2016. április 24., vasárnap

Tavaszi madárparádé

A városban kevésbé látványos a környezetben bekövetkezett változás, végre itt a tavasz - tagadhatatlanul. Ez az itatós madárlesnél is látszik, kora reggel amikor éppen bandukolok a les felé mindenféle madárdalban gyönyörködöm, miközben hallgatom tollas barátaimat. Mivel az utóbbi két hétben elég meleg is volt, így nem csak nézelődni lehetett, hanem munkálkodni is: kipucolni a lest, kiszedni a sarat és a maradék koszos vizet.
Megérte, mert volt fürdés bőven ....





De ne szaladjunk előre! Amikor kiérkeztem a leshez, csodaszép tavaszi táj fogadott, minden virágzott, gyönyörű volt. No mondanom sem kell, csináltam pár fotót róla...


Les ahogy megközelítem szép lassan...
Mindig megnyugvással tölt el ez a táj...
Minden virágzott, seregélyek keresgéltek a fűben...
Az etetési időszaknak lassan vége, most a fürdés szezonja jön a madarak számára is. A "medencében" már alig volt víz, így munkához láttam. Teljesen kisöpörtem mindent, hiszen egy tollas barát ha meglátja milyen a koszos tuti nem megy bele. Jó 2,5 órát dolgoztam vele, kannákban vizet cipeltem az egyik közeli csapból - aminek bizony volt súlya...

Volt vele munka rendesen... Kiszedni a tartozékokat, maradék vizet kimerni...
Sártalanítani, pucolni, pucolni...

Miközben dolgozgattam fácán hangját is hallottam messziről, jó lenne majd ha esetleg egyszer közelebb is jönne. Mindenesetre számomra meglepő volt, mert még nem hallottam itt...
Miután bekerült kellő mennyiségű víz, beültem és figyeltem vajon milyen madarak jönnek? Észreveszik-e változást, ami ma történt?


Széncinegére nem kell sokáig várni...
Énekes rigó tojó jelent meg kíváncsiskodva
Óvatosan nézett körbe...
Ilyenkor elbizonytalanodom, vajon engem is lát?
Nagyon szép látvány ilyenkor...
Táplálékot is talált...
Szorgosan gyűjtögetett...
Miután begyűjtötte azt amit szeretett volna hirtelen elrepült, amilyen hirtelen megjelent. Azt hittem nem fog már fürdeni, de 5-10 perc türelmes várakozás után ismét láthattam..

Na végre, fürdés lesz! Észrevette a vizet...
Öröm volt nézni...
 Minivideóban így néz ki a fürdőzése:



Miután elment az erdei rigó, két széncinege érkezett. Ők is észrevették a tiszta vizet, ki is próbálták egyből...


Öröm volt nézni, ahogy fürdik...
Sokszor körbenézett azért óvatosan...
Meg is kell szárítkozni egy jó fürdőzés után
Közben hol beborult, hol kisütött... Fújt a szél, néha ez a lesben ülve nem a legkellemesebb... Ezért időnként ki is kell menni a szabad levegőre, "pihenni" is kell...

Bizony néha jól esik, ha kisüt a nap...
A macskákkal is meggyűlik a bajom néha, elijesztik a kedvenceimet...

Ott oson a "drága"!
 És vannak vendégek, melyek már állandónak számítanak...

Ilyen például a Kék cinege...
A félős, de nagyon aranyos csíz...
A meggyvágó, ki nem fél semmitől...
A nagy fakopáncs hímet meg kell becsülni... Ő ritkábban jön.
Vajon milyen madár érkezik legközelebb?

Figyeltem a környező fákat, bokrokat. A meggyvágó hirtelen elrepült, vajon miért? És akkor csak felugrott egy szarka! Így már értettem mitől "fosott" annyira, hiszen nem is olyan rég a harkályt is elzavarta...

Szarka portré...
Ránézett az üvegre - mintha látná hogy ott ülök és azt kérdezné: de kérem, miért nincs már kaja???
Veréb rövid táplálkozás után a csőrét tisztítja...

Ismét szünet - majd a legnagyobb meglepetés érkezett: két tengelic! Idáig csak nagyon távolról láttam őket, most is félősen szálltak le és nagyon hamar tovább is álltak...

Végre lejött a leshez! Nagyon régóta vártam rá...
Szomjas lehetett, a vizet figyelte...
Mielőtt továbbrepült volna, még egy fotót engedett, nem többet...
A tengelic után még maradtam egy kicsit, pár fotó erejéig mielőtt aznapra végleg bezárul "Misi bácsi levelesládája..." - illetve a les...
 
Szajkó mindig hirtelen megjelenik...
Majd valamitől megijed és elrepül...
Fekete rigó jelent meg, valamit éppen talált valahol...
Mit mondhat vajon?

Ő is hosszasan figyelte a környezetet és a vizet... Talán a meggyvágótól tartott, mely a múltkor elzavarta...
Azért csak közelebb ment a vízhez ő is...
Nem panaszkodom, van látogató bőven. Azt tapasztaltam, hogy gyakran ki kell járni, vizet cserélni. Ha fotóstársam nem ér rá, egyedül - kevesebb vízzel,.. Zárásul egy kis aranyos csigát találtam a les ajtaján, melyet odaraktam hátha ő is szomjas. És valóban így volt...


Megkepődve figyelte, hová vitte az "óriás"...?
De hamar megtalálta a szomjúságot oltó vizet...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

2 megjegyzés: