2017. március 26., vasárnap

Tavaszi zsongás

A tavaszi óraátállítást kihasználva ma hajnalban igyekeztem úgy kiérni kedvenc madármegfigyelő helyre, hogy még sötét legyen és viszonylag észrevétlen beosonjak a leskunyhóba. Ez annyira sikerült, hogy amikor először helyet foglaltam szinte semmi fény nem volt. Az első madárfotót a legmagasabb ISO érték beállításával sikerült csak lefotóznom.
De megérte korán kimenni. Láthattam a szokásos már állandónak mondható tollas barátokon kívül fekete rigó párt, seregélyt, örvös galambot, dolmányos varjút - de jött most is a harkály, szajkó, meggyvágó, vörösbegy és még sorolhatnám. Érezni lehetett, hogy végérvényesen itt a tavasz, a madárkák viselkedésén is... Megjelentek az első beporzók, nyílik az ibolya, az aranyeső...




2017. március 25., szombat

Merzse-mocsár és madárgyűrűzés

A mai napon úgy adódott, hogy a Merzse-mocsáron tartott rendezvényen Kozák Balázs meghívása révén én is részt vehettem és azóta is hálás vagyok érte és nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Igazi tavaszi idővel, napsütéssel, jó kedvvel érkeztem a tanösvény bejáratához, hogy bevárjam a többieket. Ott már madárgyűrűző ismerősökkel összefutottam, sajnos mint megtudtam sok madarat nem sikerült befogni, csak hármat és hímeket - valószínűleg azért mert a tojók már az odúkban vannak. Nagyon sokan jöttek a szervezőkkel, előadásokat hallhattunk a helyről, a madárgyűrűzésről, természetvédelemről... Rengeteg információt kaptunk a program során... 
A fotók és a beszámoló a ZoldXVII.  weboldalon is megjelentek, a linkre kattintva tekinthetők meg. Még egyszer köszönöm Kozák Balázsnak a meghívást!




2017. március 19., vasárnap

Séta a Merzse-mocsárhoz

A mai nap nagy meglepetése volt, hogy a ZÖLD XVII Egyesület elnöke megkeresett engem, hogy felhasználhatják-e a képen látható fotómat plakátnak. Nagyon megörültem neki és azonnal igent mondtam. Régóta szeretem a Merzse-mocsarat és sokszor visszajárok oda, rengeteg élményt nyújtott. 
Remélem sokan elmennek majd a rendezvényre :-) 
A beszámoló a rendezvényről itt olvasható.



Egy szeles napon

Nem gondoltam volna, hogy egy egész napos eső után másnapra szép napsütésre ébredek fel (még éjjel is hallottam az eső kopogását...). De amikor reggel kinéztem az ablakon, úgy döntöttem ki kell menni a madárlesbe. Tartottam attól egy picit, hogy sár lesz, de szerencsére nem volt vészes. A kunyhóra is kíváncsi voltam, kibírta-e a szelet, no meg mennyire van tele az itató ennyi esőtől. Tollas barátaim is jól bírták a gyűrődést, egy meggyvágót majdnem belefújt a vízbe a szél, de szerencsére ő ügyesebb volt... Hogy hogyan tudott megmenekülni a poszt végén látható egy mini-videóban.



2017. március 15., szerda

Megérkeztek a seregélyek

Már március elején egy szép napsütéses reggelen láttam már seregélyeket ülni az egyik fán, jellegzetes hangjukat hallatták. De a leshez akkor még nem szálltak be, legalábbis amikor ott voltam. Ma gondoltam egy merészet és egy nagyon korai felkeléssel már hajnalban napfelkeltére kimentem, bízva abban hogy olyat is láthatok, amit esetleg mondjuk kilenc után már nem. Nem csalódtam: azonnal megérkeztek a meggyvágók, szajkó és legnagyobb meglepetésemre nászruhás seregélyek szokásukhoz híven csapatostul...




2017. március 14., kedd

Madárinvázió

Végérvényesen vége a télnek, most már itt a tavasz. Viszonylag sokat ülünk mostanában fotóstársammal kedvenc leskunyhónkban és meg is szépült a tavasz tiszteletére - igazi zöld moha került mindenhová, leváltva a téli dekorációt. Gyönyörű lett így, és tollas barátaink is észrevették, mert szinte kapkodjuk a fejünket mostanában. Egyszerre négy szajkó jelenik meg, három szarka, meggyvágók tönkelege, majd verebek érkeznek és veszekednek a meggyvágóra, állandó a pörgés. Távolról ragadozó madarak hangját hallani, zöld küllő nevet egy messzi fáról... Vörösbegy jön félénken, erdei pinty táplálkozik a fűben, fekete rigó fürdik. Mi kell még? 
Sokszor úgy érzem, hogy ez az itatós madárles sok meglepetést tartogat még.





2017. március 13., hétfő

A tarka sáfrányok földjén (Dolina-völgy)

Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy következő szabadnapunkon az interneten legtöbb helyen mesésnek írt Dolina-völgybe látogatunk, titkon azt remélve hogy tarka sáfrányt fotózhatunk. Szinte mindent végigkutakodva elindultunk az ismeretlenbe, bízva abban hogy minden klappolni fog és sikerrel járunk. Hajnalban a felhők foltokban mutatkoztak az égen, így bizakodtunk, hogy nem lesz eső aznap.
Mint gyakorlott turisták első nekifutásra a Dolina utat ütöttük be a GPS-be, Albertirsa célállomással. 
1976-ban védetté nyilvánított Dolina-völgy az első az Albertirsa fölött húzódó völgyek sorában. A Gödöllői-dombság ezen a tájon simul bele az Alföld térszínébe... Gyakran rendeznek itt terepfutásokat, tudható meg több fórumról is. Nálunk persze nem a terepfutás volt most a fő célkitűzés....
Nem siettünk, de így is pont napfelkeltére értünk oda...



2017. március 10., péntek

Pörgős szombat

Miután a Kána-tavat körbesétáltam, fél nyolc körül úgy döntöttem ideje az itatós madárleshez kimenni, már várnak a tollas barátaim. A víz még be volt fagyva rendesen, de feltörtem, így a pár hete kirakott kis tálra már nem volt szükség. Elég hideg volt még, de bíztam abban, hogy szépen isznak majd belőle, hiszen csak szomjasak ők is...
Lassan az itatós madárlest kezdik a madárkák megszokni, mindig van most már látogató, vagy kíváncsiskodó. A nap egyik legnagyobb meglepetése az ökörszem volt, valamint az, hogy a harkály folyamatosan eszik a madáretetőből, a meggyvágók nagy bánatára, mert őket meg szépen elüldözi, ha ott van...



Vízimadarak

Már jó két hónapja mellőztem a Kána tavat, valahogy a sok eső, a cuppogós sár mindig elvette a kedvemet, hogy hajnalban nekiinduljak fotózni egyet. Pedig már nagyon hiányzott egy kis kora reggeli madarászás, napfelkelte nézés az aranyló, sárgás, meseszép színvilágával. Valahogy mindig feltölt egy ledolgozott hét után, kikapcsol. Órákig el tudom nézegetni a szürke gémet, vízityúkot, tőkés récéket, csörgő récéket, vagy csak úgy bambulni, lesni mi is történik a természetben. Most nem gurított akkorát ez a hely, mint januárban, de így is tökéletes volt számomra...




2017. március 7., kedd

Boldog Nőnapot!

Minden kedves hölgy Olvasómnak kívánok boldog Nőnapot ezzel a bejegyzésemmel! :-)

 “Rózsaszirmok legyenek talpad alatt,
Égi fény mossa meg arcodat.
Angyalok vezessenek végig utadon,
Kerüljön el bánat, fájdalom. ”

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "
 
(Pedro Calderón)





2017. március 3., péntek

Ébredező erdő

Múlt hétvégén többször is kint voltunk kedvenc leskunyhónkban. Egyik reggel sikerült kiérnem végre olyan korán, hogy átérezhessem, az erdő ébredését, a madarak énekét, ahogy a lest szépen süti a nap. Végre nem fázunk kint, hosszabb ideig is érdemes ott lenni. Sokan megkérdezik tőlem, minek mész már megint? Aki hasonló cipőben jár mint én, tudja a választ. Nagy öröm számunkra, hogy a "tavaszi nagytakarítást" is megcsináltuk legutóbb, így kényelmesen el lehet férni a kis kunyhóban. Ami a madarak megfigyelése közben nem hátrány...
Az víz hol be van még fagyva, hol nem, de azért reméljük hamarosan nagy lubickolások is lesznek...



2017. március 2., csütörtök

A hóvirágok és téltemetők földjén

Végre ismét egy fotós szabadnap, már vártuk ezt a pénteket - "kiélhetem" szenvedélyemet, fényképeket készíthetek. Most az Alcsúti Arborétum volt a fő úti cél - azt olvastuk, hogy már nyílnak a hóvirágok és a téltemetők is. Mivel a botanikus kert csak 10 órakor nyit, így nem indultunk hajnalok hajnalán, nem volt értelme. Vártam már a találkozást a tavasz első hírnökeivel! :-)