2018. március 31., szombat

Elkezdődött a fészekrakás...

Már egy ideje feltűnt, hogy a kirakott moha gyorsan fogy az itatós madárlesről. Először tavaly jöttem rá - azért, mert a rigók folyamatosan viszik fészekanyagnak. Ha nekem is ki lenne rakva egy szabad préda, hát én is vinném magammal. Ők sem csinálják másképp. Amennyit csak lehet a csőrükben összegyűjtenek, és usgyi, el vele! Félő, mire legközelebb kimegyek, már nem lesz belőle semmi... De ez a természet rendje, az erdőben ahol a les van ők az ottlakók, én csak "mozizni" járok oda.

Már megint a rigók viszik el a mohát!



Mátyás, a jégtörő

Már alig vártam, hogy ismét kedvenc leskunyhómban lehessek ismét. Erre ez a vasárnap délelőtt ígérkezett alkalmasnak. Végre semmi hó, semmi eső, igaz nem sok napsütést ígértek arra a napra. De semmi gond ilyenkor ISO 1250 és persze úgy beállítani a fotómasinát, hogy lehetőleg ne mozduljanak be a várva várt madárkák. 
Ahogy sétálok az erdőben a les felé már hallom a szajkók veszekedését, harkály munkálkodik az egyik fán, szarkák csörögnek nem messze, zöld küllő nevet valahonnan... A víz még be volt fagyva, mikor megérkeztem, de ez mit sem érdekelte őket... Nosza diót kirakni, cinkegolyó a szokott helyre és egyéb nyalánkságok, aztán hadd jöjjenek... Hát nem volt panasz aznapra sem :-) És végre megjelent az egyik kedvenc madaram, az erdei pinty!

Mátyás, a jégtörő... (avagy szajkó)


2018. március 18., vasárnap

Még egyszer megmutatta magát a tél...

Azt hinné az ember, hogy március közepén már mindenféle virágokat fotózhatunk, erre a tél ismét megmutatta magát nekünk. Mondanom sem kell, hogy így is nagyon szép, imádom nézni a hófödte fenyőfákat, persze leginkább az ablakból. De talán a mai hóesés volt az utolsó, és végre tényleg megérkezik a várva várt jó idő és tavasz. Ma is csodaszép dolgokban volt részem, miközben kimozdultam, a madarak kárpótoltak mindenért. Az etetésük persze továbbra folyamatos, bár már lassan elfogy a téli készlet. De azért még most is azt mondom töretlenül, hogy bizony, szeretem a telet... 




Virágzó mandulafa

A mostani hosszú hétvégét úgy terveztem, hogy kimegyek majd fotózni a természetbe, de az időjárás természetesen rendesen közbe szólt. Hol szakadt az eső, hol a pedig csodaszép hófödte tájra ébredtünk. Már volt március 15-én hatalmas hóvihar jó pár éve, ma reggel jó 5-10 cm-es hótakaróra ébredtünk fel. Persze ilyenkor elmaradhatatlan, hogy kimozduljon az ember. Édesapám mesélt egy mandulafáról, ami már virágzott, így jött az ötlet, hogy nézzük meg milyen lehet hóesés után?




2018. március 7., szerda

Nőnapra

Nőnap alkalmából minden kedves visszatérő és állandó hölgy olvasómat szeretettel köszöntöm ezzel a fotóval:



2018. március 4., vasárnap

Enyhülés

Március eleje végre elhozta az enyhülést, de azért a tél még megmutatja magát egy kicsit. Bár ha úgy vesszük volt is, meg nem is - egy hétig igazi "kemény" mínuszokban részesülhettünk. Most már viszont elkezdett olvadni a hó, egyre inkább jobb időt mondanak. Mostanában egy picit kevesebbet voltam kint fotózni, de azért pár szép képet sikerült azért készíteni. És bízzunk abban kedves Olvasóim, hogy a következő bejegyzésben már csodás tavaszi időről olvashatnak és gyönyörű virágokat láthatnak... Addig is még most is -1 fok van, ropogó hóban sétálhatok. Örül is ennek a természetjáró :-)

Őszapó az egyik legkedvesebb tollas barát..