2016. november 21., hétfő

Budakeszi ezer arca

Idén nyár végén, szeptember elején elég sokat jártunk Budakeszire, sürgősebb teendők és idő hiányában csak most sikerült feldolgozni az akkor készült képeket. Igazi élmény újra és újra eljutni erre a helyre. Reggel csodás napfelkeltével, hol virágokkal, hol már anélkül - időnként átsuhanó őzekkel, egy fürge és ravasz rókával, vagy nyúllal... Leírhatatlan érzés együtt ébredni a tájjal, miközben mit sem érdekel a vizes fű.... 
Ebben a bejegyzésben egy kis összefoglalót állítottam össze, miért is térünk vissza ide újból és újból...



Az igazi sárgás napfelkelte...
A magányos fa...
Kévék között...
Leírhatatlan...
Az első igazi napsugarak...
Már a repülőgép is "felkelt"....
Ahol a köd az úr...
Csodaszép ez a hely...
Vajon mi vár a bokor után? Nyúl, őz, róka?
Festeni sem lehet szebbet...
Itt a csiga fogott meg...
Citromsármány felejthetetlen éneke...
Itt akár őzek is lehetnek...
Tipikus Budakeszi látkép...
Amikor még nyár volt...
Ilyet is csak jövőre látni már...
Tehenek világa...
És ilyen sem virágzik most már...
Itt láttuk a rókát...
Itt fene nagy köd volt...
Vörös vércse figyelt az egyik kévéről
Van akinek semmit sem mond, nekem sokat...
Nyár idéző....
Ez a fotósorozat inkább augusztus végén készült...
Budakeszi ezer arca
Itt elmaradt az igazi sárgás, de szép volt...
Menet közben, autóból lőve...
És ezzel a kedves szürke légykapóval búcsúztattam ezt a csodaszép helyet....

 És őtőle is elbúcsúztam...

2 megjegyzés: