2017. június 18., vasárnap

Az ezerarcú Apaj

Ismét nagy dilemmában voltunk, hogy hová menjünk végre ezen a szombaton fotózni. Felmerült a Merzse-mocsár is, de én inkább Apajra adtam le a voksot. Ez a hely tényleg ott van fotózás szempontjából. Többek között azért, mert innen sose jövök haza üres kártyával, mindig okoz meglepetést ez a hely. Bár legutóbb áprilisban kicsit csalódottak voltunk, de most ismét fantasztikus élményekkel gazdagodtunk.
Reggel az 5.08-as busszal tudtam bemenni a városba, így a napfelkelte természetesen esélytelen volt. Így is már 7-re ott voltunk, tudván hogy az igazi móka még akkor sem marad el, lesz látnivaló. Reménykedtünk gyurgyalagokban, titokban őzekben, nyári  ludakban, bivalyokban és persze még sok minden másban is...

Mesés ez az Apaj! Gyurgyalagokat is látni!
Talán sárga billegető... De csak tippeltem.
Hopp! Egy őz! Úgy éreztem, ez egy szerencsés nap lesz.
Fehér gólyát láthattunk... Öröm volt nézni.
Gyönyörű ez a táj nekem...
Szalakótára is vadásztunk. Hopp, ott van egy!
Gyönyörű ez a madár...
Fotómasinám keresőjében megláttam ezt a képet és elkattintottam....
Aranyos volt, de aztán észrevett minket....
Fiatal seregélyek az egyik fán
Meseszép bibic tojó... A hím már odaát volt.
Gyönyörű volt.
Tövisszúró gébics türelmes volt
Tövisszúró gébics csodás példánya
Ragadozó madár az úton...
Szép sárga növény...
Érdekes színvilág
Nyári ludak... Szépek voltak.
Barázda billegető szintén nem maradhat el
Kicsit lepkéztünk
Szintén tipikus Apaj fotó... Szeretem.
Haverom szavaival: 2sakktáblalepke"
Ilyenkor ha szerencsénk van, könnyen összefuthatunk bivalyokkal. No nem szembe az utcán, hanem éppen fürdőzés közben. Nagyon bírom őket, és ilyenkor kicsit irigykedem is: én is fürdenék egyet!

Egyikük őszintén kifejezte véleményét: hagyjatok lógva...
Igazi wellness!
Jó is ez!
Mások kint legelésztek, távolabb...
Édesek voltak így...
Ő meg valahogy mindig külön volt...
De észrevett engem...
Vajon mire gondolhatott?


Továbbhaladtunk. Izgalmas kirándulás volt.

Nyári lúdra lettem figyelmes
Ő meg én rám...
Gyorsan eliszkolt...
Egy teknőc sütkérezett gumikeréken...
És ezzel nem ért véget a mai nap. Őzekkel találkoztunk. Végre ! Egész közelről.

Hirtelen bukkant elő...

Aztán még egy...
Szépek voltak
Mindenki őrült nekik...
Gyurgyalagokat is megfigyelhettünk... Mások is voltak rajtunk kívül, ezért csak pár percig szemlélgettük őket, aztán továbbhaladtunk.

Szép volt...
Hopp, eltűnt a lyukban...
Meseszép...
Okosan figyelt
Vitatkozhatunk melyik a szebb: gyurgyalag vagy a szalakóta?

Tartalmas egy nap volt, rengeteg kalanddal. Az idő gyorsan szalad. Elindultunk hazafelé, közben épp átbeszéltük az élményeket - és mi tényleg nem tetszikelésért fotózunk, másoknak megfelelésért, jelszavam: "no photography" (lassan már mindenki az) - hanem az élményekért. Már ezért megérte eljönni. Együtt érezni a természet közelségét. Pótolhatatlan.
Bankháza felé vettük az irányt, amikor kinéztünk az ablakon és mind a ketten úgy döntöttünk: állj...

Csodaszép volt -  Facélia, avagy mézontófű ültetvény, meseszép volt!
Előtte pipacsok, mezei virágok...
Gondosan öntözték őket...
Szép látvány volt ez is...
Végtelen....
Gondos kezek munkája
Kicsit rizikós volt az autóút mentén, de megérte
   
Utána visszatértünk a város zajába a csendből és nyugalomból. Én már kedvenc buszjáratommal Törökbálint felé vettem az irányt. Igazi nyári idő volt, és nem panaszkodhattunk, most sem üres kézzel mentünk haza.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése