2018. szeptember 26., szerda

Kárpátaljai honismereti kirándulás I. rész - várromok nyomában

Már hagyomány, hogy a kárpátaljai dédai református gyülekezettel (Ukrajna) elmegyünk feleségemmel kirándulni évente egyszer. Persze időhiány függvényében nem minden évben tudunk erre sort keríteni, de a mostani honismereti kirándulás nagyon ígéretesnek látszott, rengeteg programmal, amolyan igazi barangolás minden szempontból. Legutóbb a http://albertistvan.blogspot.com/2014/07/karpatokon-at-falvakon-hegyeken.html posztomban számoltam be egy hasonló maratoni túráról. Azt sejtettem, hogy kilométerben sem kevés lesz ezen a hétvégén, de a telefon lépésszámlálója is 10.000 felettit számolt, ami még teljesítménytúrának sem rossz.


Az ősz már kopogtat az erdőkben, ez érezhető volt. Ijesztgettek minket esővel, felhős idővel, ítéletidővel - hadd maradjon otthon a magyar. De ez nem szegte kedvünket, 6 órás odautazás és 3 óra alvás után hajnali 6.30-kor indultunk útnak. Volt némi remény arra, hogy jó idő lesz, a faluban lehetett látni egy kis napsütést.


A túravezető, idegenvezető Samu bácsi volt. Ő rendkívül nagy tudású ember, katonásan vezette csoportunkat. Viszont egy nap alatt 340 km-et tettünk meg autóbusz keréken, ami azért nem semmi teljesítmény. Ez az út nem arról szólt, hogy elmegyünk valahová és ott kényelmesen kirándulunk, eszegetünk, hanem hogy minél többet láthassunk.

Igyekszem viszonylag röviden összefoglalni mi mindent láthattunk aznap. Első állomásunk a Szerednyei várrom volt. 
Néhány hasznos info róla:




Szerednye nevezetessége a XIII. századi, feltehetően a templomos lovagok által épített várrom. Ma már csak a lepusztult romjai tekinthetőek meg a Dobó család lakhelyének. Az eredetileg egyetlen toronyból álló építmény egykor kedvenc tartózkodási helye volt az egri várkapitánynak, Dobó Istvánnak.







A vár a legősibb középkori várak közé tartozik. Szerednye már az i.e. IV. évezredben lakott település volt. A XV. században kapott a város mezővárosi rangot. A helyiek aktívan részt vettek a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban. 
A vár romjai a község délnyugati részében találhatóak. A vár egy négyzetes toronyból állt, falainak vastagsága 2,65 m. A vár faragatlan kövekből épült, de a falak külső felületén a köveket simára csiszolták, magasságuk eléri a 12 métert. A toronynak három szintje volt. A várat három sáncárok veszi körül, amelyen egykor csapóhíd lehetett. A vár a Rákóczi szabadságharc után kezdett romlásnak indulni, újjáépítésre nem került sor. 










Egy helyi legenda szerint valamikor földalatti alagút kötötte össze az ungvári várral. Ha alagút nem is, de régi pincehálózat található Szerednyén. A szerednyei borok híresek voltak Európa szerte, a feljegyzések szerint Nagy Péter orosz cár is szívesen fogyasztotta a helyi borokat, melyekből nagy tételben rendelt udvarába...

Egyszer fantasztikus érzés volt a romok között sétálni. Mostanában hasonló témájú könyveket olvasok, így mindig magam elé képzelem, milyen lehetett akkoriban itt élni, az emberek vajon hogy nézhettek ki? Az ősz is itt volt már, sikerült pár hangulatfotót is csinálni.








Továbbindultunk és következő állomásunk Gerény volt, és az ottani görög katolikus templomot néztük meg (rotunda).





Gerény (ukránul Горяни [Horjani], oroszul Горяны [Gorjani]) Ungvár része, egykor önálló falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése: Ungvártól 3 km-re délkeletre fekszik, 1970 óta a városhoz tartozik.

Nevének eredete: Neve a magyar görény főnévből származik.

Története: 1332-ben Gheren néven említik először. Itt építette fel IV. Béla az elpusztult Ősungvár helyett az új várat. A várból mára csak a 12. századi, a 15. században gótikus stílusban bővített vártemplom maradt meg, falain 14.-15. századi freskókkal. Az eredeti kör alakú rotunda kápolna-templom bizánci stílusban épült (bizánci opus mixtum falszerkezettel). A vár valószínűleg a 14. században pusztult el főúri torzsalkodások következtében. Romjain a Drugeth család várkastélyt épített, melynek maradványait 1926-ban az egykori vár romjaival együtt feltárták.
Egykori pálos kolostora 1384-ben épült, helye még feltárásra vár.
1910-ben 1173, többségben ruszin lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Ungvári járásához tartozott.

A gerényi nevezetes rotunda

Három olyan rotunda van a középkori Magyarországon, amelynek belső tere hat szegmensre van osztva és ebben rokonságot mutat a kaukázusi örmény templomokkal. Kiszombor, Karcsa és Gerény rotundája ilyen. Később mindhárom templomot nyugati irányban bővítették. Ezek a körtemplomok valószínűleg igen koraiak. Építési idejüket a 12. századra teszik, de számos körtemplom található ősi püspöki székesegyházakba beépítve is, vagy azok előzményeként. Beépített volt már az egri és a gyulafehérvári.





A templom középső tere hatszögletes, felül tamburos kupolában folytatódik. A központi térhez eredetileg hat boltozott, félköríves fülke csatlakozik, amelyek közül a keleti nagyobb a többinél. A délnyugati oldalon álló félköríves fülke külső falán befalazott kapuzat maradványa látható, valószínűleg régen itt volt a templom főbejárata. A kapuzat félköríves záródású.


A rotunda külső átmérője 8,5 méter, homlokzatát mintás párkány díszíti. Ablakai közül eredeti formájában csak a középső résablak maradt meg, déli ablakait átalakították. A tambur hat egyforma nagyságú ablaka azonban eredeti formájában maradt fenn.

Maga a körtemplom téglából épült. A XV. században nyugat felől téglalap alaprajzú hosszúkás helyiséget, észak felől sekrestyét építettek hozzá. Hogy kialakíthassák diadalívét, nyugati fülkéjét áttörték. A hajó mennyezete sík felületű, nyílásait lesarkított kőkeretek díszítik. A déli bejárat keretét íves konzol gazdagítja. A templom nyugati kapuja, akárcsak a nemrég feltárt, majd befalazott északi kapu, gótikus, csúcsíves.





A templomhajó nyeregtetővel fedett nyugati végén barokk stílusú huszártorony áll.

A gerényi templomot páratlan művészi értékű freskók díszítik, melyeket 1360 körül festettek, mégpedig egységes ikonográfiai rendszer szerint. A freskókat Drugeth György Ung-megyei főispán, országbíró megrendelésére festették, valószínűleg itáliai iskolázottsággal rendelkező művészek. Drugeth György ugyanis 1354-ben Olaszországban járt, ott ismerkedett meg az itáliai festőműhelyek tevékenységével.

A keleti és az északkeleti apszis félkupolájában fennmaradt freskó az Urat és a Trónoló Máriát ábrázolja, alatta három keleti fülke oldalfalain két sávban Krisztus életének legfontosabb eseményei láthatók: Angyali üdvözlet, Jézus születése, Királyok imádása, Betlehemi gyermekek meggyilkolása, Menekülés Egyiptomba, a kis Jézus Simeon karjaiban, Utolsó vacsora, Olajfák hegye, Péter és Kajafás, Krisztus Pilátus előtt, Krisztus megostorozása, Kálvária, Jézus feltámadása, Mária megkoronázása, Krisztus Márta házában.
A két nyugati fülkében négy szent György, Katalin, Erzsébet és Ilona, valamint két püspök képe kapott helyet.
A templomhajóban a diadalív baloldalán keretelt falképekben az Angyali üdvözlet és a Köpenyes Madonna, jobboldalán a Kálvária látható. A főapszisban Krisztus az Élet könyvével. Ezek a képek valószínűleg a XV. század második felében készültek.
A gerényi görög katolikus templom valamennyi freskója, képe az alakok rendkívül plasztikus megmintázásával, szerkezetük tisztaságával tűnik ki. Nem véletlen, hogy a Magyar Műemlékvédelmi Bizottság korán felismerte a gerényi templom, különösen freskóinak művészettörténeti jelentőségét, értékét és Sztehlo Ottó műtörténészt bízta meg azok restaurálásával. Egyidejűleg helyreállították a körtemplom eredeti tetőszerkezetét is.
Huszka József neves magyar néprajzi és művészettörténeti kutató felmérte és 1:10 léptékben lemásolta a freskókat.
Titulusa: Istenszülő Szűz Mária oltalma templom.
A gerényi rotunda kulcsa a szélső házban van, amit némi fizetség fejében el lehet kérni. A templom előtti utolsó, bal kéz felőli házról van szó.


A templom kertjében már találtam őszi témákat. Míg a többiek a belejében voltak, én már fotótémákat kerestem. Kedvenc évszakom az ősz, örültem a szőlőnek és a sárga faleveleknek is.








A következő helyszín a Nevickei vár volt:


Története



A vár lakótornya

A nevickei vár területén végzett régészeti kutatások bebizonyították, hogy már a korai vaskorban lakott volt ez a vidék.

A várat a legenda szerint még a magyarok bejövetele előtt egy szláv hercegnő építette, róla nevezték el állítólag a szláv eredetű „nevisztka” (menyasszony) szóból „menyasszonyvárnak”.

Történelmi okmányokban a vár először 1274-ben szerepel. Bevehetetlen erődítmény volt, három oldalról mély árok védte, nyugat felőli oldala meredek lejtő tetején állt. Az alsó árok mögött állt a két kerek bástyával szegélyezett belső várfal, mögötte még egy mély árok húzódott, amely több részre osztotta a legfontosabb erődítményeket. A felső vár közepén tágas udvar állt.


A nevickei vár az Ung völgyét védte. Rajta keresztül vezetett az a fontos kereskedelmi út, amely Galíciával és Lengyelországgal kötötte össze Magyarországot.
Történelme során a vár sokszor cserélt gazdát. A 14. század elején Aba Amadé birtokába jutott, aki újjáépítette, megerősítette erődítményeit. Az 1317–1318-as években azonban csapatai vereséget szenvedtek, a nevickei vár 1317-ben Drugeth János birtokába jutott, aki Károly Róbert magyar király egyik leghűségesebb híve volt. A nevickei vár a Drugeth család székhelyévé vált. Addigi erődítményei főleg fából épültek, a Drugethek azonban teljesen átépítették, falait bazaltból és andezitből faragott kövekből emelték. Az átépítés több évtizedet vett igénybe. 


A nevickei vár ura 1602-ben Drugeth György lett, aki jelentős szerepet játszott a katolicizmus védelmében, támogatta a jezsuita rendet. Ez felkeltette II. Rákóczi György erdélyi fejedelem haragját, aki 1644-ben elfoglalta és leromboltatta a várat. Többé nem építették újjá.
1879-ben hozzáláttak a nevickei vár restaurálásához. Területén parkot alakítottak ki, kilátóteret létesítettek, emlékművet emeltek Wagner Károly ismert magyar erdész tudósnak. A restaurálási munkák elhúzódtak, kisebb-nagyobb szünetekkel egészen az első világháború kitöréséig tartottak. Akkor azonban anyagi eszközök híján ismét félbe szakadtak és soha többé nem újultak fel. 

A vár építészeti sajátosságai

nevickei-var-alaprajza.jpgA nevickei vár elliptikus alaprajzú, belsőtornyos erődítmény. Legkorábban épült részei a belső vár körüli épületek. Aba Amadé nádor emeltette az idők során a vár jelképévé vált háromszintes, négyszögletű tornyot a vár délkeleti részén. A két kerek bástyával megerősített külső várfal és a belső udvar fala között vizesárok védelmezte a várat.  
A 14. században a vár hatszögű kapubástyáját emeletes folyosógaléria kötötte össze a belső udvarral, amely köré 41 helyiségből álló palota épült; az épületegyüttes összterülete mintegy 1500 négyzetméter volt.
A vár vízellátását kövezett kút biztosította, melyet egy közeli forrás táplált. A helyreállítási munkák során két kandalló maradványai is előkerültek.

