2015. szeptember 13., vasárnap

Fekete-hegy - Kárpátalja

Dédán (Kárpátalján, Ukrajnában) az ottani református gyülekezetben hagyomány, hogy évente elmegyünk kirándulni. Tavaly egy honismereti kiránduláson vettünk részt, aminek a fotói itt tekinthetők meg: Kárpátokon át - falvakon, hegyeken, völgyeken és vízeséseken keresztül.
Mostani villámlátogatásunk fő célja: a Fekete-hegy volt. Természetesen feleségem társaságában voltunk ott.
Az interneten rákeresve a következő információkat találtam (forrás: itt
"Nagyszőlős város Beregszásztól mintegy 35 kilométerre délkeletre ékesíti Kárpátalja területét. Nevét a fölötte magasodó Fekete-hegy oldalán futó szőlőültetvényekről kapta. Kárpátalján legelőször itt termesztettek szőlőt. Az első, 1093-ból származó, kárpátaljai borászatot említő dokumentum szintén Nagyszőlős nevét emeli ki. A Fekete-hegy botanikai védett területe egy különleges színfoltja a vidéknek. A hegy a Gutini gerinc részét képezi. Csúcsának növényvilága egyedülálló: olyan ritka növényfajok is megtalálhatóak itt, mint a sztyeppi meggy vagy a hólyagfa, és még sorolhatnánk a különlegesnek számító növény neveket. A területet a Kárpáti Bioszféra Rezervátum egyik övezeteként tartják számon."



Szombat reggel ősziesen, esősen indult, 14 fokkal. Az elhatározás mindenkiben megvolt, hogy az időjárás ellenére elindulunk, pedig még aznap hajnalban érkeztünk meg Kárpátaljára. 
Remek hangulatban telt az utazás, az út oda durván egy óra.
„A hegy környékén valamikor nagyon régen egy disznópásztor legeltette a rábízott állatokat. Egy alkalommal a pásztor észrevette, hogy hiányzik egy állat. Keresni kezdte, ám sehol sem találta, hamarosan azonban magától előkerült a disznó. A második napon és a többi napon is mindig eltűnt valahova ugyanaz az állat. A disznópásztor több alkalommal megpróbálta követni, de bármennyire is próbálkozott, nem sikerült a nyomára bukkannia. Azonban azt megfigyelte, hogy ahányszor csak a disznó visszatért, mindig jóllakott, élénk volt.
A disznónak volt egy kismalaca. Az egyik napon a kismalac az anyja után eredt, a kondás pedig az alkalmat kihasználva követte azt. A kismalac a hegy egyik szűk bejáratú barlangjában tűnt el. A pásztor elbújt a szikla mögé, majd várt. Egy idő után újra előbukkantak a hegy gyomrából az állatok, és visszatértek a nyájhoz.
Másnap a pásztor is átfurakodott a szűk bejáraton. Odabent sok gabonát és aranyat pillantott meg, középen pedig egy keresztet. A kincs mellett egy férfi ült, aki, mikor meglátta a kondást, így szólt hozzá: »Ha segítesz kivinni ezt a keresztet, akkor gazdag emberré teszlek». A pásztor beleegyezett. Odalépett a kereszthez, de amint a vállára vette, elesett.
Az ember ekkor kárörvendő hangon ezt mondta: »Az összes arany, amelyen fekszel, most már a tiéd«. Ez az ember ugyanis nem egy egyszerű ember volt, hanem maga a testet öltött ördög. A szerencsétlenül járt pásztor a barlangban halt meg, mivel soha többé nem tudott felállni. A Fekete-hegy tehát onnan kapta nevét, hogy a néphagyomány szerint a hegy barlangjában élt az ördög, aki sokféle gonosz, sötét dolgot művelt itt”.
(A legenda megtalálható a www.old.szentkoronaradio.com weboldalon.)
Amikor megérkeztünk az eső is rázendített, de senkit sem gondolkozott el azon, hogy eszünk-e azon a napon bográcsgulyást, vagy bármi mást. 
Járjuk hát körbe e csodálatos helyet és még tegyünk egy kis kitérőt a közelben lévő Tiszához, ahol egy igazi madárparadicsom várt minket, köztük az egyik kedvenc madarunkkal, a Jégmadárral.

Fekete hegy Kárpátalja, térkép - hogy pontosan hol is található
Nyáron nagyon jó fürdőzésre.. Most sajna úszónadrág nem volt rajtam...
Egyszer nyáron is kipróbálom...

Egy fantasztikus minimaketthez állt feleségem
Kihagyhatatlan fotó...
Már sárgulnak a levelek...
Esküvőket is szoktak tartani itt...
Vízcseppek
A ránk zuhanó hegy alatt...
Tükröződések
Az eső időnként szemerkélt picit...
Szorgos kezek készítették az ételt
A tűz már ropogott, készült a finom bogrács...
Ismét tükröződések

Míg az étel főtt, úgy döntöttünk, hogy leszakadunk egy kicsit a csapattól és a közel lévő Tiszát megnézzük. Már odafele menet elvarázsolt a hely, hallottam a Jégmadár hangját, Őszapókét, Csuszkáét... Mondanom sem kell, ahogy lementünk a partra azonnal pazar látvány fogadott minket. Még feleségem is elkérte tőlem a fényképezőgépet és csinált pár fotót. A madarászás egyre jobban érdekli őt is, persze hamarabb megunja, mint én...

Fotó: Albert Katalin
Barázdabillegető, Fotó: Albert Katalin



És a második alkalommal, amikor a Tiszához visszamentünk észrevettük a Jégmadarat, aminek a hangját már hallottam. Ketten is voltak, halásztak a túlparton. Sajnos nem voltak közel, így a fotó nem lett a legjobb, de egy sikerült. Sajnos nem volt sok időnk ott tanyázni, de ez az egy óra is megérte.


A Jégmadár birodalma...
Jégmadár, túlpartról teleobjektívvel fotózva
Számomra mindig megnyugtató ez a látvány
Ő azért került fel ide, mert végig elkísért minket hűségesen, mint egy őrangyal...
Azt mondták többen is, hogy nagyon szép hely, de hogy ennyire nem gondoltam volna. És hogy a közelben ott a Tisza, ahol egyik kedvenc madarunk a Jégmadár megtalálható külön meglepetés volt.
Köszönjük a szervezőknek!

Szerény személyem....
Feleségemmel...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése