2016. november 11., péntek

A Merzse-mocsár - egy igazi gyöngyszem Budapesten

Amikor először hallottam erről a helyről arra gondoltam, mint szerintem sokan mások is, vajon mi lehet egy mocsárban? No és persze, ha odamegyünk minimum túracipő, vagy gumicsizma kell. Nem kell megijedni, elég az első variáció, valamint némi ivóvíz és élelem. Újra és újra nyújt újat számunkra ez a hely, mindig tartogat meglepetéseket. Legutóbb láthattunk búbos bankát, vörös vércsét, szürke légykapót, hattyút, gyurgyalagot, atalanta lepkét, nagy színjátszó lepkét, rozsdás csaláncsúcs tojót...



Ha azt mondom Rákosborzasztó, szerintem ismerősen cseng mindenkinek. Ez a csodás hely a XVII. kerületben, Ferihegy közelében található.
Ha vasúttal érkezünk a Rákoskerti megállótól jó negyedóra sétával tudjuk megközelíteni ezt a helyet, autóval pedig Rákoskert irányából. Itt egy hosszú földúton közelebb kerülhetünk a "mocsár bejáratához".
Különlegessége, hogy Budapest legháborítatlanabb vizes élőhelye, főleg mióta a Madárvártát új helyre költöztették.
Hogy miket láttunk legutóbb nyár végén? Virtuális galériámban most bemutatom sorban kedves olvasóimnak :-)

Vörös vércsék bandáztak, az egyik figyelte a másikat jó messze...
Szürke légykapót vettünk észre a kerítésen...
Tessék figyelni a kerítést ! Meglepetésemre búbos banka volt rajta....
Barna lepke pózolt az egyik virágon...
Még a nyarat idézi...
Hattyú aludt fedezékben...
Szárcsák úszkáltak a vízen...
Mesés nekem ez a táj....
Madármegfigyelésre tökéletes...
Sok érdekes dolgot lehet hallani itt és látni....
Tipikus Merzse-mocsár kép
Atalanta lepkére lettünk figyelmesek....
Kecsesen mozgott...
Egy darázs is szeretett volna érvényesülni, de a lepke érdekelt...
Ezek a színek...
Mint a mesében...
A nagyszínjátszólepke
Itt még fürgébbek voltak a legyek is...
Így szép ez a hely...
Nagy színjátszólepke
Csak fotóztam és fotóztam....
Egyszerűen mesés volt....
és gyönyörűséges....
Megmutatta magát...
Teljes terjedelmében és színvilágában....

Egy kis minivideó a színjátszó lepkéről... 




Továbbhaladva lehetőségünk nyílt egy kis tájfotózásra, makrózgatásra is....

Messze gyurgyalag ült egyedül az egyik fán... Egy jó darabig nem láthatjuk őket.
Tájfotózásra is lehetőség nyílt...
A gömböt látva sose tévedünk el...
Nekem csodás e táj...

Egy magányos fa....
Ugyanaz pepitában...
A természet szépsége....
Itt véget ért a mező....
Rozsdás csaláncsúcs tojó...
Ő is ott figyelt lentebb...
Még egy közelebbi fotó...
Fiatal vörös vércse....
Leírhatatlan szépség...
Őt alig vettem észre....
Bizony, ilyet is sokat látni ott...
Kék boglárka lepke zárta a napot, búcsúzóul....
Ezen a napon igazi nagy durranás volt ez a hely, leszámítva a rengeteg csikket amiket láttunk az ürgéknél is (ki az a marharépa, aki fotózza őket és cigizik, csikkezik közben??? Azokat meg szépen otthagyja!), útközben a nagy szeméthalmok, eldobott cigis dobozok... Legjobban rájuk haragszom, mert szívják, szívják és ész nélkül eldobják. Tisztelet a kivételnek.... Talán kéne majd szervezni egyszer egy önkéntes szeméttisztító csoportot ide, hogy méltók legyünk hozzá.

4 megjegyzés:

  1. Remek felvételek kitűnő sorozata !

    VálaszTörlés
  2. Micsoda üdítő színkavalkád ebben a szürkeségben :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, tényleg csodás volt ott. Kicsit le vagyok maradva a képek feldolgozásával, most pótolom :-)

      Törlés