2015. február 17., kedd

Tavaszköszöntő busójárás

Lassan véget ér a farsang, kezdődik a nagyböjt. Hétvégén még előtte sikerült eljutnunk feleségemmel farsangvasárnapon (február 15) Mohácsra - megnézni a busójárást, mely télűző, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló népszokás, 2009-ben felkerült az Emberiség Szellemi Világörökségeinek listájára.
Valóban egy életre szóló élmény volt, a tavaszt érezni lehetett a levegőben, kiváló program volt egy kis kikapcsolódásra. A bejegyzés végén a már jól megszokott minifilm összeállítás most is megtalálható természetesen...

A mohácsi busójárás...

De ne szaladjunk előre...

Magáról a busójárásról a hivatalos oldalon lehet olvasni: itt .

Korán reggel indultunk útnak, és ha már ott járunk először az ottani emlékparkot néztük meg.

Mohácsi emlékpark
A mohácsi vész történetét az alábbi youtube videón nézhetik meg kedves olvasóim:


Hogy alakult ki maga ez a népszokás?
Egy kis rövid monda, ahogy történhetett :
Mi a busó?

A busó fűzfából  faragott maszkot viselő alak. A neves népművésze által faragott maszkok egyedi kivitelűek. A busó jellegzetes ruházata a bocskor, a csizma, a fehér vászongatya, a bundájával kifordított birkabőr derékban kötéllel vagy lánccal összekötve, amelyre egy, vagy több kolomp van felaggatva, valamint a vállon viselt tarisznya.
Miután Mohácson vereséget szenvedtünk a törökök amerre elpusztítottak, felégettek nemre, korra, vallási felekezetre tekintet nélkül. Ezután, akik megmaradtak a környező mocsarakba húzodtak, ahová a  törökök már nem tudtak utánuk menni, mert féltek tőle, nem ismerték. 
Teltek-múltak az évek, az emberek a mocsárban laktak, tábortűz mellett beszélgettek. Egyszer csak egy vén agastyán megjelent, és azt mondta, hogy egyszer majd meg fog jelenni egy vihar közepén egy fiatal ember és jelt ad, hogy lehet támadni a törökök ellen. Addig is készítsék el ezeket a jelmezeket, minél többen...
Teltek-múltak az évek, készültek is szép számmal. Várták, hogy mikor kapják majd  a jelet. 
Egyszer egy nagyon nagy vihar éjjelén megjelent az ígért fiatal ember, jelt adott a támadásra. A törökök a mocsár szélén laktak, akkor már rég nyugovóra tértek. Különböző neszre lettek figyelmesek, ami miatt felébredtek és kinéztek az ablakon. És ott farkasszemet nézett velük egy ilyen busó álarcos alak. Állítólag annyira
megijedtek, hogy messzire menekültek, és vissza sem néztek. 
Most pedig lássuk képekben és a beszámoló végén egy kis mini videóban, hogy éreztük mi magunkat a busó fesztiválon. 

Egy kapuban ő volt az első, akit megláttunk...
Nem csoda, hogy annak idején megijedtek tőlük....
Annak idején valahogy így kelhettek át a vízen...
Jó nagy máglyát raktak....
Füleket befogni, ágyút is használnak...
Szabad egy fotó erejéig?
Mindenhol csak busó látható....
 

Feleségem is közéjük állt egy kép erejéig...
 

Van aki skalpokat gyűjt...
Gondolkodtunk rajta, hogy megvegyük-e - de végül ott maradt...
Ő is hagyta, hogy lefotózzuk...
Fárasztó lehet így táncolni...
Rengeteg ötletes jelmez volt...
 

Feleségem ismét közéjük mert állni...
Vajon min gondolkodik?

Íme a Busórájder :-)
 





Egy fotót én sem hagyhattam ki.
 




Hiába, jó volt a hangulat :-)
Itt vannak a hamutiprók!
És az ígért kisfilm a mohácsi Busójárásról:

Nagyon kellemes nap volt, rengeteg programmal. Élményekben gazdagon értünk haza, amire örökre emlékezni fogunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése