2016. július 31., vasárnap

Pillangók, lepkék

Hamar elröppent a július is.. A nyár mindig egy picit pangással telik legalábbis a fotózás terén. Az itatós lesben madárra hiába vártam, izzadtam és persze ilyenkor napközben a nagy meleg miatt inkább egy hűs szobában, vagy medence, illetve vízpart mellett töltöm a napokat. Persze az egyéb tennivaló is megszaporodott mostanában. Viszont ebben az évszakban, ha egy rétre, mezőre kimegyünk rengeteg lepkét fotózhatunk, ha türelmesek vagyunk. Ebből készült egy kis összeállítás ebben a bejegyzésben...


2016. július 27., szerda

Rózsakert, Révfülöp

Feleségem kérésére sétáltunk egyet a Révfülöpi mólón és meglepődve vettük észre, hogy a Rózsakert most nagyon szép. Rengeteg virág, színpompában kivirulva - vagy éppen elhervadva. Lepkék, méhecskék repülnek, szóval egy igazi kis édenkert. Olyan napszakban voltunk ott, amikor nem igazán akartam már fotózni, de valahogy kihagyhatatlan volt...
Járjuk hát körbe e csodálatos helyet együtt - hacsak virtuálisan is kedves olvasóim... 



2016. július 26., kedd

A Balaton hajnalban mindig mesés...

Már egy ideje terveztem, ha ismét lemegyek a Balatonra, akkor hajnalban megnézem, hogy mennyit változott azóta, amikor legutóbb láttam. Hát szebb lett, mint volt... Ugyan volt egy kis felhő, de ezáltal még varázslatosabb lett és engem sem ijesztett el. Mellette találkozhattam szokás szerint tőkés récékkel, egy fiatal vízityúkkal, barázdabillegetővel, sirályokkal...
Csodaszép volt, leírhatatlan. Hadd beszéljenek a fotók inkább helyettem.


Apróságok

Legutóbb amikor kint voltam a lesnél - a madarak valahogy nem igazán jöttek, viszont utólag átnézve a képeket rájöttem, hogy nagyon sok kis kedves apróság volt mindenütt kezdve a csigától, katicabogárig, szöcske, lepke, egy 5 percig napfürdőző szitakötő, apró kis bogarak.... - egyszóval elvoltam. Ne mindig azt várd, amire számítasz...
Persze a Tamronnal nem igazán lehet makrózgatni, ahhoz majd egy másik objektív kell, de azért így is született pár kedves fotó...


2016. július 21., csütörtök

Hajnali madarászás

Egy hajnal a tóparton... Már régóta vártam megint azt a pillanatot, amikor láthatom a napfelkeltét, víz közelében kint vagyok és figyelhetem a szürke gémet, kenderikét, tengelicet, vízityúkot, sirályt, dolmányos varjút, szarkát... Egyszerűen tényleg nem tudom megunni. Most csak egy rövidebb, két órás megfigyelést terveztem, utána egyrészt már meleg lesz és jön a nagy tömeg... De így is igazi feltöltődés volt most számomra.


2016. július 17., vasárnap

Egy kis révfülöpi madarászás...

Ha szüleim telkén vagyok, akkor természetesen nem marad el egy kis madarászás sem. Míg az itatós madárlesnél ilyenkor nincs élet, ennél az igazi retro-etetőnél és itatónál nem unatkozom, szépen jönnek a tollas barátok (ha jól megfigyeltem 12 faj van folyamatosan) és főleg gyerekek, még babák. Viszont nagyon tudnak kombinálni: az egyik széncinege egy olyan vízben akart megfürdeni, ahol nem nagyon tudott volna, de legnagyobb meglepetésünkre a belógó vízcsőből szépen ki tudott ugrálni és nem lett semmi baja (amibe beleugrott az egy vízzel teli kuka volt...)
A posztban lehet látni balkáni gerlét, citromsármányt, csuszkát, széncinegét, kék cinegét, erdei pintyet, mezei verebet,  sordélyt, szajkót, fiatal erdei rigót, tengelicet, zöldikét...



2016. július 16., szombat

Révfülöp, Fülöp-hegyi Millenniumi kilátó

Két hete úgy alakult, hogy egy három napos hétvégét tölthettünk a Balatonon - köszönet érte a családnak és a munkahelynek is. A szombati vihar és a vasárnapi rossz idő után hétfőre már igazi kiránduló idő lett. Mivel Révfülöpön voltunk - feleségemmel úgy döntöttünk, hogy bár sokszor voltunk ott, megnézzük az ottani Fülöp-hegyi kilátót. Felfelé igazi túra-terep, viszont ha felérünk igazi balatoni panoráma tárul a szemünk elé. Innen láthatók magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a hatalmas víztükörrel, ilyen kilátás legfeljebb Rio de Janeiro partjainál van...



A Levendulák földjén

Legutóbb Tihanyban megfogott a levendula (bár ott nekem inkább picit csalódás volt...) és úgy döntöttem keresek még egy helyet, ahol emberek nélkül le tudom fotózni - szerencsére egyik barátom tudott is egyet ajánlani (nálam bárhová emberekkel lefotózott és feltöltött képek nem igazán jönnek be - én igyekszem csak a családot rajta hagyni a fotókon...)
Ez a bakancslistásnak számító hely, ahová muszáj elmenni - ha valaki fotózik, vagy csak egyszerűen szeret kimozdulni, kirándulni nem más mint Dörgicse és azon belül is a Levendárium. Jó két hete voltunk ott (azóta el is virágzott) és végre sikerült elcsábítani a családot is (szüleimet, feleségemet) a nagy hőség ellenére is (persze akkor lassan szokott módon egy hétvégi hidegfront előtt álltunk...).
Szerencse volt a közelgő viharban, hogy voltak felhők is és nagy szolgálatot tettek így a tájképeknek....