2017. április 28., péntek

Áprilisi csavargások

Már rég voltunk fotózni egy jót fotóstársammal. Ennek több oka is volt. A költözés rengeteg időnket elvitte, mindenki teljesen le volt terhelve egyéb feladatokkal. Ráadásul az április most elég esősre, ne havasra, hidegre sikeredett. Reggel amikor elindultam otthonról még csak négy fok volt, izgultam is egy picit vajon mennyire lesz nagy sár most. Persze azért, mert Apajra mentünk először, és ha ott elkap az eső, elég nehéz kikecmeregni még ha autóval is vagyunk...
A bejegyzésben látható vörös vércse, tehén, búbos banka, birka, házi rozsdafarkú, rozsdás csaláncsúcs, sárga billegető, nyári lúd, hattyú, szárcsa, fekete rigó...





De ne szaladjunk előre. Első feladatunk az volt - mivel én már Törökbálintról indultam, hogy találjunk egy közös találkozási pontot. Persze ez sosem probléma, hamar meglett. Mivel elég korán értem oda, így betértem egy pékségbe és elfogyasztottam egy nagyon finom kávét és egy kimaradhatatlan sajtos kiflit reggelire, majd útnak indultunk.
Hát nem volt valami nagy meleg. Lógott az eső lába, hideg szél fújt, néha szinte kockára fagytunk.
Amikor megérkeztünk először kedvenc teheneimmel találkoztunk.


Ők úgy tűnt, hogy nem annyira kedvelik a fotózásukat - sőt külön zaklatásnak vették az ottlétünket. Egyre közelebb jöttek és a villanypásztor sem zavarta őket. Jobb ötletnek tűnt, hogy gyorsan visszaszálljunk az autóba...

 
 Nem sokkal arrébb egy vörös vércsét vettünk észre az egyik fán...
 


Csak távolról figyelt, de őt nem zavartuk. Tökéletes helyen volt, tökéletes időben....
Szeretem ezt a helyet, Apajt. Megnyugtató és békés...


Aztán banka-vadászat indult. Meghallottuk a jellegzetes "hup-hup-hup" hangot... Meg is láttam az egyik fán.


Nagyon nehéz őt jó helyen "levadászni". Ehhez igazi les kell, banka fészekkel együtt. Vele még egyszer találkoztunk útközben.


Ismét megálltunk kedvenc tanyánknál, ahol egy éve is. De most valahogy nem nyújtotta azt az élményt, mint akkor...


Tavaly gólyatöcs volt itt, rengeteg madár. Most hatalmas mennyiségű szemét és semmi más... Beszéltük is, ki hoz ide ennyit és miért? Birkákat is láttam, ők mindig kedvesek számomra...


És tájfotózásra tökéletes volt az alkalom... (Ha már madár nem volt).



Visszafelé észrevettünk egy házi rozsdafarkút. Nagyon szép példány volt.


Rozsdás csaláncsúcsot is láttunk útközben....


A sárga billegető csodaszép ám! 




A hideg azért megtette hatását. Elmaradtak a szürke szarvasmarhák, gólyákat sem láttunk. Azért sár volt bőven...


A Madárvártát is meglátogattuk. Akkora szél volt, hogy nem mentünk fel. Körbe néztünk csak: szárcsát, dolmányos varjút, hattyút láttunk, nyári ludakat...






De valahogy most nem nyújtotta azt az élményt ez a hely, amit máskor ugyanebben a hónapban szokott...





Még egy búbos bankát vettünk észre előttünk az úton...


Légiparádé ragadozó módra.


Lassan továbbálltunk, Kiskunlacháza felé vettük az irányt. Megálltunk egy csodaszép repce tábla előtt...






Útközben megálltunk fotóstársam telkéhez közel, a csónakjukból ki kellett merni a vizet. Én segítettem tartani a csónakot, fotóstársam pedig szorgosan dolgozott közben... Én időnként fotóztam is persze...


És közben az élővilágot is figyeltem. Hattyú, szárcsa, fekete rigó, tőkés récék voltak a közelben...








És zárásul még a Merzse-mocsárra is átugrottunk, ami nagyon nagy kedvenc nálam, de most igazából ott sem volt túl nagy nyüzsgés. Mindez betudható volt a szélnek és a hidegnek... Persze azért egy-két tájfotó most is készült.



A Merzsénél láttunk már kíváncsiskodó ürgéket, repülőgépeket, melyekből most egyet én is lefotóztam, ahogy elképzeltem. Ezzel zárom a mai bejegyzésemet. Összefoglalva jó volt a kirándulás, lehetett volna picit több madár, esemény aznapra - de ne legyünk sose telhetetlenek.




2 megjegyzés: