2018. január 28., vasárnap

Nagy kócsag és a többiek

Már alig vártam, hogy ismét tollas barátaim közelében lehessek. Most inkább szabad terepen cserkésztünk. Januárban sok meglepetés érhet minket, ilyenkor akár nagy kócsagot is fotózhatunk úgy, hogy nem kell messzire utazni érte. Persze a jeges úton vigyázva kellett menni (tapasztalat, hogy tó mellett mindig hidegebb van), de ez nem zavart egy cseppet sem, hiszen cserébe nagyon sok szépet láthattam, láttunk. 
A bejegyzésben szürke gém, nagy kócsag, csörgő réce, vízityúk, tőkés récék, tengelic, széncinege, szarka, szajkó és varjú. Bár cseppet kockára fagytunk, igazi kikapcsolódás volt ez a nap :-) És ködösen indult az idő aznap, de a végére igazi napsütésben volt részünk.

Elsőre szárnyaló nagy kócsagot vettem észre



2018. január 21., vasárnap

Visszatért a tél

Egy hete vasárnap szép mennyiségű hó esett reggelre, ami a hét közepére elolvadt. Utána pár napig akár tavasznak nevezhető idő is volt, most vasárnapra viszont megint visszatért a tél, ismét nem panaszkodhatunk, hogy nincs hó idén. Kertes ház tulajdonos lévén reggel szükség volt a hó eltakarítására, majd úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a környéken, jó dolog ám a friss hótakaróban menni, érezve ahogy ropog a lábunk alatt. Ilyenkor teljesen feltöltődik az ember, és bár teljesíthetetlen elhatározás ugyan, de naponta bizonyos mennyiséget kötelező lenne ám sétálni egészségügyi okokból :-)
Néha olyan, mintha  egy téli mesevilágba lépnénk át, úgymond előjön belőlem ilyenkor a rácsodálkozó gyermek, milyen szép is ez az évszak... És persze ne feledkezzünk meg a madárvilágról sem, ha tudjuk etessük őket, hiszen valahogy a fagyos éjszakákat túl kell élniük...

A téli táj szépsége...


2018. január 14., vasárnap

Tél a kertben...

Míg nem is olyan régen hóvirág virágzott a kertben, ma reggel arra ébredhettünk, hogy ha nem is hatalmas, de esett a hó egész éjjel, és csodaszép hótakaró borítja a tájat. Szerencsére már nem budapesti gyerek lévén nem kell messzire menni, hogy készüljön pár havas kép. És bizony ilyenkor csodaszép dolgokat látni, még szakadó hóesésben is...  Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal - a fenyőfákon roskadozó hóval, ahogy ropog a lépteim alatt... A kerti tó látványa sem utolsó ilyenkor.
Ebből válogattam össze egy csokorra valót, kedves Olvasóimnak.



A szajkó és a dió

Itt van már a 2018-as év, szerencsére a madárfotózás továbbra is folyamatos, amennyire időm engedi persze. Az elmúlt pár vasárnap délelőtt szerencsére volt alkalmam egy kicsit a tollas barátokat lesni a madárlesben. Diót is tudtam végre vinni magammal, aminek a kis "apróságok" nagyon megörültek. Amikor az erdőn keresztül érkezem hallom már a zöld küllő nevető üdvözlését, széncinege jellegzetes énekét, szajkók felháborodott zavaró hangját (ugyan már, mit keresek ott?), szarka tipikus cserregését. 
Nem panaszkodom, forgalom van rendesen. Vannak már állandó vendégek, akik télen rendszeresen visszajárnak. Az etetési időszak még nagyjából három hónap, addig azért még készülni fog pár szép madárfotó... Ebben a bejegyzésben két hét januári leskelődését foglaltam össze.

Szemmel láthatóan nagyon megörült annak, amit talált...


2018. január 7., vasárnap

Tavasz a télben

Ma a kertben sétálva meglepődve tapasztaltam, hogy kinyílt már a hóvirág. Tény, hogy kora tavasz van és a széncinegék éneklik már a "nyitnikék-nyitnikék"-et, de ilyenkor ritka az ilyen időjárás. Viszont ha erős fagy lesz, akkor könnyen előfordulhat, hogy kevesebb lesz a gyümölcstermés idén. Ami szintén nem jó, hogy a kártevők is átvészelik a telet... Az időjárás sokszor megtréfál minket és a virágokat is... Meglesz ennek még a böjtje...