2016. december 29., csütörtök

Összefoglaló 2016 - avagy melyek voltak az idei év legjobb fotói?

Lassan elérkeztünk az idei év végéhez, így ismét egy olyan bejegyzés következik mely a legjobb természetfotókat gyűjti össze a 2016-os évből, lassan már hagyomány nálam. Ha a mostani évet összefoglalnám azt mondanám nem panaszkodok: változatos volt, élményekkel, kalandokkal tele. Év közben mindig volt fotó téma, a december telt úgy el, hogy csak pár kép készült, de ez nem is baj. Ráadásul pont ez a 100. bejegyzés 2016-ban, ami nem volt szándékos, de így alakult :-)
És bizony, ha jól számolom jövőre az ötödik éve lesz, hogy elkezdtem blogot írni.






2016. december 22., csütörtök

A négy évszak meséje - a film

Jó néhány hónapja készült el az előzetes erről a filmről, a teljes végül több mint 40 perces változatot most sikerült összeállítanom. Nem profi minőségű, de szerintem amatőr természetfilm kategóriában helytáll. A narrátor továbbra is géphang, Eszter személyében. A négy évszak úgy lett összeállítva ahogyan én szeretem őket: nyár, ősz, tél, tavasz. 
A filmen látható jégmadár, szürke gém, fekete gólya, fehér gólya, vízityúk, szárcsa, sirály, búbos vöcsök, hattyú, meggyvágó, barátréce, fekete harkály, nagy fakopáncs hím és tojó, széncinege, kék cinege, szürke légykapó, gyurgyalag, nádirigó, tőkés réce pár és párzása, közönséges pézsmakacsa, süvöltő, hajnalmadár, barna rétihéja pár repülése, kanalas réce, mókus, szitakötő, csiga, szitakötő párzása.... Helyszínekből legtöbbet Apaj, Balaton, Dera szurdok, Budakeszi Arborétum, Vácrátóti Arborétum, Naplás-tó...
Zenéjéhez igyekeztem olyan számot találni, amibe a Youtube nem köt bele.
Így szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni, jövőre még több természetben készült fotóval és videóval :-). Mondanom sem kell, csakis HD-ben nézendő!



2016. december 18., vasárnap

Ráckeve, Szerb (Ortodox) Templom

Ráckevén amikor legutoljára voltunk, láttam egy gyönyörű Szerb monostort (mondanom sem kell, hogy ott és akkor nagyon megfogott). Az Őszi Ráckevei kirándulás bejegyzésnél már pár szót írtam róla, de annyira megtetszett ez a kis ortodox templom, hogy úgy érzem egy külön posztot megérdemel, hiszen Magyarország egyik legrégebbi monostora (a szerb ortodox egyház Budai Egyházmegyéjében található kettő közül az egyik). Budapesttől délre, a Csepel-szigeten található jó 40 kilométerre, a kisváros Ráckeve központjában. A kolostor szerb neve: Srpski Kovin.
Ebben a bejegyzésben erről láthatnak fotókat kedves olvasóim és egy kis videót is a bejegyzés végén.




Az idei első igazi dér...

A mostani december nem a fotózás jegyében zajlik, nem a képek készítése a főszerep. Az év vége mindig fárasztóbb egy kicsit, ráadásul most egy hétig kórházi kezelésen is voltam sérv műtét miatt, melyből szép lassan lábadozom. Tegnap kinézve az ablakon nagy meglepetésben volt részünk, deresek voltak a fák! Végre van annyira hideg,
hogy ez megtörténjen, ez azért elég ritka pillanat Budapesten (az utóbbi éveket áttekintve), így készült róluk pár fotó, persze sok fény most sem volt... 
Talán mégsem lesz annyira enyhe a tél idén, mint ahogy mondják?




2016. december 4., vasárnap

Novemberi madárparádé

Eredetileg úgy terveztem, hogy minden hónapban bemutatóm itatós madárlesünk vendégeit, de igazából most indult be az etetési szezon, főleg a hajnali hideg hőmérséklettel. Mindig van egy-egy új faj, amire büszkék lehetünk legutóbb vörösbegy, most meg barátcinege érkezett. További fajokat várunk még - de persze ez a jövő zenéje. Így sem panaszkodunk, mostanában viszonylag elég sokat voltunk kedvenc leskunyhónkban... 
A posztban látható: barátcinege, széncinege, harkály tojó és hím, szajkó, meggyvágó, szarka, mezei veréb, vörösbegy, kék cinege, zöld küllő, zöldike, fekete rigó, erdei pinty.




Egy deres reggelen...

Nagy élmény számomra úgy kezdeni egy napot, hogy besétálunk az erdőbe és őzeket látok, vaddisznó hangját hallom,  a napfelkelte az valami mesés... Harkály dolgozik fent a fán, az őszapó olyan gyors, hogy fel sem tudom fogni hol van és egy olyan területet fedezhetünk fel, ahol még sose jártam. Bízunk benne, hogy sok meglepetést tart számunkra, ez a hajnal amolyan ismerkedős látogatás volt csak. Így is sok újdonság várt minket és egyben szeretném megköszönni kedves ismerősömnek, hogy felhívta rá a figyelmemet...



Sírkert, kegyelem, madarak...

Pont egy hete miután végeztem a hétfői elfoglaltságommal volt egy kis időm és úgy döntöttem mivel jó idő van kimegyek a Fiumei úti temetőbe, ha már ősszel nem jutottam el. Közel van, már vannak kedvenc zegzugos részeimen, ahová mindig szívesen elsétálok. A falevelek nagy része már lehullott, itt-ott látni egy-két szép sárgaságot. Szeretem, ahogy az avarban botorkálok, mivel hétköznap van nincsenek sokan (talán két embert láttam elballagni jó messze). Ha felnézek a fákra harkályt, fenyőrigókat, őszapót látok és hallok, varjakat természetesen számtalan mennyiségben, szarkát, szajkó, zöld küllő jellegzetes hangját. Ilyenkor mindig eldöntöm, hogy többször vissza jövök még ide...
Járjuk hát körbe e sírkertet kedves Olvasóim és szavak helyett hadd beszéljenek most is a fotók!




Egy pörgős napon...

Ezen a szombaton eseménydús napunk volt. A Kána-tónál kezdtünk és utána a leshez látogattunk el ismét, hogy mi újság. Az első helyen a fő cél a jégmadár lefotózása volt, ami sikeresnek volt mondható. De láttunk szürke gémet, vízityúkot, varjakat, tőkés récéket, zöld küllőt, vörösbegyet, szarkát, harkályt, cinegéket, fekete rigót, erdei pintyet - mint a mesében... Ebbe a bejegyzésbe egy kicsit több fotó került a megszokottnál, úgyhogy tessék hátradőlni és kényelmes székből nézegetni... :-)



Újabb szürke gém "lesen"

Újból kilátogattunk egyik kedvenc helyünkre a Kána tóra. Nagy előnye, hogy Budapesten van - élővilága nagyon gazdag. Ha hajnalban megyünk ki (egy természetet fotózó fotós mikor menne ki máskor?) sok szép látványban lesz részünk. Mikor még csak felépült és először láttam, mindezt nem gondoltam volna. Azóta találkozunk itt szinte rendszeresen az egyik kedvenc madarammal a szürke gémmel. Van amikor, ha meglát azonnal tovább lép.  De ha ügyesen, cserkelve közelítem akkor engedi, hogy fotózzam. Most is ezt a módszert alkalmaztam. Nagyon szeretem ezt a madarat...




2016. december 3., szombat

Vörösbegy - egy új vendégünk a madárlesnél

Idáig talán csak egyszer volt a madárlesnél vörösbegy, ezért is örültem meg neki amikor egy napsütéses péntek délutánon egyszer csak megjelent. Még fiatal volt és félénk. Először a les szélére ugrott fel, majd fokozatosan ismerkedett vele. Elrepült, majd visszajött, felfedezte, hogy van kaja, ivóvíz - tiszta éléskamra egy kis madárka számára. Szajkótól, meggyvágótól elég hamar megijedt és elrepült. De úgy látszott bejön neki ez a hely és  visszatért. Ez a poszt most az ő ismerkedését mutatja be az itatós madárlessel...


Egy esős napon...

Nem is olyan rég amikor szintén egy reggel elindultam a lesbe, ismét esni kezdett az eső. Gondoltam is magamban vége van az ősznek, sajnos véglegesen. Sokan, ha esik nem mozdulnak ki a szabadba, pedig ilyenkor nagyon sok szép dolgot lehet ám látni, tényleg megéri! Fáztam picit ugyan, de csodáltam az esőcseppes faleveleket, ahogy a vízcsepp mint tükör visszatükrözi a természetet... A madarak is ilyenkor pörgősebbek, többet kell enniük a hideg miatt. Úgyhogy indulás, irány ma is a les, nézzük meg mi folyik ott!
A bejegyzésben láthatók vizes falevelek, harkály, szajkó móka, mezei veréb, meggyvágó, zöldike... Elégedett is voltam, fajokban gazdag nap volt ez...





Borúra derű, derűre meg ború...

Reggel, amikor elindultam az itatós madárlesbe borús, hideg idő volt már, de bizakodtam, hogy javulni fog a helyzet, kisüt a nap. Mikor sétáltam a les felé mindenféle madárhangot hallottam az erdőben, biztos voltam benne, hogy eredményes nap lesz a mai (persze ne legyünk telhetetlenek!). Amikor megérkeztem már látszott, hogy rengeteg látogató volt már - épp egy szajkó repült el bosszankodva és gyorsan, ahogy észrevett, kifejezve közben nem tetszését, hogy megzavartam. Ahogy tudtam mindent kietettem, ami még kellett az etetéshez, bevonultam a kabinba, hogy tollas barátaink ne lássanak és indulhatott a fotózás... Közben hol szemerkélt az eső, hol nem - de ez egy csöppet sem zavart.



2016. december 2., péntek

Mesehajó, Jégmadár és naplemente

Hol volt, hol nem volt - volt egyszer egy mesehajó... Így is kezdhetném, de igazából ősz-búcsúztató és egyben pihenős, lazítós hétvégén voltunk október végén, november elején feleségemmel Hajdúszoboszlón, ahol ez a történet megesett velem. Az idő csodaszép volt, még kellemesen napsütéses, a Hotel Victoria kicsit szocreál módon, de biztosította számunkra az üdülést. Persze mondanom sem kell, ha ide megy az ember pihenni, hová megy fürdőzni egyet... Valamikor gyerekkoromban voltam már itt, amire persze nem emlékszem már. Még a hotelben megtudtam, hogy két nagy tó van itt, az egyik pont ott ahol a termálfürdő is... És hogy ott találkozni fogok a jégmadárral eszembe sem jutott akkor még...



2016. december 1., csütörtök

Harangház és festett jelfái, Hajdúszoboszló

Október utolsó hosszú hétvégéjén november elsejéig Hajdúszoboszlóra mentünk kikapcsolódni feleségemmel összekötve egy kis fürdőzéssel és kirándulással. A fényképezőgép természetesen most sem maradt otthon. Amikor első nap tettünk egy kis sétát egy harangházra lettünk figyelmesek a fürdő előtti parkban, ez egy ottani különleges látványosság. Erről készült egy pár fotó és egy kis beszámoló...