mire kiértünk már csak kettőt. Nagy köd volt útközben, de mialatt elfogyasztottuk a kávét és a reggelit, már nyoma sem volt. Érdemes volt a korai indulást választani, mert nagyon szép fények voltak, és a kirándulók hada akkor jött már, amikor visszafelé indultunk.
Voltak nehézségek, sár, csúszós kövek - de nem adtuk fel, szépen haladtunk előre. No meg egy túracipő sem árt ilyenkor.
Figyeltem útközben, hogy hátha egy troll is szembe jön, mert bizony néha olyan helyeken jártunk.... De szerencsére pont nem arra tartott, amerre mi.
Járjuk hát körbe e mesés helyet, érezzük az őszi erdő varázsát és a bejegyzés végén természetesen egy kis szokásos bemutató is látható....

Pilisszentkereszt a Pilis és a Visegrádi-hegység törésvonalán fekszik. Népszerű kirándulóhely, illetve kirándulások kiindulási pontja.
A település határában, de már az erdőben található a Szentkút, a Mária-forrással, mely a kék kereszt jelzés mentén könnyen megtalálható. Ha már itt vagyunk, továbbindulva a kék vonal jelzés mentén szép kirándulás tehető a Dera-patak vadregényes szurdokvölgyében.
A Szentkút is, és a szurdok is a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.  


2015. október 19., hétfő

Kaland a Veresegyházi Medveotthonban

Ez a blog főleg természetfotózásról szól, de kivétel erősíti a szabályt elmesélem a legutóbbi élményünket... 
Veresegyházán jártunk most, körbe jártuk a környező tavakat, megcsodáltuk az őszt és ha már ott vagyunk gondoltuk meglátogatjuk a medvéket. Azt már megszoktam, ha elmegyünk valahová mindig történik valami kaland, illetve olyan történet, amit érdemes elmesélni, de hogy még a Veresegyházi Medveotthonból is élménnyel  térünk haza, azt nem gondoltam volna. Eleve nagy kihívás nagy objektívvel rácsokon keresztül fotózni, úgyhogy maga a rács ne látszódjon utána a fotón, mert ugye az gagyi egy kicsit...
A bejegyzés közepén egy történetet is elmesélek a medve barátainkról, valamint a legvégén egy rövid videón a medve fürdése is látható, nagyon aranyos volt...



2015. október 18., vasárnap

Szürke gém akcióban...

Most szombaton, amikor végre kimozdulhattunk egy kicsit, fantasztikus látványban volt részünk, majd fél órán keresztül egy szürke gémet halászás közben figyelhettünk meg. Engem legalábbis annyira lekötött ez az esemény, hogy közben alig figyeltem a többire, ami majd a következő bejegyzésben lesz pár napon belül. Mivel maga ez a fotósorozat megér egy misét, úgy gondoltam megosztom kedves Olvasóimmal. Külön öröm volt, hogy közben a nap is kisütött (mostanában elég sok eső esik errefelé...) és így lehetett szép fotókat készíteni. Számomra ő a gyurgyalag és  jégmadár után a harmadik kedvencnek számít a sok közül.
Számomra mindenesetre egy élmény volt és ezt próbálom megosztani kedves Olvasóimmal...

Szürke gém akcióban....

Őszi hangulatban...

Ha rangsorolni lehetne az évszakokat, én így csinálnám: ősz, tavasz, nyár és tél. Most az év egyik legszebb része, az ősz van itt....
Legutóbbi fotós kiruccanásunk fő célja az őszi színek elkapása, fotózása volt. De valahogy még nincsenek igazán színek, az eső esik, keresni kell őket... De ha az ember türelmes, akkor előbb-utóbb talál, csak nyitott szemmel kell járni. 
Így készült ez az összeállítás is....


2015. október 11., vasárnap

Őszi itatós madárles javítás, felújítás és az első vendég

Már sajnos május óta hanyagoltuk a madárlest a sok más teendők, elfoglaltság miatt. Most októberben viszont többször is kint voltunk, hogy helyrepofozzuk egy kicsit. Nem volt egyszerűen energia rá, hogy nyáron folyamatosan vízzel töltsük, tisztítsuk pedig esély lett volna fiatal meggyvágóra, erdei pintyre, szajkóra, hogy lefotózhassuk. Mivel most amúgy is indul az etető szezon, ideje volt, hogy kipucoljuk, friss vizet öntsük bele, az üveget korrektül megtisztítsuk, a les belsejét R. barátom kiganéjozta, kaját raktunk az etetőbe. Esély most is van látogatókra Csúszka, Erdei pinty, Őszapók, Szajkó hangját folyamatosan hallottam a munkálatok közben. És bizony volt is érdeklődő a madarak részéről !
A záron sajnos vandálkodtak (vajon miért csak azt vitték el, kinek kell egy lakat?), de átmeneti megoldást mindig találunk. 
Nem csak egy alkalommal voltam kint, a másik nap megjött ez első vendég is idén ősszel egy Szajkó, de erről a bejegyzés közepén számolok majd be...
A fotók rendes fényképezőgéppel és mobillal egyaránt készültek.


2015. október 7., szerda

Az ősz első színei Alcsúton

Ez a hétvége esősen indult, úgy nézett ki nem lesz belőle fotózás, kirándulás. De másnapra javult az idő, kicsit hűvösebb volt ugyan, de megtörtént a nagy elhatározás: elindultunk az egyik régóta kiszemelt helyre: az Alcsúti Arborétumba. Az utóbbi pár alkalommal mindig csalódás volt,   vagy éppen átépítették egy szökőkút miatt, vagy őszi munkálatok folytak, emiatt teljesen lerombolt állapotban láthattam. Viszont most úgy látszott, megérte elmenni, mert nagyon szép lett, egy olyan hely, ahová mindig visszatér az odalátogató.
Persze a színeket keresni kellett, mert még váratnak magukra egy picit. Így is egy kellemes séta volt, eléggé eltud kalandozni egy a természetet fotózni szerető ember. Láttunk csodaszép tájakat, őszi virágokat, mókust, gombát... Érdemes körbejárni ezt a meseszép helyet! 


2015. szeptember 20., vasárnap

Kopogtat az ősz...

Ismét eltelt egy hét, végre kimozdulhattam a szabadba és az időjárás is kedvezett hozzá. A fő téma most az ősz, őszi témák keresése volt. Felhősen indult a nap, de nyári meleg lett belőle. A falevelek már hullanak is miatta rendesen, sárgulnak, de az igazi őszi színek még váratnak magukra, ahhoz hidegebbnek kell lenni, no meg egy jó kis éjszakai fagynak.
Most egyszerű helyszínt választottam: a Margit-szigetet. Azért így sem panaszkodom, sok szépet láthattam...

2015. szeptember 13., vasárnap

Fekete-hegy - Kárpátalja

Dédán (Kárpátalján, Ukrajnában) az ottani református gyülekezetben hagyomány, hogy évente elmegyünk kirándulni. Tavaly egy honismereti kiránduláson vettünk részt, aminek a fotói itt tekinthetők meg: Kárpátokon át - falvakon, hegyeken, völgyeken és vízeséseken keresztül.
Mostani villámlátogatásunk fő célja: a Fekete-hegy volt. Természetesen feleségem társaságában voltunk ott.
Az interneten rákeresve a következő információkat találtam (forrás: itt
"Nagyszőlős város Beregszásztól mintegy 35 kilométerre délkeletre ékesíti Kárpátalja területét. Nevét a fölötte magasodó Fekete-hegy oldalán futó szőlőültetvényekről kapta. Kárpátalján legelőször itt termesztettek szőlőt. Az első, 1093-ból származó, kárpátaljai borászatot említő dokumentum szintén Nagyszőlős nevét emeli ki. A Fekete-hegy botanikai védett területe egy különleges színfoltja a vidéknek. A hegy a Gutini gerinc részét képezi. Csúcsának növényvilága egyedülálló: olyan ritka növényfajok is megtalálhatóak itt, mint a sztyeppi meggy vagy a hólyagfa, és még sorolhatnánk a különlegesnek számító növény neveket. A területet a Kárpáti Bioszféra Rezervátum egyik övezeteként tartják számon."



2015. augusztus 31., hétfő

Nyárbúcsúztató Balatoni tájképkollekció

Úgy adódott, hogy ismét a Balatonon tölthettük feleségemmel a hétvégét, igazi nyári kánikulában, valószínűleg idén utoljára. A strandolás persze az egyik legkellemesebb kikapcsolódás, de amikor teljes holdtölte van és már tudom hol érdemes lefotózni, nem hagyhattam ki. No és ha már nyárvége, akkor egy utolsó napfelkelte, lássuk most milyen lesz. Hát mit ne mondjak gyönyörű, felejthetetlen... Ez egy olyan élmény, ami megunhatatlan. Korán kell érte felkelni, de mindig megéri.
Ezekből az emlékekből készült egy kis gyűjtemény, amit kedves olvasóimnak mutatok be most, mi így köszöntünk el a nyártól és készülünk a közelgő őszre...


2015. augusztus 26., szerda

Tihanyi tájakon: Külső-tó, belső-tó

Tihanyban már nem először voltunk, most viszont egyik kedves barátommal úgy döntöttünk, hogy nem a szokványos ottani házakat, panorámát nézzük meg, hanem körbejárjuk a külső tavat és utána a belső tavat is, ami nem kevés mennyiségű járó út. Ráadásul ezen a szombaton kora reggel esős időnek nézett ki, borús idő volt. Volt, hogy lógott az eső lába és úgy nézett ki esni fog, utána pedig szakadozott a felhőzet és kellemes nyár végi napsütésben volt részünk. 
Találkoztunk Szürke gémmel, ürgékkel, tőkés récékkel, gyíkkal, szürke szarvasmarhákkal (persze ez ott nem nehéz), csodálatos kilátással és a nap végén egy űber naplementével. Ami kárpótolt a rossz idő miatt minket... Az biztos, hogy élményekben gazdag kirándulásunk volt.
De ne szaladjunk előre ! Nézzük meg először a térképen, vajon mekkora távot tehettünk meg? 


2015. augusztus 19., szerda

Nyíregyházi Állatpark

Még a nyári forróságban mentünk el családommal (feleségemmel, testvérével és gyermekeivel) a Nyíregyházi Állatparkba, ahol már nem először jártunk. Hatalmas nagy, alig győzi az ember bejárni, a budapesti sem kicsi, de emellett eltörpül. Mivel a hőmérséklet sokszor a 35-40 fokot is elérte, nem voltak nagyon sokan, mi így is élveztük. Az állatokat nagyon szeretjük és bár rabságban vannak, gondozóik úgy foglalkoznak velük, hogy ezt észre sem veszik. Természetesen az állatsimogatót nem hagytuk ki, és kedvenceinket sem, akikről egy albumot össze is raktunk.
Járjuk, hát körbe ezt a mesés helyet, még ha csak virtuálisan is. És még ha nem unjuk, a bejegyzés végén egy videó is található róla, amit HD-ben kötelező megnézni :-) A cápákról, halakról a filmben láthatnak részleteket....


2015. augusztus 13., csütörtök

Egy forró nyári napon...

Még mindig tart a nagy hőség, ilyenkor kétszer átgondolja magát a kirándulni vágyó, hogy kimozduljon-e. De most egyik kedves barátommal úgy döntöttük, hogy otthagyjuk a négy falat és a szabadba megyünk. Ráadásul ez egy olyan hely, ahová rendszeresen visszatérek és ezáltal egyre jobban megismerem, továbbá más és más arcát mutatja minden évszakban és hónapban. Mindig tartogat új és újabb meglepetéseket, felfedezem olyan részét, amit még nem láttam, vagy nem vettem észre. Állatvilágban és növényvilágban nagyon gazdag. 
Legfőbb cél a lepkézés volt, poszméh, darazsak fotózása, összefutottunk egy gyíkkal is és egy szürke gémmel, láthattam szitakötő nászt egészen közelről, rengeteg lepkét és még sorolhatnám....
Mondanom sem kell, hogy akit érdekel a poszt végén egy kis slideshow foglalja össze a legjobb képeket és az itt készült videókat.
Nem csalódtunk, tartalmas egy nap volt... Éljük át együtt az élményeket!


2015. augusztus 10., hétfő

Csónakok, naplemente... - "Tüskevár feeling"

Balatonon van egy kedvenc helyem, ahová szeretek elvonulni, egymagam lenni. Csónakok hevernek a parton, ha szerencsém van hattyúk is vannak a közelben, csend van és nyugalom. Ha a fényképezőgépet magammal viszem (ami persze gyakran előfordul), akkor pár fotó is készül. No meg akkor már meg várom a naplementét is....
Egy ismerősöm amikor az első képet megnézte róla, azt mondta amolyan "Tüskevár feeling" - és belegondolva valóban :-) Ezért kapta ez a poszt ezt a címet...

Kukorica, napraforgó, naplemente...

Ebben a nagy melegben nem sok kedve van kimozdulni az embernek a szabadba. Most inkább a kései órák jöhetnek számításba, amikor elindultunk egy kicsit a családdal. Nem is terveztünk nagy kirándulást, de úgy hozta a sors, hogy elnézelődtünk a földeken, így egy csodálatos naplementét láthattunk és még a szúnyogok inváziója előtt hazaérhettünk.
Városi gyerek révén örültem neki, hogy kukorica földeken járhatok, napraforgókat láthatok mindenütt. Mondanom sem kell, hogy a fényképezőgép is ott volt a kezemben....


2015. augusztus 2., vasárnap

Balatoni szivárvány

Utazás közben mindig figyelni szoktam a tájat, ami elsuhan előttem - ez valahogy mindig kikapcsolt...
Most sem ez volt másképp. Épp egy vihar után voltunk, kellemes nyári péntek este, amikor a kocsiablakon kitekintve egy szivárványt vettünk észre az égen, amihez a Balaton páratlan látványa párosult. Gyorsan kerestünk is egy helyet, ahol megálltunk elő a fényképezőgép.... Kihagyhatatlan egy pillanat volt.




2015. július 26., vasárnap

Margitsziget gyöngyszeme

Csütörtökön sétáltunk erre családommal, eső után. Nem is tudom, miért vittem magammal fényképezőgépet. Viszont azt nem vártam, hogy az este közeledtével csodálatos fényjátékban lesz részünk a virágos kertben....




Budakeszi tájakon

A legutóbbi szombati fotózás nem sikerült úgy, hogy korán keljünk - nem az én elhatározásom volt, nem én döntöttem így, bár az alvás mindig jó, viszont ha a korai fények elmennek, nem jó eredményt kapunk. De még így is jól éreztem magam ott, ahol voltam, már nem először, de sose tudom megunni. Valahányszor ott vagyok, vagyunk, sokszor kapok valami újat, ezt most köszönöm a természetnek, amit aznap adott. Nem semmi meleg volt akkor sem, hosszúra terveztem a napot, de a klíma hamar ellentmondott elhatározásomnak.
A bejegyzésben látható: tövisszúró gébics, poszméh, bogár-nász, bála, mezei virág, szöcske, tehenek, sárga rigó, gyurgyalag, tengelic.
Járjuk hát körbe e csodálatos helyet együtt!


 

Kertünk vendégei

Még mindig Balaton - nem panaszkodhatunk, rengeteg vendég van a kertünkben. Madarak folyamatosan jönnek, mókus, sikló - állandóan felbukkannak. Utóbbinak nem annyira örülünk, mert a kismadaraknak árthatnak, elkaphatják őket. Baknyulat is többször látni, őt sajnos még nem sikerült lefotózni, de persze ami késik, nem múlik.. Egyik legnagyobb élményem a sárgarigó, itt fotóztam először viszonylag elfogadható minőségben.
Amik a bejegyzésben láthatóak: sárgarigó, zöldike, erdei pinty, erdei sikló, közönséges káposztalepke, örvös galamb, mókus, szürke légykapó, mezei veréb, csuszka, fekete rigó, kék cinege, szürke légykapó tojó és hím
Csodáljuk hát együtt a vendégeket akiket nagy örömünkre oly gyakran láthatunk!


A Szürke légykapó és kicsinyei - egy virágcserépben

Azt már régóta tudtam, hogy Balatonon nagyon sok madár van - ehhez nem kell nagy megfigyelőnek lenni, elég egyszer hajnalban felébredni. Akkor viszont meglepődtem, amikor szüleim jelezték, hogy az egyik virágcserépben madártojásokat fedeztek fel. Hallottam már ilyenről máshonnan is, de személyesen megtapasztalni, azért nagy élmény volt. Mondanom sem kell, hogy ezután több hétvégén keresztül a hétvégi program a szürke légykapó pár megfigyelése volt. Persze az események nyomon követése tisztes távolságból és úgy történt, hogy se a tojásoknak, se a kicsinyeknek ne essen baja. Ügyelni is kellett rendesen, mert a szülők folyamatosan figyeltek és ahogy közelébe kerültem csak egy picit is a "fészekhez", azonnal megjelent,
hol a tojó, hol a hím és elkezdtek veszekedni az emberre. Ez talán a nyár egyik legnagyobb projektje volt madarászat szempontjából, sokat tanulhattam belőle. Természetesen a fotók készítésénél semmi vaku használat, nehogy bármi baja essen a madárkáknak.



2015. július 24., péntek

Tihanyi Belső-tó

Az ürgék fotózása után átugrottam a tihanyi Belső-tóhoz. Nagyon szeretem ezt a helyet, hangulatával, békéjével, állatvilágával. Azt terveztem, hogy bejárom most nagyobb mértékben, mint idáig, de a nagy hőség miatt, no meg, fényképezőgépem jelezte, hogy az elem le fog merülni hamarosan, stratégiát kellett változtatni. Összehaverkodtam az egyik ottani bolt tulajdonosával, aki feltette minden további nélkül az elemeket töltésre, csak úgy szívességből.  Ez azért ritka manapság!


2015. július 19., vasárnap

Az ürgék birodalma

Már régóta ismertem ezt a helyet, ahol kedvenc állatom az ürge megtalálható. Idáig csak átutazóban voltam itt, akkor találkoztam velük először, de idén úgy döntöttem, hogy egy egész napot rájuk szánok. 
A tervem az volt, hogy természetes közegben fotózzam le őket, ne csalogassam őket oda se pipaccsal, se egyéb más kellékekkel, hanem ahogy ők ott vannak, a természetben, úgy készüljenek a képek is. Mivel még idáig csak egyet-egyet láttam belőlük nehezebb dolgom volt, hiszen teljesen egyedül kellett észrevennem hol bukkannak fel. Amikor rájöttem, hogy mi a jellegzetes hangjuk, már jóval könnyebben felismertem őket. Bizony ez lehasalós, lehajolós művelet, nem is tettem másképp és figyeltem. Nem kellett sokat várni, hamar megjelentek, megszokták, hogy ott vagyok. Épp egy messzebb lévő példányt fotóztam, amikor észrevettem, hogy közvetlenül nem messze tőlem táplálkozik egy, nem is törődve vele, hogy egy objektívvel "célba" vettem...


