2017. január 28., szombat

Tavaszváró

Ezekben a ködös, hideg napokban amikor még tartja magát a tél keményen - sokszor már várjuk a tavaszt, hogy kirügyezzenek végre a fák, végre véget érjen a -8, -10 fokos hőmérséklet még napközben is - pedig még decemberben hogy vártuk a havat, a télt... Ha minden jól megy, egy hónap múlva reméljük mindez már a múlté lesz, virágoznak majd a kökörcsinek, kárpáti sáfrányok, a tavaszi héricsek, téltemetők, ibolyák majd később a tulipánok, nárciszok... Kergetőznek a tollas barátaink és már el is felejtjük addigra hogy a meleg szobából néztük a kinti ködös időt...


Szóval fel a fejjel és lassan temessük el a telet!




Létezik egy hely, ahol ezek a szépségek mind megtalálhatóak, csak keresni kell őket és a megfelelő irányba elindulni. De ez a tapasztalt természetjáróknak nem okoz gondot, csak kedvező fényviszonyok kellenek hozzá, no meg egy jó kis hasalás a sárban....

Leánykökörcsin
Szép virág ez a kökörcsin...

Pár hete még örültem a télnek, a rengeteg hónak, de már unalmas egy kicsit... Nem baj, lesz még ez így se! - mindig ezt mondom ilyenkor.

Tavaszi hérics
Megjelennek majd az első rügyek...

Megjelennek az első rügyek...
Virágoznak majd a tőzikék...

Virágoznak a tőzikék...
A madarak azt éneklik: nyitnikék!

Kék cinege
És az egyik legszebb virág a fekete kökörcsin virágzik majd, az ibolya is és a harkály hím is örülni fog a TAVASZNAK!

Fekete kökörcsin
Virágzik az ibolya...
És figyel a harkály...
De egyelőre marad a hideg és a köd, így a tavasz még egy távoli jövőnek tűnik... Hadd búcsúzzak mára egyik kedvenc versemmel: 



Szabó Lőrinc - Nyitnikék




Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.



Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! –
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék –
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

2 megjegyzés:

  1. Így legyen :)
    Már tavaly nyáron láttam előrejelzéseket, hogy nagyon kemény lesz az idei tél.
    Bejött a jóslat, nem kicsit! NAGYON!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, most tényleg kemény tél van - bár régebben keményebbek voltak, csak el vagyunk szokva tőle. Egyébként ezt minden nyáron megjósolták idáig - most valóban az van :-))

      Törlés