2015. március 31., kedd

Tulipánok kertje

Van a belvárosban egy nagyon szép kert, aminek szépsége vetekedik néha a Vácrátóti Botanikus kerttel. Ritkán járok ki ide, már jó két éve nem voltam, de feleségemmel úgy döntöttünk, hogy egy kellemes vasárnapi délután kilátogatunk.
Nem csalódtunk. Abban még csak reménykedtem, hogy lesznek már tulipánok, de a tavasz minden színében pompázott, nyíltak a virágok. Azon gondolkoztam - lehet, hogy botanikusnak kellett volna mennem, mert egyre jobban érdekel, hogy mit látok, mit fotózok le. A madarakat már megismerem a hangjukról (ha nem is mindegyiket) és a növények közül is egyre több fajtát ismerek.




Elsőre szokványosan indult a séta teknőcöket láttunk, csodaszép tavaszi virágokat, fekete rigó hímet és később valószínű a párját is.











Haladtunk tovább. Feleségem jelezte, hogy a közelben tulipánok vannak, de én mintha őszapó hangját hallottam volna. Elkezdtem becserkészni, elég gyors volt,  közben az időjárás is romlott egy kicsit. Láttam, ahogy ugrál egyik ágról a másikra, de sajnos csak egy kép készült róla, az sem használható, így nem került fel.


A tulipánokról egy ideig elfeledkeztünk, mert ahogy halottunk előre egyszer csak egy nagy hatalmas madárra lettünk figyelmesek ami felettünk repked. Először fekete gólyára tippeltem, de amikor belenagyítottam a képbe, meglepődve láttuk, hogy szürke gém. Itt? Gondoltam magamban. Elég ritkán látni. De őt ez nem nagyon zavarta.




Egy ideig repdesett, majd az egyik nem messzi ház tetején szállt le. Valószínűleg nem tartósan akart itt maradni, csak megpihenhetett. Mindenesetre amíg lehetett, nyomon követtem.


Szürke gém a háztetőn...

Alig ocsúdtam fel a gém okozta kábulatból, feleségem észrevett egy kis harkályt a fűben dolgozni. Szemmel láthatólag egyáltalán nem félt, nagyon barátságos volt. A szokott módszert alkalmaztam: mindig közelebb mentem egy kicsit és úgy készítettem róla fotókat. Egy lépés egy kép... Lehetett látni, hogy néha ránk néz, de nem zavarta, dolgozott, valamit keresett a fűben, valószínű táplálékot.






Egy időre "kimadaraztam" magam, jöhettek végre a tulipánok. Feleségem már kezdte unni egy kicsit a sétát, de azért velem tartott. A madarak sokszor jobban lekötik, mint a virágok. Persze hozzá kell tennem, hogy nem egy Kaukenhof (tulipánkert Hollandiában), ahol voltunk, de a vadon nőt növények így is nagyon szépek, még ha nem is gondozzák őket. Lehet pont azért?






















Zárásul a nárciszok következtek. Tudta kedves olvasom, hogy van mitológiai jelentése is?

Egy kis mitológia:
A nimfa bele is pusztult viszonzatlan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja - a visszhang - maradt meg. Aphrodité, a szépség és a szerelem szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei forrás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását - beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá változott. Ezt a virágot róla, nárcisznak nevezték el. Később az önimádatot, az önmaga szépségében, önerényeiben való tetszelgést nevezték el nárcizmusnak. Forrás: itt.


Igaz-e vagy sem, íme itt a képsorozat róla:




Nagyon kellemes délutáni séta volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent fogunk látni. Én teljesen feltöltődöm, ha kint vagyok, madarakat tanulmányozhatok, kirándulhatok és így újult erővel kezdek neki a szürke hétköznapoknak.
És ide még biztos visszajövünk jövő tavasszal is...

2 megjegyzés:

  1. Csodálatosak a képeid, Steve! Nem győzök betelni velük. Köszönöm, és csak így tovább!
    Tamás

    VálaszTörlés
  2. Helló Tamás! Örülök, hogy tetszenek a fotók és hogy nézed az oldalt :.-)

    VálaszTörlés