2016. november 7., hétfő

A Tétényi-fennsík szépségei

Még augusztusban voltunk itt, egy kellemes nyári délutánon munka után. Azzal a céllal mentünk ki, hogy járjunk egy jót a természetben, kis csöppségeket kapjunk le és elvileg nagy lepke invázió van arrafelé, no mi sem kellett több, elindultunk. Persze most is beigazolódott, hogy egy helyet többször körbe kell járni, úgy lehet megismerni jobban - de így is jó volt ott. Idáig sose jutottam tovább a Memento Parknál ezen a környéken és eszembe sem jutott, hogy akár lehet itt egy tanösvény is.... És sétálás közben sokszor az járt az eszemben, hogy bár egy kicsit kopár, de mégis szép....


A Wikipédia a következőket írja róla:
"A Tétényi-fennsík a Budapestet nyugatról szegélyező „zöld gyűrű" egyik értékes területe, a Budai-hegység déli előterében. Erősen cserjésedett sztyepprét kb. 400 növényfajjal, amelyből 45 védett, illetve fokozottan védett. Mintegy 80 védett állatfajnak ad élőhelyet. Közel 300 hektáron elterülő része (Érd-tétényi plató néven) az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V.11.) KvVM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) rendelet alapján közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület (Natura 2000 terület)."

Pozíció Pest megye térképén
Sétáljunk hát ha csak virtuálisan is egyet ezen a csodaszép helyen!

Elindultunk a tanösvényen...
Egy kék boglárka lepke pózolt egy jó darabig nekem...
Szerencsére őt sem zavartam, el volt foglalva a virággal...
Kicsit kietlen, de szép....
Szerintem ezt a helyet mindenki így fotózza le, aki erre jár...
Itt még zöld volt minden, öröm volt itt járni egyet...
Megragadta a figyelmem, mert szép volt...
A kietlen fa...
Kicsit eltévedtem... Vajon merre menjek?
Káposztalepke találta meg kedvenc virágát...
Kis időre az erdőre is bementem...
A csigák földje... Sokfelé lehetett ilyeneket látni
Ronda, de szép is...
Egy szöcske ugrott elém...
Barna lepke repült az egyik virágra....
Lehajoltam érte...
És őt fotóztam le búcsúzóul....

A tanösvény nagy részét körbejártunk, de Kamaraerdő szélén elindultunk a nyíltabb területek felé, útba ejtve az erdőt is, és az erdő szélén ereszkedtünk le a dombról. Az, hogy a víztorony már messziről is látható, biztos pont - nem olyan könnyű itt eltévedni. 
Van egy olyan érzésem, hogy még visszatérünk erre a helyre.

2 megjegyzés: