2017. április 13., csütörtök

Liliomfa (Magnólia)

Már egy ideje terveztem, hogy írok egy posztot erről a lenyűgözően elegáns növényről, és azt vettem észre a közeli baráti körből is, hogy a liliomfákat rendszeresen összetévesztik közeli rokonukkal, az ugyancsak a liliomfafélék családjába tartozó, de Észak-Amerikából származó tulipánfával (Liriodendron tulipifera).
Pedig a kettő nem ugyanaz...
Miközben Vácott jártam-keltem szerencsém volt egy ilyen csodaszép tüneményt alaposabban megcsodálnom, lefotóznom...





A liliomfa vagy magnólia (Magnolia) a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjának névadó nemzetsége. A liliomfák az egyik legkorábban megjelent zárvatermőcsoport mai képviselői.
A legősibb, magnóliákhoz hasonló fosszíliákat Kansasban találták, és Archaeanthusnak („ősi virág”) nevezték el.



A 17–20 millió éves Magnolia latahensis fosszíliákból sikerült 17 DNS-szekvenciát azonosítani. Ezek közül 13 azonos volt a ma élő magnóliák DNS-ével, és csak 4 különbözött azoktól, amit rokonságuk bizonyítékaként értelmeznek. Maradványaik
(többnyire teljes levelek, virágok és termések lenyomatai) előkerültek Európából, Észak-Amerikából és Nyugat-Ázsiából is, de ennél jóval kisebb területen maradtak fenn napjainkig. Visszaszorulásuk oka valószínűleg a klíma változása (az eljegesedés) lehetett.


A modern rendszertanok a liliomfafélék (Magnoliaceae) tagjaként a Magnoliidae kládba, a liliomfa-virágúak (Magnoliales) rendjébe, tehát nem a valódi kétszikűek (Eudicotyledon) közé sorolják őket, mert fejlődési vonaluk még az egyszikűek kiválása előtt elkülönült a többi kétszikűétől (alapi helyzetűek).


Idehaza a kora miocénban keletkezett ipolytarnóci lábnyomos homokkőből kerültek elő a 19,6 (plusz-minusz 1,4) millió éves Magnolia mirabilis maradványai.


A fajok mintegy háromnegyede Kelet-Ázsiában él. Egyharmaduk pedig Észak-amerikában. Észak-amerikai fajaik a floridai babérlombú erdők meghatározó növényei közé tartoznak. 

A fajok több mint a fele trópusi, ezek többnyire a hegyekben élnek az üde talajú erdőkben, tápanyagban gazdag talajon. Több (persze emberi kéz munkája által) Európában is átterjedt, hazánkban az előbb említett üde talajú erdők alsóbb koronaszintjében élnek vadon, de csak szórványosan találhatóak meg. 


Örökzöld és lombhullató fajok is tartoznak közéjük. Törzsük nem sokkal a föld felett elágazik, és legalábbis eleinte bokrosan nő.


Kialakulásukkor a méhek még nem jelentek meg, a valódi liliomfákat bogarak porozzák be, termőleveleik ezért durvák, nehogy a táplálkozó bogarak megsértsék őket.


Fordított, tojás alakú, de a végén kihegyesedő leveleik hetekkel a virág után hajtanak ki, száraz időben a szélük megbarnul és összepöndörödik.
 

Gyönyörű, nagy a liliomékhoz, a tulipánokéhoz hasonló virágaik miatt számos fajukat termesztik.


A liliomfákat rendszeresen összetévesztik közeli rokonukkal a tulipánfával. Mintha ez a kis fekete rigó is azt mondaná, színpompás ez a virág...


Az első magnóliákat tudomásunk szerint i.sz. 650-ben Kínában buddhista szerzetesek már termesztették.
A Magnolia denudata fehér virága a templomkertekben a tisztaság szimbóluma volt. Ez a liliomfa is egy csodaszép templomkertben lett lefotózva Vácott.


Az első Magnolia virginiana töveket John Bannister 1688-ban, a virginiai Charles Court megyéből küldte Londonba.


Ezt a fajt az 1720-as évek végén követte az örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora), majd nem sokkal később az első ázsiai fajok. Utóbbiakat eleinte Kínában gyűjtötték: Európában az első, mérsékelt övi ázsiai faj a hófehér magnólia (jüláni magnólia, Magnolia denudata) volt, amit Joseph Banks hozott be 1789-ben. 1790-ben követte ezt az ugyancsak Kínából hozott piros magnólia (Magnolia liliiflora). E két ázsiai faj hibridje, a nagyvirágú magnólia (Magnolia x soulangeana) az 1820-as években jelent meg Franciaországban.
A japán növények csak 1852 után, amerikai közvetítéssel kerültek be a nemzetközi kereskedelembe. Az első két faj a Magnolia campbellii és Magnolia stellata volt.


Magyarországra a 18. század végén érkeztek be az első példányok – valószínűleg Eszterházy Miklós herceg hozatta őket kismartoni parkjába, amit 1754-ben kezdtek el építeni – az első feljegyzések 1830-ban említik őket. Az 1800-as években a Kámoni Arborétumban is sok magnóliát ültetett Saághy István.



Termesztése: Mivel a mienknél melegebb éghajlatról származnak, megfelelő termőtalajról és kiegészítő öntözésükről is gondoskodnunk kell. Ne ültessük őket fagyzugos, szeles helyekre! Magvetéssel vagy nyári zölddugványozással szaporíthatók. A dugványozáshoz a fiatal, erőteljes hajtáscsúcsot gyökereztető
hormonba kell mártani és ezután dugványágyban teleltetni, hogy gyökeret eresszen. A következő évben már ki is ültethetjük. A magnóliák gyökérzete húsos, ezért nehezen tűrik az átültetést. A földre lelógó ágaik időnként meggyökeresednek, és ezekről tőosztással könnyen, házilag is szaporíthatjuk őket.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése