2016. március 15., kedd

A Merzse-mocsár varázsa

Végre ismét egy kirándulás, fotós szombati nap - teljesen elvarázsol a friss levegő, a természet, a madarak, ha a szabadban vagyok. Most sem volt ez másképp, célunk a Merzse-mocsár volt. Sajnos eleinte elég kevés fénnyel, hűvös reggellel, de megérte...
Mit is láttunk aznap? Nyulat, seregélyt, szárcsát, széncinegét, tőkés récét, kékes rétihéját, böjti récét... És még sorolhatnám. 

Merzse-mocsár - szerencsére most sok vízzel


Szerintem nem kell sokat regélni a helyről - a XVII. kerületben található, a Ferihegyi repülőtér közelében. Ha valaki több információra kíváncsi a Wikipédián érdemes megnézni.
Először a repülőtér közelébe mentünk, ahol most még az ürgék aludtak, így csak körbenéztünk a terepen. Ha szerencsénk van nyulat, őzeket lehet látni. Még mielőtt megérkeztünk volna az egyik szántóföldön egy mezei nyúl szaladt és az egyik fáról egy varjú üldözőbe vette, sajna a fotómasina még a táskában lapult...
Szerencsére a kiszemelt áldozat sértetlenül távozott.

Itt még semmi fény nem volt...
Miután körbenéztünk továbbindultunk a Madárvárta felé, de néhány helyen meg-meg álltunk...

Jó ilyeneket látni.... Aki ismeri a helyet, tudja milyen madár fészkel itt....
Láttunk sajnos olyat is, ami eléggé kiábrándító volt, de jellemző az emberiségre...
 
Szemétlerakó hely egy kirándulóhelyen! Brutális!
 Útközben ez a gömb nem csak a repülőgépeknek, hanem nekünk is segített...

Viszont meglepődve tapasztaltuk, hogy megjöttek az első seregélyek is...

Seregélyek énekelték, hogy itt a tavasz...
Megérkeztünk végre - és meglepődve tapasztaltuk, hogy az esőzések miatt rengeteg víz van. A régi les sajnos már nincsen, de helyette gondos kezek munkájával épült egy új... Igazi paradicsom volt ez - nemcsak nekem, hanem a madarak számára is. Láthattunk szárcsákat, tőkés récéket (vagy más néven vadkacsákat), barátrécét és ha jól sejtem kis vöcsköt figyeltünk meg. Közben két szintén túrázó, természetet fotózó kolléga jelent meg. A terület tömegközlekedéssel a Rákoskert vasútállomástól kb. 1,5-2 km-es sétával érhető el.

Vigyázat, természetvédelmi terület !
Új madárles épült, öröm volt nézni
Rengeteg víz van, hála az esőnek...
Szép a tükörképe...

Miért volt szükség változtatásokra ?
A régi, egyszintes lest teljesen lerombolták, megsemmisítették - mivel az elmúlt évek alatt amortizálódott elég sokat, alig volt megközelíthető a vége felé (rozoga lépcső  pl.) és elhelyezkedése sem volt tökéletes, mivel ha csapadékos időszak után magas vízállás esetén gyakorlatilag teljesen vízben állt. Emellett a madárvilág zavartalanságát is biztosították az arrébb helyezésével. Emiatt a madárles miatt tényleg érdemes felkeresni ezt a helyet...


Széncinege ült az egyik messzi fán, szorgosan ügyködött....
Böjti récék


Igazi paradicsom a madarak számára...
Tükröződés...
Szárcsa landolt a vízen...
Tőkés récék élvezték a viszonylag jó időt...
Tudták, hogy mi nem zavarhatjuk meg őket, békésen nézelődtek...
Madárnak születtem volna, én is élveztem volna így a vizet...
Kis vöcsök halászgatott...
Békésen megfértek egymás mellett...
Versenyt repültek a szárcsák...
Tőkés récék - egyik vajon már a fészket őrizte? Barátréce sem maradhatott le...
Egész közel jött...
No még egy fotó...
Ő meg szorgosan keresgélt...
Itt órákig tudnék pihenni...
Öröm nézni, hogy van víz...
Harkály dolgozott az egyik fa belsejében...
Tábla hirdette, ki készítette a magaslest. Köszönet munkájuknak!
Közben beszélgettünk egy jó fél órát a két fotóstárssal. Segítettek merre érdemes menni, mi meg segítettünk milyen fényképezőgépet érdemes vásárolni. Utána elköszöntünk és mindenki indult tovább... 

Valahányszor erre járok, mindig lefotózom...
Búcsúpillantás a vízre és egy éppen távolodó szárcsára...
Közben javultak a fényviszonyok is, egy vadászlest vettünk észre... Hajnalban itt aztán lehet mozgás!
Egy kis tájfotó...
No még egy....
Körülnéztünk hátha van nyúl, nem vettük észre - egyszer csak kolléga kiált egyet: ott fut vagy harminc!
Az erdő varázsa...
A magányos fa...
Ismét egy kalandokkal, tanulságokkal teli kirándulás élményeivel tértem haza. Ez a hely mindig elvarázsol, most is így volt és jó benne, hogy nem kell messzire utazni Budapesttől. Bátran ajánlom annak aki még nem volt itt és persze annak is, aki már igen...

Kékes rétihéja
És még egy utolsó fénykép készült erről a kis virágról búcsúzóul ettől a gyönyörű tájtól (fotóstársammal meg is állapodtunk, hogy ide még visszatérünk):

A tavasz hírnöke
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése