2016. március 20., vasárnap

Kökörcsinek nyomában

Idén nagyon szép tavasz vár ránk a sok eső ellenére -  most teljes pompájával megmutatta magát: már virágzik az aranyeső, cseresznyefák is egyre szebbek - és naptári idő szerint is hivatalosan megérkezett ez az évszak. És mintha a természet, illetve az időjárás is alkalmazkodna a szökőévhez, idén valahogy minden korábban indul.
Legutóbb azért keltünk nagyon korán (hajnali 4:30-kor), hogy fotózhassunk esetlegesen őzeket, hajnali fényeket, tavaszi virágokat. Persze itt előre tervezett forgatókönyv nincs - semmi sem garantált, a türelemé és kitartásé az érdem. 
Budakeszi környéke számomra mindig is felejthetetlen - folyton más és más arcát mutatja. Őz tekintetében szerencsénk volt, de csak gyönyörködhettem benne, mert még a fény még meg sem mutatta magát igazán és nagyon gyorsan elszaladt, de így is szép volt... Mondanom sem kell, hogy észrevett minket, valószínűleg jelzett is a társainak, hogy ne arra menjenek - két betolakodót látott útközben furcsa fekete tárggyal a kezükben...


Igazából nem bántam, hogy gyorsan elszaladt - jövök még ide, lesz rá alkalom, hogy végre egy jól sikerült fotó készüljön róla. Így is volt bőven tájfotózásra lehetőség, no meg amikor nekiindultunk a bánya tetejére és utána leereszkedtünk rengeteg kökörcsin és tavaszi hérics halmazba botlottunk. Persze ez az a műfaj, amikor lehasal az ember a földre, a sárba és komponál. Mit sem sajnálva az aznap éppen felvett ruhát...
Járjuk hát körbe e meseszép helyett, ahol szebbnél szebb tavaszi virágok, no és persze madarak találhatók! 

Itt még semmi fény nem volt...
Lassan bontakozott ki egy kis napsütés...
Még mindig magányosan áll a rég nem használt, feledésbe merült katonai tábor...
Az élet mindenhol utat tör magának...
Szeretem ezt a bányát, mindig találok benne újat
Felmászunk rá?
A bánya fentről, tériszony előnyben...
Messzire ellátni...
Csak úgy...
Fa minimál...

Hálás téma a tavaszban...
Pici sárga virág...
Róla is gyakran készül fotó...
Citromsármány énekelt
Még egy lépést engedett...
Mindenhol sárga...
Meseszép e táj...
Órákat el tudok itt sétálni és gyönyörködni...
A tavasz egyik szépsége...
Lefelé haladtunk már amikor észrevettünk egy nagyon szép kökörcsin "halmazt". No ekkor le a földre, tessék hasalni - kellő távolsággal a Tamronnal és fotózni, fotózni... Voltak fekete kökörcsinek és leánykökörcsinek. A tavaszi héricsnek is nagyon örültem... Kell ennél több ?

Fekete kökörcsin - igazi hasalós, fotózós téma
Már lassan nyílnak...
Ebből álló is kell...
No még egyet!
Fény nem sok volt....
Leánykökörcsin
Meseszép a tavaszi hérics
Szebbnél szebb...
Szemet gyönyörködtető
Még így se semmi...
Párosan szép az élet...
Egy kis moha...
Virágzik az ibolya is...
Őt nehéz lefotózni jól...
Leánykökörcsin kicsit másképp...
Leánykökörcsin más szögből...
Nem hiába mondja a mondás: "Ki korán kell, aranyat lel...". Persze képletesen kell érteni - jelen esetben a kökörcsinek voltak, tavaszi héricsek, énekelő madarak, napfelkelte és egy gyorsan futó őz... 



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése