2018. október 29., hétfő

Egy arborétum meséje

Hol volt, hol nem volt... Így is kezdhetném mai posztomat.
Még mindig ősz van és idén nem tagadta meg önmagát. Ilyenkor olyan környezetre vágyom, ami impozáns, szemet gyönyörködtető, és persze nagy-nagy kedvenc is. Mi más lenne ez, mint a Vácrátóti Arborétum. Szerintem nincs olyan fotós hazánkban, aki legalább egyszer ne járt volna itt. Komoly virágkertészet található, a mesébe illő vízimalmot nemrég újították meg, romantikus, régmúlt időkből származó köveken sétálhatunk, ritka madarakat láthatunk, vagy egy titokzatos barlangon átkelve egy kis elvarázsolt szigetre juthatunk... Órákat tudnék mesélni erről a helyről, de inkább a fotóknak adom át a színteret, így megmutatva mit is láttam. Ugye hogy kicsit panaszkodjak is, mikor kapta volna el a barangolókat az eső, ha nem aznap?

Kihagyhatatlan őszi program... Ilyenkor a legszebb.


Mint egy mesebeli varázsház...


Aranyló színekben...


Szemet gyönyörködtető...


Őszi részletek
Az egyik legszebb évszak...
Órákig el tudok itt sétálni...
A sziklakert most nem volt olyan szép, de a környezet kárpótolt...
Merre kapkodjam a fejem?
Mélyből előtörő
Mesevilágba illő...


Na ez igen... Ezt nevezem ősznek...


Zöld küllőt vettem észre az egyik messzi fán, ő meg külön zaklatásnak vette a fotózást...


Az évszak gyermekei..


A tónál elveszve...


Lejárat a meseföldre...
Gyönyörűségében elveszve...
Itt már egy kicsit eleredt az eső...
Erdőben sétálva...
Közben egy picit megpihenve...
Csendesen csobogva...
Az ősz lefestette, én lefotóztam...
Pár éve itt fotóztam erdei fakuszt…
Az ősz méltóságteljesen megmutatta magát...
És utánozhatatlan színpalettáját...
Végtelen híd...
Még egy utolsót találtam a próbálkozók közül...
Barlangban sétálni...
Az elvarázsolt sziget szemerkélő esőben...
Itt egy picit elidőztünk...
Vitán felül ősz van...
A rendíthetetlenül álló vízimalom...
És az erdő csendjét átszelő távoli híd...

Ha idén már nem is, de jövőre biztos vissza térek még, hogy ismét megcsodáljam a kert szépségét. Télen a fehér, tiszta hó megnyugtató látványát, tavasszal a virágzó virágokat, majd a tulipánokat, nyáron a nyár békéjét és ismét az őszt...  

2018. október 27., szombat

Őszi virágok

Ősszel nem csak a hatalmas színkavalkád a legszebb, hanem az éppen akkor virágzó virágok sem utolsók. Ha a kertben sétálok meseszépeket láthatok, főleg hogy most tartósan meleg is van. Ilyenkor még szorgoskodók is megjelennek - méhecskék, darazsak, poszméh folyamatosan megfigyelhető a virágokon, lepkék is időnként még láthatók. Szerencsére a hideg még váratja magát, talán majd a ködös novemberrel egyszer meg is érkezik. 
Gyakran elidőzőm így hát a kertben, ha sokat van az ember négy fal között, ez bizony igazi kikapcsolódás. És bizony a jobb fotók érdekében ruhát nem kímélve le kell hasalni a sárba....
Lássuk hát kedves Olvasóim milyen virágokat is fotóztam most ősszel?

Őszi színvilág

Szerte ágazó...
Ősszel pirosló
Nem az én színvilágom, de szép...
Elveszek bennük...
Öröm ilyenkor a kertben sétálni...
Egyre több a lehulló falevél, de még próbálkozik...
Utolsó szorgoskodók, a tavasz még messze van...
Poszméh barátunk is olyan, mint a mesében... A télre fel kell készülni.
Méhecske sem a "lábait lógatja"...
A zöld mélyéből előtűnve...
Még egy utolsót elkaptam, mielőtt elhervadna..
Egykén és magányosan...
Földből kibújva...
Vizesen...
Mézvirág ilyenkor a legszebb...
Alig vettem észre...
Mindenféle színekben...
Vízcseppesen...
Egyedül...
Sárga rózsa...
Órákig el tudom nézni...
Párosan szép az élet...
És ha mindez csodaszép...
Őszi költemény
Virágzó tünemény
A hely és az ősz szépsége...
A földből előtörve...
Örökzölden...