2018. július 5., csütörtök

Kertünk kincsei

Már több mint egy éve, hogy Törökbálintra költöztünk feleségemmel. Nem bántuk meg, Budapesttől nincs messze, nagyon barátságos kis város, de mégis nyugodtabb mint belvárosunk. Kertes ház lévén nagyon sok munka van, de meghálálja magát. Pár éve még szitakötőkért, lepkékért, békákért, csigákért, madarakért messze kimentem a természetbe, most már elég pár lépést tenni és csodákat láthatok. 
Madárvilágban nagyon változatos, növényvilágban meg az van, amit az ember fia ültet. Szinte élvezem, ahogy kint kávézunk és megjelennek a tengelicek, szajkók, rigók, harkály hangját hallom messziről...
Egyszer felkéne találni azt a kertet, amihez nem kell lehajolni :-) Egy átdolgozott nap után tökéletes kikapcsolódás az öntözés nyáron, utána meg kiülni vagy a kertbe, vagy a teraszra és csodálni a madarakat...
Meg is szerettük rendesen, eszünk ágában sincs visszamenni a belvárosba. A kertben úgy érzem magam, mint egy kisebb arborétumban, a meztelen csigák időnként megnehezítik az életünket. Már van tavirózsa a kerti tóban, egy ott lakó béka, és rengeteg hal, amit persze a környék macskái előszeretettel megnéznek időnként.
Meló az van vele bőven, de hát kell ennél több? Hadd beszéljenek magukért a fotók...





































 




























A félreértések elkerülése végett a madáretető most nem üzemel, csak próbaképpen a maradék két cinkegolyót kiraktuk, hány tollas barát jön látogatóba. Hát nem volt panasz. Kint is felejtettem, mire két nap múlva megnéztem, teljesen elfogyott... Lesz itt madáretetés ősszel, meg madárbarát kert télen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése