2017. március 15., szerda

Megérkeztek a seregélyek

Már március elején egy szép napsütéses reggelen láttam már seregélyeket ülni az egyik fán, jellegzetes hangjukat hallatták. De a leshez akkor még nem szálltak be, legalábbis amikor ott voltam. Ma gondoltam egy merészet és egy nagyon korai felkeléssel már hajnalban napfelkeltére kimentem, bízva abban hogy olyat is láthatok, amit esetleg mondjuk kilenc után már nem. Nem csalódtam: azonnal megérkeztek a meggyvágók, szajkó és legnagyobb meglepetésemre nászruhás seregélyek szokásukhoz híven csapatostul...




De ne szaladjunk előre... Először megcsodálhattam a napfelkeltét is, egyszerűen fantasztikus volt. Öröm hallgatni a madarakat, énekes rigókat, szajkókat, seregélyeket, nagy fakopáncsot ahogy dolgozik a fán. Hideg volt +2 fok, de én nem bántam...

Az erdőhöz közel... Éppen napfelkeltekor...
Igazi megnyugvással tölt el ez a csend....
És ahogy a nap hátulról szépen megvilágítja a lest...

A szokásos műveletek elvégzése után beültem a leskunyhóba... Azért pulóverre és kabátra még szükség van... Na lássuk milyen vendég jön ilyenkor? A víz természetesen teljesen be volt fagyva, most is fel kellett törni. Éjszakánként hideg van. Ahogy feltörtem a jeget kezem fázott is rendesen, jó hogy feleségem hajnalban csinált forró teát, amit magammal vittem. Jó szolgálatot tett.


Meggyvágó örült, hogy lehetett inni a vízből...
Szajkó meg a diónak
Büszke póz szajkó módra
Meggyvágót nem zavarta a hideg víz...
Ők is csapatostul jönnek
És rendesen beszállnak, én meg lefotózom őket.
Majdnem a szokott menetrend volt, mint máskor. Amikor hirtelen megjelent a semmiből egy nászruhás seregély. Majd egy másik. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a les közelében is rengeteg volt... Jellegzetes hangjukat most is hallottam egész közelről, de nem gondoltam volna hogy sikerül végre lefotóznom őket.

Az első idei nászruhás seregély a lesnél
Úgy látszik szeretik a finomságokat...
Csodaszép példány volt...
Azt mondják nem jó szemből madarat fotózni, de ő csodaszép volt.
Messziről csodáltam....
Róla is készült egy portré fotó
Lábatlan lett, de így is szép....
Vajon észrevett?
Messziről szajkó próbálta őket elzavarni...
A seregélyek mindig sokan vannak, azért hogy ragadozó nehogy megtámadja őket...
Próbáltam közelebbi fotót is csinálni...
Nem csak a lesnél kirakott élelmet találják ám meg...
Egy idő után a szajkó jellegzetes hangjával elüldözte az összes seregélyt. Jelezni akarta továbbra is, hogy ő itt a király, ne zavarják meg a területét. De így is jó volt, tavaly is volt seregély a leskunyhó közelében, de ennyire nem, mint most. Megérte fázni egy kicsit a szabadban. Persze ezzel még a móka nem ért véget... Szajkó ivott a vízből, meggyvágók veszekedtek, barátcinege énekelt, harkály gyakran visszatért, vörösbegy is kedves vendég, erdei pintyek örökké lent keresgélnek a fűben. Leírhatatlan milyen jó ott kint ülni.

Szajkó ivott a vízből
Bírom a buráját, jó fej madár - bár minden madarat elzavar.
Barátcinege érkezett
Hideg és jeges a víz, de finom...
Barátcinege énekelt
Egyik kedvenc madaram....
Fekete rigó most a szajkótól nem mert közelebb jönni...
Csodaszép meggyvágó
Vörösbegy röppent be....
Ő is nagy kedvenc...
Nagy fakopáncs hím mászott fel a fán...
Róla még lesz szó egy másik posztban...
Erdei pinty tojó keresgélt lent

Erdei pinty hím
Kellemes egy reggel volt, kicsit csípős - de izgalmas. Régóta terveztem már, hogy brutál korán kimegyek, most végre sikerült is viszonylag könnyen felébrednem. Röviden összefoglalva: megérte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése