2018. november 30., péntek

Elmúlt már az ősz...

Mikor még a leskunyhóban ültem ősz volt, de érezhető volt, hogy lassan véget ér. Időnként szél fújdogál, elkapja az ágon lévő faleveleket, a levegőben "megkergeti" őket, majd lehullanak a földre. Olyan gyorsan ahogy az élet is elmúlik... A hulló levelek békével töltenek el, szívesen nézegetem őket. Közben erdei pinty néz félénken a les felé, szarka lesi a teavajat, mint csemege táplálékot ebben az időben, széncinegék parádéztak a vízben, szajkó zavart el mindenkit egy szempillantás alatt félelmetes hangjával... Egyszerűen felülmúlhatatlan ez az érzés, pillanatról pillanatra. Szarka látható messziről, majd mint ügyes mutatványos tovább is repül. Csőr erős koppanását hallom a tetőn. Tán harkály lehet?

Szarka, az ügyes mutatványos...
A felkínált csemegének ő sem tudott ellenállni...
És szemlátomást tetszett is neki
Széncinege röppent a beülő fára.. 
Meggyvágó mutatkozott: hé, gyerekek, hiányoztam?
De a szigorú tekintetét nem hagyta otthon...
Közép fakopáncs már rendszeresen jön...
Majd egy félelmetes hang... és megjelenik a Mátyás madár, az az a szajkó...
Szárnysuhogást hallottam messziről.. Erdei pinty néz le fentről...
Kék cinege... Egy igazi szépség számomra
A fák doktora is megjelenik... Harkály
Ő sem veti meg a finom falatokat...
Közép fakopáncs kopogtat... Én is itt vagyok!
Gyönyörű szajkó, gyönyörű tükörképével
És a nap fénypontja: Erdei pinty
És egy portré róla...

Addig pancsoljunk még, amíg lehet...
Ő meg egy félős madár....Erdei pinty
Esküszöm egyszer ez lesz a profilképem :-)
Veréb is megjelenik... 
Szeretem azt a fekete foltot rajta...
Széncinege szomját oltja...
Majd a fajtársával veszekszik egyet...
Van aki bújócskázni szeret :-)
Van aki meg nem szereti a szelet....

Lassan kezdett sötétbe borulni a táj, erősödött a szél,  az éjszaka közeledtét sejtette az erdő, mely csípős és hideg lesz. A család is haza várt már, így szép lassan felszedtem a sátorfámat és elindultam... A tél bizony kopogtat már, a cinegék is azt énekelték: elmúlt már az ősz, elmúlt már az ősz....

2018. november 25., vasárnap

A Margit-sziget őszi arcai

Sok budapestinek ez a sziget olyan, mintha elmenne egy étterembe rántotthúst rendelni. Pedig tartogat szépségeket az arra tartó sétálóknak, és mint egy rántotthús - lehet bizony sokféle és lenyűgöző persze nem ízvilágban, hanem színvilágban... Ezzel tulajdonképpen fotózás szempontjából el is búcsúztunk az ősztől, ami idén meseszép volt. És eljött az idő, hogy átadja a helyét a szomorkás, esőcseppes és hideg novemberi-decemberi időjárásnak.
A Margit-szigeti sétánkról állítottam össze kedves Olvasóimnak egy csokorra valót.

Színekben pompázó

Varázslatos lombkorona


Számomra a legszebb őszi szín

Hatalmas sétákat lehet itt tenni...
Utolsó próbálkozók a szabadban...
Az aranyló parkban...
Mesés színvilágával...
Felülmúlhatatlan szépségével...
Égigérő...
Az ősz színei
A kert lenyűgöző volt most is...
Őszi színekben lefestve...
Falevelekben elveszve...
Romokon a szemem elmerengve...
Csodálom e mesés helyet.
Elmerültem a részletekben...
Ezt csak úgy kiszúrtam...
Máskor nem érdekel, de ez most gyönyörű volt...
Falevelek ezrei...
Ez a hely sok mindenről tudna mesélni nekünk, ha beszélne....
Lógott az eső lába...
És a kedvenc helyünket megtalálva...
Ahol teknőcök és egy kisebb vízesés látványa látható...
Valamint a hamarosan közelgő eső...
Így lassan a tavat megközelítve...
Ezt a szépséget megörökítve...
Szép lassan hazaindultunk...