2018. július 15., vasárnap

Lepkék


A június nagyon hamar elrepült, a július sem lesz másképp. Ilyenkor a madárles látogatását hanyagolom (ha időm engedi kiszaladok és megnézem minden ok-e), inkább a kirándulások, túrázások kerülnek előtérbe, vagy a pihenés.  Ebben az esetben a fényképezőgép is többet marad a fotóstáskában.
Sokan tartanak "bogarasnak" - nem is értettem miért, de amikor megállok egy réten, vagy kertben és elkezdem figyelni a bogarakat, lepkéket megértem. Őket már régóta nagyon kedvelem - egy bejegyzést már szántam is rájuk.  Ebben az időszakban egy-egy réten órákig el tudok "lenni" és figyelni, hogy mi van a közelemben. Ha észrevétlen maradok ők meg megszoknak és egyre többen jelennek meg, főleg ha lehasalok és szinte ki sem látszom a fűből. 
Vannak lepkefajok, melyeket nagyon szeretek fotózni: köztük a nappali pávaszem. Persze ahhoz, hogy pont ott és pont akkor megjelenjen, ahol éppen vagyunk nagy mázli kell....






















Napraforgók

Már régóta szerettem volna útközben megállni és egy meseszép napraforgó táblát látni, csodás tájképpel. Most végre sikerült. Legutóbb, amikor Tapolcáról jöttünk vissza családommal a kocsiablakból már messziről kiszúrtam. Azonnal fék teljes erővel, elő a fényképezőgép és nekiindultunk felderíteni. Imádom a napraforgót (szerintem ezzel sokan vannak így...) És az, hogy egy kicsit borús, felhős idő is volt mellette külön pluszt jelentett a képek hangulatához.
Készült is egy posztba való fotó, melyet most meg is osztok kedves Olvasóimmal...


















A megújult Tapolca

Már nem először voltunk családunkkal Tapolcán, most ismét ellátogattunk erre a csodaszép helyre. Eredetileg nem ez lett volna a cél, de szerencsére másképp döntöttünk. Sokszor kérdezik tőlem, ilyenkor miért is viszem magammal a fényképezőgépet, hát azért mert sose tudni éppen mit lehet fotózni. Most sem bántam meg, mert azért picit más, mint a mobiltelefonnal készített fotók. 
Külön meglepetés volt, hogy a Vizimalomnál találtunk egy teljesen új részt, amit szépen körbe is jártunk. Útközben láthattuk a csodaszép tapolcai tavat, aranyhalakat a vízben, vadkacsákat, és persze rengeteg hozzánk hasonló kirándulót. Mindig a spontán utazások a legjobbak, no meg persze a családdal...
Most pedig a felesleges rizsa helyett hadd beszéljenek helyettem a fotók kedves Olvasóim...