Mondák a nevickei várról

Több változatban is fennmaradt a vár állítólagos építtetőjének, Pohana Gyivkának a mondája. Az elvetemült úrnő kegyetlenül sanyargatta a népét, ezért is nevezték el ’Rossz Lánynak’.
Gyivka azt az utasítást adta jobbágyainak, hogy a vár falainak építéséhez ne csupán habarcsot használjanak, hanem tojást és tejet is keverjenek a mészhez, ezek beszolgáltatását pedig nyomorgó népétől követelte.
Az úrnő gonoszságának messze földön híre ment, s eljutott az igazságos Mátyás királyhoz is. A bölcs király tudta, hogy Gyivka vára erős és jól védhető erődítmény, ezért cselhez folyamodott. Rendelkezése szerint a környék összes marháját, lovát és kecskéjét összegyűjtötték, kolompot kötöttek az állatok nyakába, s a csordát a vár felé terelték. Gyivka szörnyen megijedt a rettenetes zaj hallatán, s lova hátán elmenekült a várból. Mátyás király azonban utolérte, s lefejezte a kegyetlen nőszemélyt.
A monda egy másik változata szerint Pohana Gyivkát, a török úrnőt egy Ivanko nevű legény üldözte el a vár alá terelt állatcsorda segítségével. Ivanko jobbágynak született, de a jószerencsének köszönhetően Ungváron királlyá koronázták, s immár uralkodóként megszabadította népét Nevicke gonosz és vérengző úrnőjétől.
A harmadik monda a vár romjain burjánzó smaragdzöld borostyán eredetének történetét meséli el.
Történt egykoron, hogy Nevicke várának ura, Upor elszerette Munkács hercegének, Garának a menyasszonyát. A férfiúi önérzetében sértett herceg seregével Nevicke alá vonult. Upor egyezkedni kényszerült, s szorult helyzetében megígérte, hogy majdan születendő lányát a herceghez adja. Upornak és feleségének egy év múlva lánya született, akit Juditnak neveztek el. A szülők hiába remélték, hogy Gara idővel megfeledkezik a neki tett ígéretről, mikor Judit betöltötte a 16. életévét, megérkezett a kérő. A leányt gyengéd szerelem fűzte apja solymászához, s esze ágában sem volt hozzámenni az idős herceghez. Uport azonban kötötte az adott szó, ezért a parancsának ellenszegülő Juditot egy toronyszobába záratta, majd kitűzte az esküvő időpontját és összehívta a násznépet. Az elkeseredett leány a torony ablakából a mélybe vetette magát. Ekkor villám csapott a várba, s a lángok elemésztették az épületet a lakodalmas néppel együtt. Judit kiömlő vére pedig borostyánná változott, mely a hű szerelem jelképeként borítja ma is a szomorú romokat.
A menyasszonyos legenda szláv változatokban is él, a vár neve is állítólag a szláv „nyevesztka”, „nevisztka” (menyasszony) szóból ered.
Rekonstrukció. A kép készítője szerint valahogy így festhetett Nevicke vára a régi századokban.

Sajtóhír, Kárpátalja, 2018. január

Ukrán részről, főleg EU-forrásból 11,2 millió hrivnyát irányoztak elő a sürgősen elvégezendő munkákra, hogy helyreállítsák nemzeti jelentőségű műemlékét – a Nevickei várat. A pénzösszeg oroszlánrészét (azaz 10,7 millió hrivnyát) az Állami Költségvetés biztosítja a regionális fejlesztési projektek finanszírozásának keretein belül, amelyek az Európai Unióból érkező forrásokból valósíthatók meg. A további 500 ezer hrivnya Kárpátalja költségvetéséből származik majd. A pénzösszeg várhatóan az idei év első negyedévének végén érkezik meg.

A projekt magába foglalja a torony felújítását, új tető lefektetését és a faszerkezet megerősítését, továbbá a kisebbik torony felújítását, a várrom egészének részbeni restaurálását, a tér elrendezését, a kültéri megvilágítást és sok más munkéálatot. A kárpátaljai turisztikai gyöngyszem helyreállításának kezdeményezése csak tavaly ősszel sikerült, miután a vár kárpátaljai kormányzójának intézkedése nyomán visszakerült a megye fennhatósága alá. 
Fent keveset mozogtunk inkább az erdőben sétáltunk sokat, no meg egy hotel kávézójában leültünk fagyizni egyet kikapcsolodásul. Itt még a vénasszonyok nyara éreztette hatását, kellemes volt a napsütésben sétálni. Mind az erdőben, mint a hotel közelében készítettünk pár hangulatfotót.




 












Miután leértünk beültünk egy fagyira (ani nagyon finom volt) és az ottani Hotel előtt is készítettünk pár képet. A környék valami pazar látványt nyújtott...


 




Utolsó két fotó, mintha valami meséből, mesefilmből készült volna. Nekem nagyon tetszett. Aztán sajnos szorított az idő, haladtunk tovább. Feszített tempójú nap volt.
Következő helyszínünk egy érdekesség volt, ami talán a világon máshol nem is igazán található: Fedor Feketának, a vidék első postásának a szobra volt, Perecsenyben.



Cím: 

Kárpátalja, Perecseny, Központi tér



  





2003 óta hangulatos szobor díszíti a perecseny központjában álló csöppnyi kis parkot. Első pillantásra vándorlegénynek néznénk, az árnyas fák alatt sietősen lépdelő alakot. Vagy a hegyeket sorra megmászó – szerencsére itt mind gyakrabban megforduló – turistának. Amint széles karimájú kalapját a fejébe húzva vándorbotját a vállán átal vetve – most ezen lóg a tarisznyája – indul, hogy felfedezze ezt a hegyek közé ölelt szépséges tájat. Ahol az itt élőknek a nehéz küzdelmes létért éppen a gyönyörű természet próbál némi kárpótlást nyújtani.
De a szobor nem ábrázol sem vándorlegényt, sem turistát. Hanem Fedor Feketának, a vidék első postásának állít emléket
Biz’a  régen volt amikor itt az Ung és a Turja völgyében beindult a rendszeres postaszolgálat. Gondoljunk bele, lejjebb úgy 90 km-re az alföldön Kölcsey a Himnusz írója azért fordult meg az 1830-as években többször is Beregszászon, mert a barátai által neki címzett leveleket itt kaphatta kézhez. S itt adhatta fel az általa írottakat.
Folytattuk barangolásunkat az Ung folyó völgyében. Közben egyre jobb idő lett, bár néha fenyegetett az eső is. De nagyon szerencsések voltunk időjárás szempontjából is. Sajnos mostanában nem sok eső esett a környéken, így sok helyen csak mutatóban volt víz... Azért az ősz előszelét már itt is érezni lehetett...





Az Ung (ukránul: Уж [Uzs], szlovákul: Uh) a Laborc bal oldali mellékfolyója Ukrajnában és Szlovákiában.
Az Északkeleti-Kárpátok vízválasztójánál, a Besszádokban, az Uzsoki-hágó környékén ered 850 m tszf. magasságban. Kárpátalja nyugati határa, a szlovák–ukrán államhatár mentén folyik végig és Ungvár közelében lép át Szlovákia területére. Hossza 127 km, ebből 21,3 km esik Szlovákiára, a többi Ukrajnában található. Vízgyűjtő területe 2750 km², 61%-a Ukrajnában, 31%-a Szlovákiában terül el. A folyó a Kárpátokban hegyi jellegű. Ungvár előtt ér ki a síkságra, onnantól síkvidéki jellegű folyó. Átlagos vízhozama 32,3 m³/s.
Szláv neve az (kígyó) szóból ered. A folyó mentén fekvő legnagyobb város Ungvár, további jelentősebb települések az ukrajnai szakaszon Perecseny és Nagyberezna. Az Ung völgye a Kárpátokban közlekedési és gazdasági szempontból jelentős. A folyó mentén halad az Uzsoki-hágón keresztül Lvivi területre vezető főút, valamint a villamosított Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonal.
Az Ung folyó energetikai hasznosítás a csehszlovák időszakban, az 1920-as években kezdődött. 1925-ben kezdték el az Ung-völgyi Vízerőműtelep építését, amelyet a csehszlovák hatóságok már nem tudtak befejezni. A Magyarországhoz visszakerült területen 1939-ben folytatódott a vízerőmű építése, amely 1942-re készült el. A vízerőműrendszer egy Nevicke és Ókemence között felépített duzzasztó és vízkivételi műből áll. Az itt kivett vizet egy üzemi csatorna vezeti el, melyen két energiatermelő telep találhat: egy Felsődomonya falunál, egy pedig Ungváron. Az ungvári erőműtelep után az üzemi vízcsatorna visszatér az Ung főágába.
Szlovákiában Deregnyőnél (Nagymihályi járás) ömlik a Laborcba, majd az Ondavával és lejjebb a Latorcával egyesülve alkotja a Bodrogot.

Továbbindultunk, még mindig nem untuk meg az utazást... Most az Uzsoki fatemplom következett Uzsokban.

Cím: 

Nagybereznai járás, Uzsok, Fő út, 74

Kapcsolattartó: 

Polgármesteri hivatal

Telefon: 

0-31/35-3-82-91





Az Uzsoki-hágó alatt fekvő falu szélén, a hegyoldalban, festői környezetben a kis bojkó fatemplom. A pravoszláv fatemplom Szent Mihály tiszteletére épült, kapuzata fölött 1745-ös évszám látható. Az évszám mellett az alkotók (átépítők) nevét is megtalálhatjuk: Pavlo Tonyiv a galíciai Bitliből és Ivan Cihanin Csendes faluból.

A forrás szerint ez a dátum az átépítés évét jelöli, ugyanis a templom eredetileg 100 évvel korábban épült fel a falu központjában. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy nem volt szokás a falu szélére templomot építeni. Ezek szerint a templom a XVII. században épült. A hármas tagolású – bábinec (az előtér) 4,5x3,5 m, hajó 7,5x6,5 m, szentély 3,5x4,5 m) – hossztengely elrendezésű fatemplomon a barokk stílusjegyei is megtalálhatók. A keletelt szentély sátortetőzete kettős, a bábinecé egyes tagolású. A hajó sátortetőzete mértéktartóan magasabb, hármas tagolású, csúcsán a pravoszláv kereszt hirdeti felekezeti hovatartozását. (görög katolikus hármas kereszt). A tornyok alatti nyeregtető ereszét a boronafalak gerendáinak formázott végei tartják. A jelenlegi három ablakot a nemrég történt felújításkor építették be. Belső terében külön értéket képvisel a XVII. századi szentségtartó és a szentélyben féltve őrzött, szintén 400 éves ikonok. Ezek is igazolják, hogy a templom a XVII. században épült. A fatemplomot 1929-ben építették és egyszerű kétszintes harangtorony egészíti ki.
Ezután természetesen az Uzsoki hágó következett. Mivel a poszt elég nagy lett, erről a következő bejegyzésben számolok be és még sok mindenről, amit láttunk...
Felhasznált források: 

2 megjegyzés:

  1. Tetszett a gerényi templom bemutatása. Érdekes látni a különbséget a hazai görög katolikus templomokhoz képest. A freskókkal "pótolt" ikonosztáziont.
    Az uszoki fatemplom modelljét pár napja láttam éppen a szarvasi mini Magyarország parkban. Nagyon tetszik a szokásostól elrugaszkodó formavilága. Nem tudtátok megnézni a belteret, nincsenek fotók róla?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a gerényi templom bemutatása. Hát igen, valóban van különbség :-)
      Sajnos az uzsoki fatemplomot csak kívülről láttuk, elég feszített volt a tempó, nem tudom, hogy beengedtek volna-e minket. Szarvason még nem voltam, de ha arra járunk mindenképp megnézzük a mini Magyarország parkot :-)

      Törlés