2015. május 20., szerda

Római barangolások 2. rész

Folytatása a Római barangolások 1. résznek - a túl nagy mennyiségű fotó miatt több részre szedtem szét a beszámolót. Mit láthatunk ebben a bejegyzésben? Cestius piramisát, a Colosseumot, Forum Romanumot, Római Igazságügyi Palotát, Piazza Navonát, Pantheont, Circus Maximust, Szent Péter Bazilikát...




Tudta kedves olvasóm, hogy van egy piramis Rómában? Én sem tudtam idáig, de idegenvezetőnk segítsével eljutottunk oda és meg is csodálhattuk.

  
Cestius piramisa (olaszul Piramide Cestia vagy Piramide di Caio Cestio) Rómában, a Piazzale Ostiensén, a Porta Ostiense kapu mellett, az Aventinuson egyiptomi mintára épült ókori műemlék, egyike Róma érdekességeinek. A síremlék i. e. 12-ben elhunyt építtetője, Caius Cestius magas rangú és gazdag római tisztviselő volt, aki Augustus császár uralkodása alatt praetori tisztséget töltött be s testamentumban hagyta meg utódainak sírja felépítését. 330 napig tartott, mire felhúzták a falait – az építményen erről tábla emlékezik meg.
A felirat:
"C(aius) CESTIUS L(uci) F(ilius) POB(lilia tribu) EPULO, PRAETOR, TRIBUNUS PLEBIS, (septem)VIR EPULORUM".
Az épületen egy másik tábla jelzi, hogy 1656–1663 között restaurálták, a munkálatokat VII. Sándor pápa finanszírozta.
A feltűnő épület a 3. században keletkezett Aurelianus-féle falba épült be, travertin-kő alapon fehér carrarai márványból készült. Sarkain szobrok és oszlopok álltak. Alapja 29,5 x 29,5 méter. Magassága 36,4 méter. A sírkamra eredeti bejáratát nem ismerik, 1633-ban új bejáratot vágtak az épületen. A belső sírkamrában ma is látható a freskók egy része: nimfák, áldozati edények, repülő győzelemistennők.




A piramis után egy kicsit metróztunk Rómában...

A piramis után végre a Colosseumhoz utaztunk metróval...

Ezután a várva várt Colosseum következett. 

A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma, ma pedig nevezetes látványossága a városnak; 2010 júliusától már a föld alatti része is bejárható.
„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” – írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.
Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház „összeillesztése” eredményezi az ellipszis formát. Forrás : itt.





A Forum Romanum vagy, ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum (a mai Campo di Vaccino) az ókori Róma fő köztere, a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, mely a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos hely volt, melyet Tarquinius Priscus király száríttatott ki és vétetett körül oszlopos csarnokokkal, melyek üdülésre és sétahelyül is szolgáltak. Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, és kis mérete ellenére rengeteg épület és emlékmű állt itt.
A terület a középkorban hosszú ideig a város elhanyagolt része volt. Korabeli viszonyait Piranesi: Vedute di Roma c. gyűjteményéből ismerjük (Forrás: itt).

























Barangolásunk során a római igazságügyi palota következett, ami szintén egy pompás alkotás volt.


 


Angyalvár

Az Angyalvár (olaszul Castel Sant’Angelo, latinul Moles Hadriani) Hadrianus császár síremléke Rómában. A Tevere jobb partján áll, a folyón átívelő Ponte Sant’Angelo köti össze a várossal.

Az Angyalvár Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között, a halikarnasszoszi mauzóleum mintájára. Az építést Hadrianus halála után Antoninus Pius fejeztette be, s akkor helyezte el benne a Hadrianus hamvait rejtő porfirkoporsót. Caracalla uralkodásáig a császárok temetkezőhelye volt. Az alapépítmény egy 84 méter élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 méter átmérőjű monumentális henger áll. A henger belsejében egymás alatt 4 kamra található (legalul a sírkamra), melyeket spirális folyosó vesz körül. A későbbi évszázadokban katonai erőddé alakították a mauzóleumot, majd Aurelianus császár falainak egyik központi erődje lett.
A középkorban már Róma erődjének számított az épület. III. Miklós pápa a 13. században titkos alagúttal kötötte a Vatikánhoz (ez az ún. Passetto di Borgo): így lehetővé vált, hogy a pápa bármikor menedéket keressen a várban. Annyi harc folyt érte, hogy a polgárok 1379-ben megkísérelték lebontani: szerencsére csak a márványborítás esett áldozatul.
Az avignoni fogságból hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegváruknak. IX. Bonifác pápa kezdte meg az épület átépítését 1393-ban. VI. Sándor négy bástyát építtetett az alapnégyszögre. Ide menekült VII. Kelemen pápa, amikor V. Károly zsoldoshadserege 1527-ben elfoglalta és kifosztotta Rómát (Sacco di Roma); az ostrom idején Cellini innen lőtte ágyúival az ellenséges hadat.
Az épület börtönként is funkcionált, itt raboskodott például Giordano Bruno, Beatrice Cenci, Benvenuto Cellini, Cagliostro.
Nyugodtabb időkben az Angyalvárat a pápák nyári laknak használták. Még V. Miklós kezdte el a pápai lakosztály építését a vár felső részén, mely végül III. Pál pápa idején fejeződött be. Innen ered a lakosztály elnevezése: a Sala Paolina falait Raffaello tanítványai (például Perin de Vaga) díszítették mitológiai freskókkal.












Pantheont sem hagytuk ki a látnivalókból:

A Pantheont i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. Több tűzvész és átépítés után végleges, ma is látható formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építtette újjá 126 körül. Építésze valószínűleg a damaszkuszi Apollodórosz volt.
A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopos előcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton kupolája.
Az épületet 609-ben IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király (II. Viktor Emánuel és I. Umbertó) is.
Neve az újkorban fogalommá vált, mint a kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület. Ilyen pantheonok épültek a világ számos városában, kezdve azzal a 18. század végén épült párizsi templommal, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven.




A Piazza Navonát is vártuk már, hogy milyen lesz - sok szépet hallottunk róla...
A Piazza Navona Róma történelmi központjának egyik tere, amelyet három barokk szökőkút díszít. A tér helyén egykor római aréna állt. 1520-ban a téren hirdették ki a Luther Mártont kiközösítő ítéletet, és itt égették el műveit is. A Piazza Navona ma az olasz főváros egyik legnyüzsgőbb tere, amelyet kávéházak és éttermek szegélyeznek.


Története: 

A tér helyén 86-ban nagy vízi ütközettel nyílt meg Titus Flavius Domitianus római császár stadionja, a Circo Agonale. Az aréna nagyobb volt, mint a Colosseum: 270 méter hosszú és 55 méter széles; nagyjából 33 ezer ember fért el benne. Elsősorban ünnepségekre és sporteseményekre használták. A mai tér neve valószínűleg az ókori stadion nevének fokozatos torzulásából származik. Az agone görög kifejezés a közönség előtt rendezett játékot, a küzdőteret jelentette. A középkorban a stadionban lovas versenyeket rendeztek, az árkádok alatt pedig boltok, műhelyek működtek.
A stadion helyét a 15. században lekövezték, de az így kialakuló tér megőrizte a korábbi aréna hosszú, ovális alakját. A reneszánsz idején karneválokat, ünnepségeket tartottak, IV. Szixtusz pápa pedig 1477-ben ide helyeztette a piacot a Capitoliumról. 1653-ban X. Ince pápa bevezette a Festa del Lagót, az ókori Róma vízi játékainak utódját. Augusztus szombatjain és vasárnapjain a teret elárasztották a szökőkutak vízével, amelyben játszani és hűsölni lehetett.




Szökőkutak: 

A Piazza Navonán ma három barokk szökőkút áll. A középső és legnagyobb kút, a Fontana dei Quattro Fiumi, vagyis a Négy folyó szökőkútja. 1647 és 1650 között épült X. Ince pápa megrendelésére. Először Francesco Borrominit bízták meg a tervek elkészítésével, végül azonban Giovanni Lorenzo Berninié lett a megbízás. A kút négy férfi alakja négy kontinens folyóit jeleníti meg: a Nílust, a Gangeszt, a Dunát és a Rio de la Platát. A Nílust jelképező alak fejét lepel borítja, mivel a folyó forrását még nem ismerték akkoriban. A szobor közepén egy egyiptomi obeliszk emelkedik sziklatalapzatról, amely eredetileg Maxentius római császár arénájánál állt.
A tér északi felén található a Neptun-kút (Fontana di Nettuno), a délin a Mór-kút (Fontana del Moro). Mindkettőt Giacomo della Porta építette, az előbbit 1576-ban. A Neptun szobrát körbevevő tengeri nimfákkal a 19. században egészítették ki a szökőkutat. A másik kút közepén álló Mór egy delfint tart a kezében; ez Bernini munkája, amelyet a 17. században helyeztek el. A tritónok szintén későbbi, 19. századi alkotások.





És az egyik legszebb erkély a Piazza Navonán:


Folytatás a Római barangolások 3., egyben befejező részében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése