2018. május 12., szombat

Tihanyban jártunk ismét...

Tihany... Valóban egy csodálatos hely, ahová családommal folyamatosan visszatérünk évről évre, ezt a blog rendszeres olvasói már megszokhatták. Nem lehet eleget ellátogatni ide, mindig veszünk észre új dolgokat, látnivalókat. Már ismerjük a legjobb éttermeket, fagyizókat, cukrászdákat, a tónál az ürgéket, szarvasmarhákat, messziről láthatjuk a Tihanyi Apátságot... Számomra maga a csoda, gondolom ezt ecsetelnem sem kell. Minden szeglete egyszerűen gyönyörű. Szinte első látásra beleszeret az ember, de ha többször visszamegy, rabjává vállik. És minden egyes szegletét egyre jobban szeretné megismerni. Ez most sem volt másképp, amikor legutóbb feleségemmel ott voltunk.

Itt szálltunk ki a kocsiból, jellegzetes látvány Tihanyról. Messzebb a Tihanyi Apátság tornyai láthatók...
Kicsit "komponáltam" - kereszt és templom :-)
Tihanyi Apátság - ezt szerintem mindenki lefotózza, ha ott van...
Szebbnél szebb virágok és kertek...
Mintha védőszentek lennének, hogy ez a kis város örökké szép maradjon....
Idáig csak ha valamelyik közeli várba mentünk kirándulni, akkor láttunk várjátékokat, de egy kedves kis előadásnak itt is tanúi lehettünk. Már pont a vége felé értünk oda, de pár fotót így is sikerült készíteni róla...







Tény, hogy nagyon ügyesek voltak, a közönség is megtapsolta őket. Ha Tihanyban vagyunk ezen a részen mindig sétálunk egy nagyot.  Gyönyörű a kilátás, jó messzire ellátni. A Balaton meg természetesen mesés, mint mindig... Természetesen rólunk is kellett készíteni egy-két képet.



 




Gyakran körülnézünk a tihanyi mesterségek területén is, főleg a kézi alkotásokat csodáljuk meg. Most sokat elidőztünk egy kerti törpe boltban, ilyen széles áruválasztékot még nem láttunk ebben a témában. Csak az ember pénztárcája szab határt, hogy mit is vegyen meg...






 








Tényleg cukibbnál cukibbak ezek az alkotások, órákig el tud bennük gyönyörködni az ember.
Közben megéheztünk, így az ebédet az egyik kedvenc éttermünkben fogyasztottuk el...



A következő program a Belső-tó volt. De míg feleségem a környező boltokat nézte végig, én az egyik villanypóznán egy fecskére lettem figyelmes. Megörültem neki, mert mostanában nem sokat látni belőlük. Így amennyire lehetett rá is nagyítottam az objektívvel...






Most már tényleg a Belső-tó következett, vártam is, hogy ismét láthassam az ürgéket, szarvasmarhákat, meg minden egyebet ami ide tartozik. Éppen egy túristabusznyi ember távozott (gondoltam is magamban azt a marharépáját, nagy szerencsém van...) Itt már a hőmérséklet szinte nyári melegre emlékeztetett - árnyékban 31 fok volt. Egy óránál tovább nem is bírtuk napon, de így is fantasztikus volt. Ürgék mindenhol, béka riadóláncot hallottunk, kócsagok vadásztak a tóban, nádirigó énekelt... Kell ennél több?
Pár látkép a tó környékéről....




És egy tábla, mely figyelmeztet minket a veszélyre :-)


És ekkor felfigyeltem az ürgékre, bíztam benne, hogy már előbújtak...









De persze itt a tónál mindig van mozgás, csak körbe kell nézni...



 



Itt mindig "kattog" a fényképezőgép, kifogyhatatlan témában ez a hely. Sokan kérdezték már tőlem, miért megyek oda vissza ennyiszer, de amikor a fotókat meglátják itt a blogon, megértik. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése