2018. június 30., szombat

Silány június

Repülnek a napok, hónapok, maholnap július van. E hónap sem telt el fotózás nélkül, a nyár mindig egy picit visszafogottabb, mint az ősz. Ennél szerényebb már csak a július szokott lenni, no meg az augusztus, amikor a legtöbbször elő sem veszem a gépet, hadd pihenjen a szekrény mélyén, várva a közelgő őszt, ami az egyik leggyönyörűbb évszak, no meg a nyár végét, a közelgő hideget, amikor ismét be lehet üzemelni a madárlest.  
Következzék most egy kis júniusi összefoglaló, ami a kirándulások során készült.
Mindezeket a fotókat az Albert István fotógaléria oldalamon is nyomon követketi.

Sütkérező gyík...
Végre meglett kézből a foltos szalamandra!
Kirándulás közben az erdőben egy muflon…
Teliholdat, ha felnéztünk este az égre...
Laposhasú acsát…
Gyönyörű virágot...
Levendulát, lepkét...
Etetést...
Kíváncsi mókust...
Szendert repülés közben...
Rengeteg esőt...
És a melegben jöttek a szitakötők...
Egy nagyon cuki nünükét...
Szerelmeskedő csigákat...
Gyönyörű lepkét...
Szárcsát...
Szárcsát és fiókáit....



Lehet nem is volt annyira silány a június...? Mindenesetre pihenjünk sokat és élvezzük a nyarat :-)


A dörgicsei romtemplom

Miközben a levendulákat fotóztuk és gyönyörködtünk a tájban egy kimagasló tornyot vettünk észre. Erről kiderült később, hogy egy templomrom. Természetesen nem hagyhattuk ki, ha már ott jártunk. Már magáért a látványért megérte, de tökéletesen alkalmas szabadidő eltöltésére, piknikre, vagy ahogy egy pártól megtudtuk randihelyre is.

A Halomhegy lábánál, a Dörgicsei-medencében fekvő hasonnevű falu mindössze egyike lenne a Balaton-felvidék szép fekvésű településeinek, ha nem büszkélkedne egyszerre három Árpád-kori templomrommal.
Dörgicse vidéke - az itt megtalált régészeti emlékek tanúsága szerint - már az újkőkor óta lakott terület. A leggazdagabb anyagot az ősi leletek közül a közel négyszáz évig tartó római uralom emlékei képviselik. Faragott sírköveik nemegyszer középkori épületek feltárásakor kerülnek elő, hiszen eleink gyakran felhasználták azokat építőanyagként. Kisdörgicse, de különösen Alsó- és Felsődörgicse sok száz éves egyházi emlékei múltjuk, szépségük és különleges építészeti sajátosságaik okán egyaránt említésre méltó, becses műemlékeink közé tartoznak.

Alsódörgicsei (Boldogasszony dörgicsei) templomrom



A Balatontól négy kilométerre, északra találjuk a falut. A falu felett a Gerenye-hegy oldalában, mint egy felkiáltójel magasodik a XIII. században épült román stílusú erodtemplom nyugati oromfala 22 m magasra. Az oromfal felso részén három ikerablak látszik, amelyek közül a déli már felújított, míg a másik ketto eredeti állapotban van. A romkertbe felmenve a templom alapfalai és az északi oromfal (torony) bolthajtásai megkapó képet mutatnak. Jeles érdekessége a romnak az akusztikája. A rom mellől gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra és a Balatonra. A rom melletti területen tökéletes, rendben tartott pihenőhely van kiépítve.
Gernye hegyi pihenő - Panoráma Szalonnázó: Az Alsódörgicsei Boldogasszony templomrom mellett található a Gernye hegyi pihenő. Ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Balatonra, a szemközti Balázs-hegyre, alsófalura és a Zánkáig futó szőlőkordonokra. Ugyanitt tűzrakóhelyek is régóta várják a megpihenni vágyó vándorokat.










Közben egy napfürdőző gyíkot is megláttunk, pont olyat, amit már régóta szerettem volna lencsevégre kapni. No, nem kellett több, szép lassan próbáltam megközelíteni. Itt is a három lépés, egy fotó elvét alkalmaztam. Elég sokáig eltűrt, türelmes egy "jószág" volt.







Igazából nem is tőlem, hanem egy másik gyík "elvtárstól" szaladt el. Jobban örültem volna egy teljes, nem farokmentes képnek is, de így is jó volt. Régi vágyam vált valóra, és persze virtuális galériámba is elraktároztam őt...
De még mielőtt elindultunk volna vissza a szállásunkra pár fotót még készítettünk e csodás helyről.

 




És készült ismét egy fotó a blog írójáról - mostanában egész sokat engedem lefotózni magam :-) Remek kirándulás volt, csak ajánlani tudom kedves Olvasóimnak ezt a mesés helyet.




Levendulák között...

Egyik nagy kedvencem a levendula, ezt néztük meg legutóbb egy családi kirándulás során. Alig várom a nyarat amikor virágzik, a lepkékre mellette órákig tudok várni.
Dörgicsén jártunk most ismét, de mivel 17 óra után értünk oda, addigra már a Dörgicsei Levendula major sajnos bezárt. Nem baj, legalább nem ugyanazt látjuk, mint tavaly, hanem egy kicsit más szögből. Egész pontosan egy lest találtunk az egyik közeli réten - így volt levendula, Balaton is tájképben, talán így jobban is sikerültek a fotók. 
A lesre egy kicsit nehezebb volt felmenni, mint gondoltuk, az utolsó lépcsőfok hiányzott is. De a látványért megérte. El tudtam volna képzelni így egy naplementét is, de majd talán egyszer... Más programunk is volt arra a napra. Azért hangulatfotó így is készült bőven.
A tavaly készült fotókat itt tekintheti meg.