2015. december 22., kedd

Ködös Kisoroszi

Itt van lassan az év vége - egyre kevesebb idő van  rá, hogy kimozduljunk, kicsit kiránduljunk, fotózzunk. Ezért jött az elhatározás: bármilyen idő van is, elindulunk. Természetesen (már lassan nem is csodálkozom rajta), hogy kicsit esett az eső, ködös, párás idő volt. Ennek ellenére Kisoroszi mindig egy kicsit más arculatát mutatja, mint amilyen. Már megtanultam - ha elmegyek valahová nem szabad nagy elvárásokat támasztani, ilyenkor annál nagyobb a csalódás. Nekem így is nagy örömet okozott úgy is, hogy sok volt a sár, madár alig mutatkozott és majd megfagytunk a hidegtől. Viszont ember sem volt sok, ami nem utolsó hátrány...



Kisoroszi, mindig is az egyik kedvencem...
Magányos fa...
Volt sár rendesen, de elindultunk...
Van egy szépsége ennek a tájnak is...

Tájfotózásra most is volt lehetőség....
Köd - alig lehetett a túlpartra ellátni
Saras volt az út, vigyázni kellett hová lép az ember...
A tájnak azért így is volt varázsa...
Falevelek, fák, sár....
A víz felszínén egy deka madarat nem láttam...
A ködöt szinte fogni lehetett....
Az út, mely tovább visz....
Süvöltőt vettünk észre...
Vajon mióta él itt ez a fa?
Időnként megpihenhet a kiránduló....
A fának mintha lenne haja, szeme, orra, szája...
 Lehet, beszélni is tudna?
Röpke két óra alatt körbe jártuk és visszaindultunk...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése