2018. augusztus 11., szombat

Pécsi Zsinagóga

Mostani nyaralásunkat Harkányban töltjük. Már több mint egy hete itt vagyunk feleségemmel, de igazi kikapcsolódás számunkra. Harkány egy olyan város, ahol megáll az idő, igazi megnyugvással tölti el az embert egy egész évi munka után - olyan, mintha egy teljesen másik világba csöppennénk.
A szállás egyszerű, de tökéletes. Egy tetőtérben van, hajnalban mindig legkedvesebb madaraim hangjára ébredek. Szerintem most volt talán a nyár legforróbb időszaka, nem panaszkodhatunk.
Egyik nap döntöttünk úgy, hogy átutazunk Pécsre, ha már itt vagyunk. Első állomásunk a Zsinagóga volt (mint a legtöbb turistának szerintem...) A blog rendszeres olvasói joggal kérdezhetik: nem úgy van, hogy augusztusban nem fotózom? De igen, ezek a képek egytől egyik mobiltelefonnal készültek... A masina most valahol a szekrényben pihen :-)


Épp nosztalgiáztam miközben közeledtünk a zsinagóga felé - több mint tíz éve még barátokkal voltunk itt egy tucatnyian, talán még meg is van valahol az a fotó, ami bent készült a csapatról. Most már csak ketten vagyunk itt, ez az élet rendje.

Hol is található még a Pécsi Zsinagóga?


Azért a fotózás szenvedélye itt sem hagyott el minket, manapság már mobillal is lehet jókat alkotni.



Bent kellemes hűvös fogadott minket és természetesen a zsinagóga káprázatos, lenyűgöző szépsége. 



Mint a fotón is látható egy zsinagógába fejfedő nélkül a férfiak csak úgy nem mehetnek be. Feltétlenül szükséges a  kipá (sapka és kendő viselet). Félreértések elkerülése végett nem váltottam hitvallást, de mindig is érdekelt az a hely, ahol éppen járok és annak történelme, története.

Mi is a kipá?

 
A talán legjellegzetesebb zsidó viselet, a vallásosabb zsidó férfiak által viselt sapka, a kipá vagy kapedli. (Ez az utóbbi jiddis szó voltaképpen a német Kappe = sapka becézett változata.) A modernebb zsidók (és persze az antiszemiták) sábeszdeklinek (szombati fejfedőnek) gúnyolták, holott a hagyomány szerint állandóan viselni kell. (Ha lehet, éppen ezért zsidó körökben kerüljük ezt a kifejezést!) Régente még külön, fekete színű (olykor sötétebb árnyalatú, de szép, színes) hálósapkát is hordtak, hogy éjjel se legyen fedetlen a fejük.
Noha jellegzetesen zsidó ruhadarabnak véljük, a Tóra (Mózes öt könyve) semmiféle előírást nem tartalmaz rá vonatkozóan. Így a sapka viselése nem vallási előírás, csupán népszokás.
Héberül a kapedlit kipának mondjuk, amely szó kupolát, égboltozatot is jelent. Amikor a sapkát fejünkre borítjuk, úgy érezzük, a Mindenható ege borul fölénk, védelmet és lelki biztonságot nyújtva nekünk. A Véges és a Végtelen találkozik e mozdulatban. Egyesek a Bibliában vélik felfedezni a népviselet forrását: A főpapi ruházat leírásakor Mózes süveg viselését rendeli el a főpap számára. Márpedig - és különösen a jeruzsálemi Szentély pusztulása óta  - a saját otthonában, a saját asztalánál minden egyes zsidó maga legyen a család főpapja, asztala pedig a Szentély oltára. Ezért aztán - hangoztatják - sapka is legyen a fején...
Valójában azonban a sapka viselése ősi zsidó (és általában közel-keleti) népszokás. A régiek úgy vélték, ha fedetlen fővel jelennek meg valahol, az valamiféle meztelenségnek számít, amit illetlenségnek tartottak. Persze őseink ennél szigorúbban ragaszkodtak a kipához, aminek sajátos történelmi oka van. A régi rómaiak ugyanis megtiltották rabszolgáiknak a főfödő használatát. A szolga az úr előtt csak fedetlen fővel jelenhetett meg, s a földig kellett hajolnia. (Érdekes, hogy a római eredetű keresztény egyházakban is hasonló módon kell templomba lépni, vagy ahogy mondják, "az Úr elé járulni".) Ezzel szemben őseink úgy vélték: legalább templomaikban és otthonaikban maradjanak szabad emberek, hadd viseljenek sapkát, a fejünk felett. Így lett a kipá, ez az egyszerű ruhadarab, a szabadság szimbóluma.
Amíg a férfiak sapkát, kalapot, addig a vallásos zsidó nők kendőt viselnek. (Ez azonban csak férjezett nők számára kötelező, a hajadon lányok hajadonfőtt maradnak! Nekik ugyanis még nem kötötték be a fejüket)
A sapka és a kendő színe is árulkodó lehet: a vallásosabbak feketét, a modernebbek színes, virágos kendőt, színekben pompázó, horgolt kis sapkát viselnek, nagyünnepen és széder este (erről még szólunk) arany- vagy ezüstszállal díszített sapka és kendő dukál. Érdekes, hogy a legszebb, arannyal hímzett ünnepi fejkendők (jiddisül sábesztichl szombati kendő) éppen a modernebb felfogású német zsidók közt keletkeztek a 19. Század során. (A gazdagon díszített mennyasszonyi csillagkendőről majd később szólunk.)

