2018. december 31., hétfő

Évzáró

Repül az idő, észre sem veszem. Ha jól számolom jövőre már hetedik éve fogok blogolni (2012-ben indult a blog). Idén sem született sokkal kevesebb fotó, mint idáig, bár azért voltak időszakok, amikor nem jutottam gépközelhez, nemhogy  blog közelébe. Összegezve az idei évet voltak meglepetések és hiszem, hogy jövőre is lesznek fotózás szempontjából. Most a hagyományokhoz képest nem képértékelő összegzést tartok, hanem inkább egy videóval kedveskedek Olvasóimnak az év fotóiból. 
Mellette a http://www.albertistvan.hu weboldalam is fejlődik folyamatosan, érdemes egy pillantást vetni rá.
Ne felejtsétek átállítani nagy képernyőre és HD minőségre.
És így egyúttal kívánok mindenkinek, aki rendszeresen visszatér:

Békés, boldog új esztendőt! 



2018. december 30., vasárnap

Év végi madarászás

Az enyhülés nem jó a madarászásnak, ilyenkor a fajok egy kicsit leegyszerűsödnek. Most is úgy csináltuk, hogy egy-két órát a madárlesben töltöttünk fotóstársammal, majd átmentünk a közelben lévő Kána-tóhoz. A hó sajnos teljesen elolvadt, sokszor igazából csak kikapcsolódni megyek ki kedvenc leskunyhómhoz. A beülő fát variáltuk meg egy kicsit - a befúrt lyukakba mandulát helyezünk el tollas barátainknak és a teavajból is rakunk oda egy kis csemegét. A fotókból úgy látom vissza, örültek neki azért. 
Az idei utolsó látogatásunkból állítottam össze pár fotót kedves Olvasóimnak.


Csuszkának tetszett a kirakott mandula... És igen, etetünk :-)




2018. december 23., vasárnap

Adventi barangolás a Parlamentnél

Még az enyhülés beállta előtt egyik kedves barátommal úgy döntöttünk, hogy egyik nap meló után este teszünk egy adventi sétát a belvárosban kockáztatva azt, hogy a nagy hidegben szinte kockára fagyunk. Viszont a látványért megérte, nagyon szép Budapest ilyenkor. Direkte esti fényekben akartam lencsevégre kapni, szerencsére ekkor még a hó sem olvadt el teljesen. 
Ezzel a bejegyzéssel és fotókkal szeretnék rendszeres és visszatérő olvasóimnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánni és megköszönni, hogy egész évben látogatták blogomat, fotós oldalamat.








2018. december 16., vasárnap

A tél nyugalma

Ahogy leesett szombaton a hó elhatároztam, ha járhatóak az utak vasárnap kimegyek az itatós madárlesbe. Reggel lecsekkolva az időjárást láttam, hogy jó idő lesz aznap, így útnak indultam. Fő célom az volt, hogy kedvenceimet le tudjam fotózni úgy, hogy a háttérben hó van. Az is bátorított a kimenetelben, hogy fotóstársam is invitált, hogy menjünk jó lesz az. 
Bizony jó is volt, nagyon szép ilyenkor a havas táj, erdő. Sokáig eltudom nézni ahogy a fákról hullik a hó, és közben süt a nap... Egyszerűen nyugalommal tölti el az embert.








2018. december 15., szombat

Téli mese

Hol volt hol nem volt, de inkább csak volt az utóbbi időben a téli havazás, nemhogy havas karácsony... Ma egy mesés szombatra ébredtünk - havazik. De úgy mint egy jó ideje soha. Mivel már nem Budapesten lakom, így nem kell messzire menni hangulatos téli fotókat készíteni, így reszkető-remegő kézzel elővettem a fényképezőgépet nagy izgalmamban, és elkezdtem ezt szépséget megörökíteni... Ebből állítottam össze egy posztra valót kedves Olvasóimnak.





2018. december 9., vasárnap

Tengelic az itatónál

Nagyjából kéthetente van időm kilátogatni az itatóra. Reggelente december lévén bizony előfordul, hogy befagy az itató vize, ilyenkor mindig viszek magammal forró vizet termoszban, és egy kis tálba kiöntöm a madárkáknak, hogy tudjanak miből inni. Egyszer olvastam a neten, hogy a harkály is segít a tollas barátoknak abban, hogy feltöri a jeget - ez most bizony így is volt. És végre megtört a jég - berepült hirtelen egy meseszép tengelic is! Örültem is neki, mert én amióta a leskunyhóban ülök egyszer sem láttam ezt a madárkát. Pedig nagy kedvenc. 
Ezen a napon volt egy kis hószállingózás, eső, a végére napsütés. És persze rengeteg madár … :-)

Tengelic végre a madárlesnél!



2018. november 30., péntek

Elmúlt már az ősz...

Mikor még a leskunyhóban ültem ősz volt, de érezhető volt, hogy lassan véget ér. Időnként szél fújdogál, elkapja az ágon lévő faleveleket, a levegőben "megkergeti" őket, majd lehullanak a földre. Olyan gyorsan ahogy az élet is elmúlik... A hulló levelek békével töltenek el, szívesen nézegetem őket. Közben erdei pinty néz félénken a les felé, szarka lesi a teavajat, mint csemege táplálékot ebben az időben, széncinegék parádéztak a vízben, szajkó zavart el mindenkit egy szempillantás alatt félelmetes hangjával... Egyszerűen felülmúlhatatlan ez az érzés, pillanatról pillanatra. Szarka látható messziről, majd mint ügyes mutatványos tovább is repül. Csőr erős koppanását hallom a tetőn. Tán harkály lehet?

Szarka, az ügyes mutatványos...




2018. november 25., vasárnap

A Margit-sziget őszi arcai

Sok budapestinek ez a sziget olyan, mintha elmenne egy étterembe rántotthúst rendelni. Pedig tartogat szépségeket az arra tartó sétálóknak, és mint egy rántotthús - lehet bizony sokféle és lenyűgöző persze nem ízvilágban, hanem színvilágban... Ezzel tulajdonképpen fotózás szempontjából el is búcsúztunk az ősztől, ami idén meseszép volt. És eljött az idő, hogy átadja a helyét a szomorkás, esőcseppes és hideg novemberi-decemberi időjárásnak.
A Margit-szigeti sétánkról állítottam össze kedves Olvasóimnak egy csokorra valót.

Színekben pompázó

Varázslatos lombkorona


Számomra a legszebb őszi szín

Hatalmas sétákat lehet itt tenni...
Utolsó próbálkozók a szabadban...
Az aranyló parkban...
Mesés színvilágával...
Felülmúlhatatlan szépségével...
Égigérő...
Az ősz színei
A kert lenyűgöző volt most is...
Őszi színekben lefestve...
Falevelekben elveszve...
Romokon a szemem elmerengve...
Csodálom e mesés helyet.
Elmerültem a részletekben...
Ezt csak úgy kiszúrtam...
Máskor nem érdekel, de ez most gyönyörű volt...
Falevelek ezrei...
Ez a hely sok mindenről tudna mesélni nekünk, ha beszélne....
Lógott az eső lába...
És a kedvenc helyünket megtalálva...
Ahol teknőcök és egy kisebb vízesés látványa látható...
Valamint a hamarosan közelgő eső...
Így lassan a tavat megközelítve...
Ezt a szépséget megörökítve...
Szép lassan hazaindultunk...


Naplemente és az egri vár - barangolások a történelembe

Az Egri csillagok szerintem minden kedves Olvasómnak ismerősen hangzik, szerintem nincs olyan magyar ember, aki el nem olvasta volna legalább egyszer. Ha addig valaki nem szeretett volna olvasni, ez a könyv biztos meghozta a kedvét hozzá. A negyedik és ötödik részt - a vár ostromát - bevallom én akkor többször is elolvastam. Szüleimmel, barátaimmal többször jártam már Eger városában, így kíváncsian vártam a mostani barangolásunk során az Egri vár megtekintését ismételten. Gyerekkoromban mindig nagy élmény volt amikor felkerestük a várat és elképzeltem magamban ahogy Bornemissza, Mekcsey, Zoltay, Fügedy vagy Pető Gáspár harcolt a törökkel, valamint megcsodálhattuk Dobó István szobrát a róla elnevezett téren.







2018. november 18., vasárnap

Egy elveszett katedrális nyomában - avagy barangolások a történelembe

Kíváncsian vártam ezt a kirándulást is, hiszen egy katedrális megtekintése azért nem semmi élmény. Már aki rendszeresen olvassa ezt a blogot biztos tudja rólam, hogy érdekel a történelem, a régmúlt korok emléke. A katedrális gondolata már az út közben lázba hozott, még mindig kedvenc könyvemre emlékeztetett, melynek most tartok csak a II. köteténél.

Bélapátfalvára beérve a IV. Béla úton haladtunk, ez a főút szeli át a települést és aztán folytatódik Szilvásvárad irányába. Néhány száz méter után, ott ahol bal oldalon a Szent István templom áll, míg jobb oldalon a Városi Emlékkert található, éles, majdnem 180 fokos kanyart kellett tenni, aztán az út balra kanyarodva rávezetett minket az Apátsági útra. Ezen kellett haladni egy darabig, jobbra elhagytuk a temetőt, kiértünk a faluból, aztán egy jobb kanyart és egy lejtőn történő leereszkedést követően meg is érkeztünk az apátsághoz.

Mivel a látvány egyszerűen mesés volt - itt kisfilmet is készítettem a helyről hirtelen felindulásomban, mely a bejegyzés végén nézhető meg.






2018. november 10., szombat

Séta az Angolkertben (Tata)

Legutóbbi fotósétám alkalmával, Tatán az Angolkertben voltunk. Csak ajánlani tudom ezt a mesés helyet, hatalmas sétákat tehet az erre járó barangoló. Az időjárás most nem kedvezett annyira, fény szinte alig volt.  Viszont így is kellemes kikapcsolódás volt, sok hangulatfotó készült. Erről gyűjtöttem össze egy kis válogatást kedves Olvasóimnak.





2018. október 29., hétfő

Egy arborétum meséje

Hol volt, hol nem volt... Így is kezdhetném mai posztomat.
Még mindig ősz van és idén nem tagadta meg önmagát. Ilyenkor olyan környezetre vágyom, ami impozáns, szemet gyönyörködtető, és persze nagy-nagy kedvenc is. Mi más lenne ez, mint a Vácrátóti Arborétum. Szerintem nincs olyan fotós hazánkban, aki legalább egyszer ne járt volna itt. Komoly virágkertészet található, a mesébe illő vízimalmot nemrég újították meg, romantikus, régmúlt időkből származó köveken sétálhatunk, ritka madarakat láthatunk, vagy egy titokzatos barlangon átkelve egy kis elvarázsolt szigetre juthatunk... Órákat tudnék mesélni erről a helyről, de inkább a fotóknak adom át a színteret, így megmutatva mit is láttam. Ugye hogy kicsit panaszkodjak is, mikor kapta volna el a barangolókat az eső, ha nem aznap?

Kihagyhatatlan őszi program... Ilyenkor a legszebb.




2018. október 27., szombat

Őszi virágok

Ősszel nem csak a hatalmas színkavalkád a legszebb, hanem az éppen akkor virágzó virágok sem utolsók. Ha a kertben sétálok meseszépeket láthatok, főleg hogy most tartósan meleg is van. Ilyenkor még szorgoskodók is megjelennek - méhecskék, darazsak, poszméh folyamatosan megfigyelhető a virágokon, lepkék is időnként még láthatók. Szerencsére a hideg még váratja magát, talán majd a ködös novemberrel egyszer meg is érkezik. 
Gyakran elidőzőm így hát a kertben, ha sokat van az ember négy fal között, ez bizony igazi kikapcsolódás. És bizony a jobb fotók érdekében ruhát nem kímélve le kell hasalni a sárba....
Lássuk hát kedves Olvasóim milyen virágokat is fotóztam most ősszel?

Őszi színvilág





2018. október 25., csütörtök

Októberi meglepik a madárlesnél

Ha van időm kimegyek az itatós madárlesbe, felejthetetlen élményt ad ott egy-két óra. Került véglegesen most már mag az etetőbe, teavaj ahogy van időm kikerül a drágaszágoknak, szóval jöhet az őszi-téli móka. Várom már a hidegebb időt, amikor megjelennek az őszapók, majd később a süvöltők. Persze akinek olyan helye van a lese, ahol még több ritkaság megfordul ha látja ezt az írást csak mosolyog rajta, én már nekik is örülök. Tényleg -  néha jobb mint egy HD mozi... De a film helyett most fotókkal mesélem el mit láttam aznap.

Kékcinege gyakori vendég...




2018. október 23., kedd

Ismét megmutatta magát az ősz...

Amikor felpergetem az éves fotósnaptáramat és meglátom benne a kedvenc hónapjaimat - szeptember, október, november... - máris izgalomba jövök, hiszen akkor lehet a legszebb színeket fotózni, témákat felkeresni, megörökíteni. Akik rendszeresen olvassák már a blogot szerintem rájöttek, hogy számomra ez a legkedvesebb évszak, ilyenkor szinte nincs olyan hétvége, vagy szabadnap amikor ne utaznék valahová. Ezekkel a fotókkal végleg elbúcsúztatom a nyarat, belevetem magam az év legszebb évszakába és mintegy felkészülve a tél nyugalmába, amikor bentről nézzük a szakadó hóesést. Ezekből a pillanatokból gyűjtöttem össze egy összeállítást kedves Olvasóimnak...

Az év egyik legszebb évszaka...




2018. október 22., hétfő

Madár wellness

Amíg tart a jó idő és viszonylag meleg is van az itatós madárlesben lehet számítani nem csak a kezdődő madárinvázióra etetés szempontjából, hanem fürdőzésre, hiszen nekik is jár a wellness szolgáltatás nem csak az embereknek :-) Kedvenc leskunyhómban többször is kint voltam, így volt alkalmam nem csak fotókat, hanem videót is készíteni tollas barátaimról. Persze a "mozi" megvágása időigényes feladat, inkább majd télen lesz több időm vele foglalkozni, amikor kevesebbet mozdulok majd ki. De a videó még várasson magára, hadd legyen meglepetés. 
Pörgés volt rendesen - harkályok egymást váltották, szajkók zargatták egymást és a többieket, csuszka annyi magot visz, amennyit csak elbír, cinegék ezerszámmal jelentek meg, nagy kedvenc a vörösbegy is látható volt végre... És még sorolhatnám...

Harkály hím az itatón!




Brunszvik-kastély az aranyló őszben

Az Óvodamúzum meglátogatása után a Brunszvik-kastélyt néztük meg feleségemmel. Kellemes, napsütéses őszi időben jó egy laza, délutáni kirándulás, persze fotózással egybekötve. Már az ősz erősen érződött a levegőben, csendben csodáltuk a hely és a Brunszvik-kastély ember alkotta gyönyörű szépségét, a tóban látható tükröződéseket, hulló faleveleket, teknőcök úszkáltak élvezve a szabadságot és a jó időt, és a szebbnél szebb fákat, ahogy már sárgultak, az évszaknak megfelelően. Ahogy egyik barátunk mondta ez a kert minden évszakban gyönyörű, most is így volt, nem csalódtunk. Így posztoltam pár fotót erről a barangolásunkról melyről legutóbb ebben a bejegyzésben számoltam be 2013-ban:
http://albertistvan.blogspot.com/2013/11/brunszvik-kastely-lassan-elkoszon-az-osz.html 

Aranyló színekben az ősz... Hát nem mesés?




2018. október 14., vasárnap

Óvodamúzeum - Martonvásár

Mindenki számára vannak bakancslistás helyek, ahová mindig szívesen visszatér.  Az egyik számomra Martonvásár, nagyon szeretem több szempontból is. Legutóbbi barangolásunk során most az akár info nyelven "default"-nak is mondható Brunszvik Kastélyon kívül az Óvodamúzeumot is megnéztük. Egyik internetes blogon már olvastam róla, már akkor felkeltette az érdeklődésem. A kedves rendszeres olvasók szerintem már tudják, hogy szeretek kalandozni az időben, persze csak gondolatban... És melyik felnőtt nem nosztalgiázik egy kicsit a gyerekjátékok láttán? És ezt hazánk egyetlen ilyen jellegű múzeumában tehettük meg legutóbb.







2018. október 10., szerda

Híd naplementében és egy kis esti fotózás a fővárosban

Legutóbb a Nemzeti Színházban voltunk feleségemmel. Munka után nem is gondoltam, hogy a Rákóczi hidat sikerül végre naplementében lefotóznom (egy ideje szerettem volna, de valahogy nem jött össze). Hát most így alakult, pont úgy sikerült odaérni. Mivel az esti színházig még volt egy jó óra, így egészséges sétával ütöttük el az időt. Nem bántuk meg és készült egy pár hangulatfotó is...








2018. szeptember 30., vasárnap

Szeptemberi madarászás

A nyár a pihenésre, az ősz és a tél pedig a madarászásra jó. Már vártam, hogy jöjjön a hűvösebb idő és kedvenc tollas barátaimat ismét lencsevégre kaphassam. Az itatós madárles még nem üzemel teljesen, de pár látogatóra már számíthatunk. Amikor kint voltunk még javában vénasszonyok nyara volt, nem számítottam nagy felhozatalra, azért így is meglepődtem a látogatókon. Ilyenkor a környező tónál is teszünk egy kitérőt, de a kevés eső miatt a víz is kevés, és még madár sincs annyi... De azért igazi kikapcsolódás volt ez a délután, és várom már a fagyokat, hogy még nagyobb legyen a pörgés... És mivel még ilyenkor etetni nem célszerű a nagyobb felhozatal majd október végétől márciusig várható - persze attól is függően, vajon lesz-e hó az idei télen?

Széncinege, egyik legkedvesebb madárka




2018. szeptember 27., csütörtök

Kárpátaljai honismereti kirándulás II. rész - Uzsoki-hágó és visszaút haza

A maratoni út még mindig nem ért véget, talán most érkeztünk a legszebb részéhez. Imádom a hegyeket, a fenyveseket, ahogy a felhő úszik felettük. Hegyeken csak túrázni nem szoktam, mint a hegymászók, de szerencsére sok más megoldás is van erre, és az ember pénztárcáját sem húzzák le nagyon anyagilag. Az időjárás most is kegyes volt hozzánk, azt vettem észre, hogy szinte nem volt olyan kirándulás, amikor csak eső és eső szakad volna végig. Hálásak is voltunk az égieknek...








2018. szeptember 26., szerda

Kárpátaljai honismereti kirándulás I. rész - várromok nyomában

Már hagyomány, hogy a kárpátaljai dédai református gyülekezettel (Ukrajna) elmegyünk feleségemmel kirándulni évente egyszer. Persze időhiány függvényében nem minden évben tudunk erre sort keríteni, de a mostani honismereti kirándulás nagyon ígéretesnek látszott, rengeteg programmal, amolyan igazi barangolás minden szempontból. 
Legutóbb a http://albertistvan.blogspot.com/2014/07/karpatokon-at-falvakon-hegyeken.html posztomban számoltam be egy hasonló maratoni túráról. Azt sejtettem, hogy kilométerben sem kevés lesz ezen a hétvégén, de a telefon lépésszámlálója is 10.000 felettit számolt, ami még teljesítménytúrának sem rossz.






2018. augusztus 18., szombat

A Siklósi vár - történelmi élmények a várfalak között

Bár már Pécsen megfogadtam, hogy én ebben a nagy melegben nem kirándulgatok - feleségem nagyon szerette volna megnézni a Siklósi várat, így mégis beadtam a derekam és egyik reggel viszonylag korán útnak is indultunk. Azt tudtuk,  hogy most várjátékok is lesznek, így izgalmas kalandnak nézhettünk elébe.
A szálláson egy másik házaspár már volt itt és úgy mesélték, hogy rengeteg lépcsőre számítsunk - ehhez képest miután a buszról leszálltunk és egy boltban a megfelelő és szükséges dolgokat megvettük már csak pár lépés volt és ott is voltunk.




Pécs, a kultúra és a szerelem-lakatok városa

Ha felkeressük Pécs honlapját, akkor a következő szlogent láthatjuk : "Pécs, a kultúra városa". Tény, hogy egy napot (vagy többet) el lehet ott tölteni. A nagy meleg ellenére úgy döntöttünk, hogy bár Harkány termálfürdője kikapcsolódásnak tökéletes, azért egy kis séta sem árt a nagy meleg ellenére. 

Mit érdemes tudni erről a városról? A Wikipédia szerint:

Pécs (horvátul Pečuh németül: Fünfkirchen, szerbül: Печуј/Pečuj, a középkorban latinul: Quinque Ecclesiae, az ókorban latinul: Sopianae) megyei jogú város, Magyarország ötödik legnagyobb települése, Baranya megye, a Pécsi járás és kistérség székhelye.
A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.






2018. augusztus 11., szombat

Pécsi Zsinagóga

Mostani nyaralásunkat Harkányban töltjük. Már több mint egy hete itt vagyunk feleségemmel, de igazi kikapcsolódás számunkra. Harkány egy olyan város, ahol megáll az idő, igazi megnyugvással tölti el az embert egy egész évi munka után - olyan, mintha egy teljesen másik világba csöppennénk.
A szállás egyszerű, de tökéletes. Egy tetőtérben van, hajnalban mindig legkedvesebb madaraim hangjára ébredek. Szerintem most volt talán a nyár legforróbb időszaka, nem panaszkodhatunk.
Egyik nap döntöttünk úgy, hogy átutazunk Pécsre, ha már itt vagyunk. Első állomásunk a Zsinagóga volt (mint a legtöbb turistának szerintem...) A blog rendszeres olvasói joggal kérdezhetik: nem úgy van, hogy augusztusban nem fotózom? De igen, ezek a képek egytől egyik mobiltelefonnal készültek... A masina most valahol a szekrényben pihen :-)