2015. június 28., vasárnap

Esztergom és Szlovákia

Múlt szombaton egy fantasztikus kirándulásban volt részem. Egyik kedves barátom ötlete volt, hogy menjünk el Esztergomba. Elsőre ingadoztam egy kicsit, ugyan mit lehet ott fotózni, de aztán eszembe jutott, hogy át lehet ugrani Szlovákiába, ahol remek tájfotókat lehet csinálni és a fagylalt is bizony olcsóbb, mint idehaza és finomabb is (kellemes nyári idő lévén, ez nem volt probléma). 



2015. június 26., péntek

Tündérkert

Mese egy kertről - persze fotókkal - ahol kergetőznek, veszekednek a madarak, rengeteg virág nyílik, mókusok szaladgálnak, erdei pinty, zöldike, sordély, tengelicek  ugrálnak az etetőn,  a fűben egyaránt, darazsak isznak a vízből, sikló kúszik nesztelen tovább...
Járjuk hát körbe eme csodálatos kertet!


2015. június 21., vasárnap

Csodálatos napfelkelte....

Végre eljött ismét a nagy pillanat, újból napfelkeltét nézhetek... 4:00-kor ébredtem fel, ébresztőóra nélkül, a madarak énekére. Balatonon ahogy kel fel a nap, máris elkezdenek énekelni és csak az ember ámulattal hallgatja tollasbarátaink csodálatos dallamvilágát. Mivel 4.55-kor kezdődik a napfelkelte, gyorsan felöltöztem, fotóstáskát magamhoz vettem és máris indultam...  Megérte, mert még pirkadt amikor leértem  a partra.Természetesen a bejegyzés végén egy slideshow is látható a napfelkeltével, amit HD-ben kötelező megnézni ! :-)
Csodáljuk hát együtt kedves Olvasóim a napfelkelte csodálatos látványát!




2015. június 14., vasárnap

Nyári Apaj

Ezen a szombaton ismét egy fantasztikus élményben volt részem: újra láthattam Apajt, ezúttal nyáron. Minden időszakban más és más arcát mutatja. Van aki úgy gondolja: Apaj? Minek menjek oda, csupa pusztaság... Nagy tévedés, rengeteg élménnyel gazdagodhat az ember és olyan madarakkal, állatokkal találkozhat útközben, ahol máshol soha. És bár
nyáron néha meghaladja a hőmérséklet a 30 fokot is, akár érdemes körbejárni e csodaszép helyet, mert mindig láthatunk valami újat. Most se volt másképp... Persze a korai indulás most is kellett, hogy még elkapjuk a reggeli szép fényeket.... 
Mi minden látható most? Szalakóta, Vörös gém, tövisszúró gébics, Sordély, Nyári ludak, Szürke szarvasmarha, Bivaly, Barázda billegető, Gólyatöcs, Bibic, Szürke gém, Búbos pacsirta, Vörös vércse, Sordély, Füsti fecske, mindenféle lepke és még sokan mások, tájfotókkal együtt.
Mivel sok fénykép gyűlt össze - a bejegyzés végén egy slideshow is látható azoknak, akik úgy is meg szeretnék tekinteni.
 

2015. június 11., csütörtök

Árvalányhaj völgy

Mielőtt még nem fotóztam - kirándulás, túrázás közben ha szóltak túrázó barátaim, hogy milyen szép ez meg az, gyönyörű a kilátás, figyelj - oda se néztem, valahogy nem igazán kötött le. Most viszont órákig le tud foglalni a táj szépsége, mindig új és új dolgokat veszek része, amióta fotózom. Ha elmegyek egy völgybe, rétre órákig el tudok nézelődni, fotókat készíteni, vagy akár leülni, csodálni a táj szépségét, megvárni a naplementét.... Elmerengeni...  Közben lehet vadászni hernyókat, csigákat, poszméheket és minden apró dolgot, ami egy völgyben megtalálható. Most sem volt ez másképp és ilyenkor feltöltődöm, hogy újult erővel vágjak neki a következő napnak. És ráadásul még a naplementét is láthattam, hát gyönyörű volt...




2015. május 30., szombat

Eső előtt, eső után...

Ezen a héten végig esett és szombatra sem volt más kilátás, de fotós barátaimmal bevállaltuk, hogy kimegyünk Csepelre egy kicsit madarászni, fotózni. Volt, hogy nagyon esett, utána abbahagyta, majd megint elkezdte. Az ilyen időjárást egyébként én nagyon szeretem, mert a vizes virágokról nagyon szép fotókat lehet ám csinálni, megfelelő beállításokkal....  Törpegémet is láttunk akcióban, fiatal széncinegét, ahogy a szárnyait próbálgatja.... 
Mivel a végén nagyon rákezdett az eső, abbahagytuk és hazamentünk... De így is készült pár szép fotó.





Májusi természetfotók

Amilyen silány volt a tavalyi ősz színekben, a mostani tavasz kárpótol minket, annyira gyönyörű. Rengeteg csodaszép virág, születnek a kisfiókák, láttam fekete harkály párzást, örvös galamb építette a fészkét... Az eső hol esik, hol nem, de aki kimegy fotózni, az ember ez nem zavarja, maximum a fényképezőgépre vigyázz, hogy ne ázzon el. Türelmesen lesben állni, figyelni és elkapni a megfelelő pillanatot. Ehhez a feladathoz fel kell nőni, de úgy érzem, talán jó úton haladok.
Látható lesz a bejegyzésben tőkés réce tojó és kicsinyei, rengeteg szitakötő, tavaszi virágok, lepkék, fekete harkály...
A képekről készült egy slideshow is, aki kíváncsi rá megnézheti a bejegyzés végén.
Csodáljuk együtt e gyönyörű májusi természetet!


2015. május 28., csütörtök

A Gyurgyalagok birodalma

Már izgatottan vártam ezt a napot... Ismét láthatom egyik legkedvencebb madaramat a Gyurgyalagot. Egyszerűen gyönyörű, szép, intelligens. A szokásos korai indulással kezdődött a hajnal. Megérkeztünk a helyszínre, felállítottuk a lessátrat akkora távolságra, hogy ne zavarjuk őket. A tavaly jól bevált csalogatós módszert alkalmaztuk most is a saját hangján hívogattuk őket, mobiltelefon használatával fotóstársammal. 
Mivel ennek a műfajnak az egyik alapja a türelem, várakoztunk. Éppen felemeltem a fényképezőgépet és az objektívvel figyeltem azt a helyet, ahová várható volt, hogy megérkezik - gondoltam magamban milyen jó is lenne, ha megjelenne.. És rászállt az első példány, mint a mesében...


2015. május 20., szerda

Római barangolások 1. rész

Legutóbbi utazásunk alkalmával feleségemmel Rómába utaztunk. Egy hosszú átutazott éjszaka után érkeztünk meg este a szállásra, ahonnan aztán az elkövetkező napokban több helyre is el tudtunk látogatni. 
Mindegyik nap mentünk valahová, új és új helyeket megismerni. Én nem vagyok egy nagy városnézős típus, de azért Róma megfogott. Szépségével, egyediségével, sok látnivalóival, nem  tudom. Nagyon részletes történelmi leírást a beszámolóhoz most nem mellékelek, inkább magát a linket bemásolva, akit érdekel így is el tudja olvasni. Készül egy utifilm is, ami hamarosan a bejegyzés végére kerül. A filmet azért is érdemes majd megnézni, mert jóval több információt mond, mint ez a bejegyzés. És egy slideshow természetesen a legjobb képekből, ami már a bejegyzés végén található.


Római barangolások 2. rész

Folytatása a Római barangolások 1. résznek - a túl nagy mennyiségű fotó miatt több részre szedtem szét a beszámolót. Mit láthatunk ebben a bejegyzésben? Cestius piramisát, a Colosseumot, Forum Romanumot, Római Igazságügyi Palotát, Piazza Navonát, Pantheont, Circus Maximust, Szent Péter Bazilikát...




Római barangolások 3. rész - Szent Péter tér, Szent Péter Bazilika, az Igazság szája, Vatikán

Római májusi barangolásunkról szóló bejegyzéssorozat harmadik, egyben befejező részéhez érkeztünk. Itt a Szent Péter térről láthatnak leírásokat, fotókat és a Vatikánról. Ez az a két hely, amit életünkben szerintem legalább egyszer látnunk kell. A Vatikánról a Római barangolások filmben is sok videót láthatnak, sok helyen nem volt tilos a fotózás. 
Fussunk is neki, járjuk hát körbe Róma két legcsodálatosabb helyét kedves Olvasóim!


2015. május 6., szerda

Firenze képekben

Mindig is szerettem utazni, világot látni. Bár elég fárasztó, ma már akár a pénztárcánkat  megkímélve viszonylag olcsón eljuthatunk akár Firenzébe is. Utoljára 2012-ben volt ott, akkor még nem írtam blogot, így nem készült élmény beszámoló, de most már szerencsére igen. A fő uticél persze nem ez a szép város volt, hanem Európa egyik legszebb része, de erről majd meglepetésként a következő bejegyzésben. 
Firenze jellegzetes olasz város, gyönyörű tájakkal. Nem is szaporítom a szót, járjuk körbe e szép várost, Firenzét!


2015. április 23., csütörtök

Fűvészkerti nagyon tavasz

Feleségem ötlete volt, hogy kilátogassunk a Füvészkertbe. Én egy kicsit kételkedtem ugyan mi szép lehet ott, rengeteg ember, miért is lenne érdemes oda kimenni. Hát meglepetésemre, tévedtem. Már messziről látszott, hogy hatalmas kertről van szó. Először a növények nevét sem tudtam, de a hatalmas rózsaszín, valamint sárga fáktól és bokroktól megrakott virágok hamar lenyűgöztek a látványukkal. Mint később megtudtam kikelti bangita (Viburnum bodnatense) és húsos som (Cornus mas) a nevük. Ahogy haladtunk előre a tavasz kedvelt virága az ibolya is sok helyen felbukkant, a sárga, fehér és kék virágú sáfrányok is, a kihagyhatatlan nárciszok és még sorolhatni lehetne a rengeteg növényfajt. Összefutottunk kiskacsákkal is, akik pár naposak lehettek csak, röhögő galambbal. Röpke két órát töltöttünk itt, de felejthetetlen élmény volt...


Induljunk hát neki és járjuk együtt körbe e csodálatos helyet!


Tényleg igazi kikapcsolódás volt ezen a hétvégén elmenni ide, még a viszonylag sok ember ellenére is. A kert nagy, eloszlik a tömeg. Mindig tartogat meglepetéseket és mivel a belvárosban van, annak számára, aki itt lakik könnyen megközelíthető.


2015. április 22., szerda

Újra Apajon


Végre eljött az idő, hogy ismét elmehettem Apajra. Kiskunságnak ennek az élővilága valami leírhatatlan, április 11-én szinte elképzelhetetlenül korán indultunk útnak (hajnali 4-kor), hogy még a napfelkelte legeslegelső fényeit elérjük. Koromsötétben haladtunk - elhagytuk Budapestet, majd a jól ismert Bugyi falu határán letértünk a betonútról és csak a fényszóró fényénél haladva kerültük ki az elénk kerülő nyulakat (vagy hatot számoltunk meg), fácánokat.  A nap fő célja a madarak megfigyelése és az ottani állatvilág felkutatása volt.

Már egy számunkra ismert helyen álltunk meg: a madárvártánál. Még alig lehetett látni, kedvenc színeim akkor jelentek meg az égbolton... Még a nap is akkor kezdett "ébredezni"....