2017. április 12., szerda

A váci múmiák

Időnként nem csak természetben készült fotókat szoktam itt közzé tenni, hanem érdekességeket is. Legalábbis engem nagyon megfogott legutóbb, amikor Vácon voltunk kollégáimmal a váci múmiákról szóló kiállítás. Mindig is érdekelt a történelem, így itt is azonnal felkeltette az érdeklődésemet amit láttam, így amikor hazaértem, rögtön feltúrtam az internetet mit is írnak róla. Legutóbb a bajor kastélyokról írtam több részletes beszámolót.
Azt például tudta kedves olvasóm, hogy a rák nem csak napjaink betegsége, hanem a hajlam már az újkorban is jelen volt? 
Erről és hasonló érdekességekről olvashatnak a mostani bejegyzésemben kedves Olvasóim.



A rák egyáltalán nem 20-21. századi „találmány”, a genetikai hajlam már az újkorban is jelen volt az európai népességben, mutattak rá a Tel-Aviv-i Egyetem kutatói, akik a 18. századi váci múmiák vizsgálata során jutottak ezen eredményre. 
Az elhízás modern kori pestise, a mozgásszegény életmód és a feldolgozott élelmiszerek – általában ezeket az okokat szokták megnevezni az orvosok a vastagbélrák kialakulásánál. A vastag- és végbélrák a tüdőrákot követően a második leggyakoribb daganat és a második leggyakoribb oka a daganatos halálozásnak. A kutatók általában az Adenomatous polyposis coli (APC) nevű gén mutálódását társítják a halálos betegséggel. De vajon melyik létezett előbb? A vastagbélrák valóban a modernitás halálos végterméke? Vagy ez csupán egy félresikerült DNS eredménye?
A Tel-Aviv-i Egyetem kutatónak legújabb felfedezése (tavaly egyébként 12 TBC-törzset tudtak elkülöníteni a múmiákban) azt sugallja, hogy a végbél- és vastagbélrákra való genetikai hajlam megelőzte az ipari forradalmat, ugyanis egy 18. századi magyar múmiában is felfedezték e halálos gént. Rina Rosin-Arbesfeld, az egyetem orvostudományi karának Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszékének munkatársa anatómusokkal és antropológusokkal karöltve jutott el a különös felfedezéshez.


Váci múmiák elnevezéssel a váci Fehérek templomának 1994-es felújítása során megtalált 265 természetes úton mumifikálódott emberi maradványt, valamint további 40 személy csontmaradványát illetik. Az egész világon ritkaságszámba megy, hogy ennyi természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt. A koporsón feltüntették a nevet, halál dátumát és némelyiken az okát is. A feltáráskor ez alapján tudták beazonosítani a személyeket.
A templomot a Domonkos rendi szerzetesek kezdték építeni 1699-ben. A templomhoz két kripta tartozott, melyekben 1731-1838 között temetkeztek. Főleg tehetősebb polgárok és egyházi személyiségek nyughelye volt.

Elsőre különleges érzés fogott el, amikor ezt megláttam...
Milyen eszközöket használtak akkor?
A kiállításon erről láthattunk sok érdekes dolgot... Amilyen akkor és úgy nézett ki, amikor még használták.






Hogyan maradhattak meg ilyen állapotban a testek?

Felmerül a kérdés, hogyan maradhattak ilyen állapotban a testek, mivel a vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy mesterséges beavatkozás nem történt. Az ELTE Meteorológiai Tanszékét kérték fel a kripta klímájának vizsgálatára.
A vizsgálat során arra jutottak, hogy a termek klímája nagyon hasonlít a magyarországi barlangokban és földalatti üregeiben mért hőmérsékletekhez: a külső hőmérséklettől függetlenül 8-11 °C között ingadozott.
A légnyomás a szabadtéri értékkel majdnem azonos - 991-1009 hPa – értéket mutatott. A folyamatos enyhe légmozgás átlagértéke elhanyagolható.
A páratartalom értéke - 90% - nagyon magas, ilyen értékek mellett a testeknek bomlásnak kellett volna indulni. A páratartalom az utóbbi időkben érte el ezt a szintet.
Ezeknek a környezeti tényezőknek az együttes hatása kedvezett a mumifikálódásnak.
Szerencsés volt még a koporsók egymásra helyezése, mivel a magasabban lévők kevésbé vizesedtek. Valamint a koporsók anyaga is fontos szerepet játszott. Fenyőfából készült, és a testek köré is faforgácsot szórtak. A fenyőfa hatóanyaga kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig felszívta a testnedveket, így elősegítette a kiszáradást.
A kriptában 107 nő és 119 férfi, valamint 38 megállapíthatatlan nemű holttestet találtak, akiknél 89%-ban fellelhető volt a tuberkulózis fertőzés, azonban mindössze 35%-nál volt a halál közvetlen okozója. A lelet-együttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ami lehetővé teszi a testek sokoldalú természettudományos vizsgálatát (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati vagy morfológiai vizsgálatok). A tudományos kutatások eredményeiből mintha egy mozaik darabkáit összeillesztenénk rekonstruálhatók 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői: a megélt életkor, az átélt sérülések és betegségek, a táplálkozási szokások, az életmód, a rokoni és szociális kapcsolatok, az arcvonások.
A leletek vizsgálata elősegítheti különböző betegségek és azok kialakulásának kutatását. Például a HIV, a Kaposi-szarkóma valamint a TBC esetében a kutatások megkezdődtek.

(Forrás és bővebbet olvashat róla a Wikipédián

Most pedig pár fotó a múmiákról. Gyengébb idegzetűek lapozzanak tovább...





 



A város főterén álló Fehérek temploma altemplomának kriptájában talált, több szerencsés tényező kapcsán meglepően épen maradt kétszázhatvanöt múmia vizsgálata számos érdekes információt szolgáltat a történészek, az antropológusok és az orvostudomány számára. A helyszínen véletlenül kialakult különleges klíma természetes mumifikálódáshoz vezetett. Ez a tudomány számára rendkívüli lehetőséggel szolgált, elkezdődtek a tíz éven át tartó mikrobiológiai, szövettani, genetikai, antropológiai vizsgálatok. A kriptában uralkodó viszonylag állandó, nyolc-tizenegy celsius-fokos hőmérséklet, a megfelelő relatív páratartalom és légnyomás, valamint a két kürtő által biztosított szellőzés mind hozzájárult a természetes mumifikálódáshoz.
Tudományos szempontból kifejezetten szerencsésnek mondható, hogy a testeket fenyőfából készült koporsókba helyezték, amelyeket faforgáccsal béleltek ki. Ez egyrészt elősegítette, hogy a testek nem indultak oszlásnak, hanem lassan kiszáradtak, valamint a fenyőben található hatóanyagok elpusztították az oszlást elősegítő gombák elszaporodását. A konzervált tetemek mindegyike természetes úton elhunyt személyé. Az elhunytakról halotti anyakönyveket is találtak, így az eltemetett emberek jelentős részének ismerik a nevét, életkorát. A váci múmiák DNS-vizsgálatának eredményeiből kiderült, hogy az elhunytak csaknem háromnegyede tbc-s volt, de nem ebben a betegségben haltak meg mindannyian.





Arcrekonstrukció segítségével olyan köztiszteletben álló emberek arcát elevenítették meg, mint például Fischer Antal borbély-sebész, Würth Ferenc kanonok, a helyi Nagypréposti Palota építője, vagy Simon Antal pap-tanár. A díszes fakoporsókra festett évszámok szerint a kriptában 1674 és 1838 között élt váciak hevertek. Az Időutazókban megszólaló Dr. Pap Ildikó, Dr. Szikossy Ildikó és Dr. Kustár Ágnes antropológusok, valamint Dr. Nagy Károly víruskutató számos vizsgálatot végeztek el a maradványokon. A dokumentumfilm tanúsága szerint Dr. Nagy Károly víruskutató és csapata egy olyan kutatásba vágott bele, amelynek fontos szerepe lehet a HIV vírus, illetve az AIDS-elleni küzdelemben. A kutatók a Kaposi Mór által 1872-ben lejegyzett jóindulatú bőrdaganat, a kaposi szarkóma előfordulását is vizsgálták a múmiákban. Dr. Nagy szerint a váci múmiák azért jelentenek egyedülálló kutatási terepet, mert a daganatot kizárólag bőrből lehet kimutatni, amely nem marad fenn a legtöbb temetés után. 




A kutató szerint egy különleges mutációt kerestek, amely módosítja a sejtek felszínén azokat a fehérjéket, amelyekhez a HIV vírus kapcsolódik. Itt kapott szerepet a még élő rokonság felkutatása, így ugyanis a további módosulások feltérképezése is lehetővé vált. A vizsgálattal a tudóscsoport arra kereste a választ, megjósolható-e, hogy ki lesz jobban, illetve kevésbé fogékony a HIV fertőzésre.
A Vácott talált emberi leletek többsége a Magyar Természettudományi Múzeumban található. A nagyközönség áprilistól november 30-ig láthatta a leleteket a Rejtélyek, sorsok, múmiák című kiállításon. A teljes embertani leletegyüttes néhány darabja, azaz egy női, egy férfi és egy gyermek mumifikálódott holtteste, valamint számos, díszes koporsó és kegytárgy a váci Március 15. tér 19. szám alatti épület pincéjében berendezett kiállítóhelyen évek óta látható. A kiállítás címe: Memento Mori.

 










 





És egy érdekes beszámoló a múmiákról (most nem saját videó):


Források:


2 megjegyzés:

  1. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen, pedig biztosan tanulnom kellett országismeretből, amikor idegenvezetést tanultam. Érdekes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem tudtam róla, kellemes meglepetés volt és nagyon sok és hasznos információt kaptam a helyszínen is.

      Törlés