De persze továbbra is a fotóké a főszerep....









Előzmények :


Már a török hódoltság idején is éltek zsidók a városban, de a török kiűzése után csak hosszú idővel és nehéz küzdelmek után tudtak újból letelepedni. 1692 húsvét másnapján Radonay Miklós püspök vezetésével a pécsi polgárok esküt tettek, hogy a város falain belül csak katolikus vallású embert engednek letelepedni, s e fogadalmukat évente megújították. II. József türelmi rendelete sem lágyította meg a városatyák szívét, Gróf Széchényi Ferenc Pécs királyi biztosa mindent megtett a rendelet érvényesülése érdekében. A nehézségek ellenére nõtt a zsidóság lélekszáma. 1827-ben temetõt vettek, 1843-ban imaházat rendeztek be a Zrínyi utca 10. szám alatti Engel házban. 1843-ban a Citrom utcában építettek zsinagógát. 1848-ban Haynau 5000 forint hadisarcot rótt ki a pécsi zsidókra, mert támogatták az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ügyét. 






Új zsinagóga építése


A 19. század második felében, fõleg a kiegyezés után a pécsi hitközség is gyors fejlődésnek indult, önbizalmat és reményt adott az izraelita vallás egyenjogúsításáról szóló 1867:XVII. tc. megjelenése, remény volt a megkapaszkodásra, a letelepedésre, a beilleszkedésre és saját intézményrendszer kiépítésére (templom, iskola, temető). Új, nagy zsinagóga építésébe fogott a pécsi hitközség is, mint a szegedi, a miskolci vagy a szentesi hitközségek, s további bármely erősebb vagy akár kisebb hitközség a monarchia területén. A pécsi kétemeletes zsinagóga felépítése 120 000 forintba került, ebből 64 000 forintot a hitközség tagjai hoztak össze előre megvásárolva az üléseket, a bekerülési költség másik felét kölcsönből fedezték. A pécsi Kossuth tér keleti oldalán elhelyezkedő, a nagyobb zsidó ünnepeken ma is működõő romantikus stílusban épült neológ zsinagógát 1869. július 22-én avatta fel Löw Lipót szegedi, Hirschfeld J. H. augsburgi és Ehrlich Ede pécsi fõrabbi.
A pécsi a Dunántúl legnagyobb zsinagógája. Alapterülete 23,36X32,35 m. Horizontálisan hármas tagolású a főbejárati oldal, a középső főbejárati rész vízszintes irányban tagozódik három részre, melynek félköríves záródása a tetőgerinc fölé nyúlik. A legfelsõ félköríves timpanonban órát helyeztek el, az órát pedig héber felírással vették körül. A héber szöveg magyar jelentése: “Mert házam, az imádság házának neveztessék minden nép számára.” A jelzett betűkből kiolvasható az építés évszáma: 628=1868. Az oldalrizalitok sarkain 3-3 hagymakupola formájú dísz, a homlokzati ív tetején Mózes kettős kőtáblája díszeleg. A főhomlokzaton 1 +3 +1 ablakot, a templom két oldalán 5-5 nagyméretű ablakot helyeztek el. A templom falán az I. világháborús hősök emléktáblája nyert elhelyezést (92 zsidó származású pécsi polgár esett el az I. világháborúban).





 
Holokauszt 

A II. világháború előtt mintegy 650 000 zsidó származású lakos élt Magyarországon, a háborúban mintegy 450 000 főt gyilkoltak meg főleg az auschwitzi gázkamrákban vagy éheztették és halálra dolgoztatták őket valamely koncentrációs táborban, de a nyilas uralom idején közvetlenül is leölték őket lakásukon, az utcán vagy bele a folyókba. A magyar vidék zsidó népességét majdnem teljesen kiirtották. A pécsi 3000 zsidó lélek kilencven százaléka veszett oda. 

A zsinagóga felújítása 

Akik megmaradtak, már nem tudták templomukat fenntartani, az pusztulásnak indult. A XX. század utolsó harmadában apródonként szereznek pénzt pályázatok, önkormányzati segítség formájában a legégetőbb karbantartási és felújítási munkálatok elvégzésére s minden esetben a hagyománytisztelet jegyében. Biztató jel Aradi Gergő tudósítása 2005-ból a megújuló pécsi zsinagógáról:
“Az első jelentős, ám részleges külső rekonstrukció 1980 és 1983 között valósult meg, amely tulajdonképpen a homlokzat felújítását jelentette. Ám az akkori – mai szemmel nézve egyértelműen hibás építési koncepció következtében – a templom gerendázata egyre rosszabb állapotba került, az épület teteje megcsúszott. Repedés keletkezett a fő boltívön, a tetõőelkezdett szétnyílni. Szükségessé vált tehát annak mielőbbi helyrehozatala, amely öt éve, egy hetvenmillió forintos közbeszerzési pályázattal és állami támogatással realizálódhatott. Az ismételt külső felújítás ma is folyik, most a keleti oldal áll a munkálatok középpontjában. Kiemelkedő szempont, hogy az épületet eredeti állapotába állítsák helyre. Ennek finanszírozását közös, helyi, illetve állami pénzekből oldották meg. A templom hármas osztású belső tere egyébként ma is az eredeti állapotában díszeleg. Kivételt jelent ez alól az elektromos rendszer, melyet a mai szabványoknak megfelelően három éve korszerűsítettek. A teljes belső felújításra, melynek tervei már készen vannak, lehetőséget egy 2003-ban megnyert amerikai pályázat teremtett, azonban a kivitelezéshez szükséges pénzösszeg – várhatóan körülbelül hatszázmillió forint – még várat magára. A zsinagóga felújítása műemlékvédelmi szempontból is fontos. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Pécsi Regionális Iroda szigorú ellenőrzések mellett műemlékvédelmi határozattal engedélyezte a felújítást. A pécsi zsidó templom megújítása tehát a legjobb úton halad. Az istentiszteleteket mindenki látogathatja, május elseje és október harmincegyedike között a templom nyitva áll az idegenforgalom előtt is.” 







Híres emberek a pécsi hitközséghez kapcsolódóan 

A templom tervezői a 19. század neves építőművészei, Feszl Frigyes, Gerster Károly és Kauser Lipót.
A zsinagógához olyan ismert név is kapcsolható, mint a német származású, magyarrá lett Angster Józsefé. Az épületben található ugyanis a világ elsõ Angster-orgonája, amelyet 2002-ben újítottak fel.
Közvetlenül a pécsi hitközség tagjai közül került ki Fejér Lipót matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth díjas. Bak Adolf hegedűművész, Lenkei Henrik író, Kohut Georges A. new-yorki egyetemi tanár.
 

A fenti karzaton egy érdekes kiállítás is volt. Láthattunk érdekes és egyben szomorú történeteket is...


Ney Lili és Rózsa György tragédiája...

Gödry Kató története...

Tárgyakat amit akkoriban használtak...




És fantasztikus kilátást az egész zsinagóga belsejére...





Igazi kikapcsolódás volt ismét itt lenni. Még egy fotó készült rólam, amit itt a blogban is közzé teszek - kipróbáltam milyen így "szerepelni" persze egyszemélyes közönséggel csak a feleségemmel. Szerintem egész jól sikerült fotó lett rólam... :-)


És találtunk egy ismerős nevű falut is a térképen...


És egy búcsú fotó a megunhatatlan szép ablakokról...


Aki Pécsre megy kirándulni, ne hagyja ki a Zsinagógát, csak ajánlani tudom.  A belépő nem nagy összeg, fotózni lehet. Cserébe egy páratlan élményben lehet részünk - amit szerintem, ha itt járunk kár lenne kihagyni... Mi utána természetesen Pécsen tettünk egy kirándulást, melyről a következő posztban számolok be.

Források:


https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9csi_zsinag%C3%B3ga

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése