2018. július 31., kedd

Vízcseppes kerti virágok

Mostanában nem kell sokáig várni, hogy essen az eső, jut majdnem minden napra bőven. Legutóbb, amikor családunkkal a Balatonon voltunk, akkor sem volt másképp. Eső után, vagy akár közben mindig szívesen megnézem a virágokat, milyenek ha vízcseppesek. Már csak ezért is, előbb-utóbb fogok venni egy makróobit. Most a Tamronnal játszadoztam egy picit. 
Ebből posztolok most pár-képet ebben a bejegyzésben kedves Olvasóimnak.







Naplemente túra villámokkal

Már szinte hagyomány, hogy feleségemmel születésnapom alkalmából elmegyünk egy naplemente túrára (ez július közepére esik leginkább). Nem minden évben írtam róla posztot, de most egy kis viharral megspékelve nagyon különleges lett. A fő cél amúgy is az lett volna, hogy ne szokványos turista fotók készüljenek... Persze nem volt betervezve, de elkészült életem első villámot ábrázoló képe. 
Az így készült képekből állítottam össze ezt a bejegyzést kedves Olvasóimnak.


Megérkezett a hajó, amire vártunk: Szigliget a neve




2018. július 29., vasárnap

Balaton-part menti csavargások

Ha nyár, akkor Balaton, ezt szerintem mondanom sem kell. Sajnos nem minden hétvégén jutunk el oda, de azért így sem panaszkodom. Sokszor a pihenésé a főszerep, de van amikor elhatározom, hogy teszek egy nagyobb sétát a nagy meleg ellenére. Tudok egy jól ismert részt, ahol vannak madarak, romantikus platánsorok és megannyi meglepetés... Csak figyelni kell a természetet, a többi meg adja magát. Sokszor csak azért nem megyek tovább, mert elfáradok, legszívesebben az egész partot körbe járnám, ameddig csak lehetséges... Utam során találkoztam hattyúkkal, kis kócsaggal, sirállyal, magát karmesternek képzelő tással és még megannyi szépséggel...

A Balaton mindig csodaszép...




2018. július 15., vasárnap

Lepkék

A június nagyon hamar elrepült, a július sem lesz másképp. Ilyenkor a madárles látogatását hanyagolom (ha időm engedi kiszaladok és megnézem minden ok-e), inkább a kirándulások, túrázások kerülnek előtérbe, vagy a pihenés.  Ebben az esetben a fényképezőgép is többet marad a fotóstáskában.
Sokan tartanak "bogarasnak" - nem is értettem miért, de amikor megállok egy réten, vagy kertben és elkezdem figyelni a bogarakat, lepkéket megértem. Őket már régóta nagyon kedvelem - egy bejegyzést már szántam is rájuk.  Ebben az időszakban egy-egy réten órákig el tudok "lenni" és figyelni, hogy mi van a közelemben. Ha észrevétlen maradok ők meg megszoknak és egyre többen jelennek meg, főleg ha lehasalok és szinte ki sem látszom a fűből. 
Vannak lepkefajok, melyeket nagyon szeretek fotózni: köztük a nappali pávaszem. Persze ahhoz, hogy pont ott és pont akkor megjelenjen, ahol éppen vagyunk nagy mázli kell....







Napraforgók

Már régóta szerettem volna útközben megállni és egy meseszép napraforgó táblát látni, csodás tájképpel. Most végre sikerült. Legutóbb, amikor Tapolcáról jöttünk vissza családommal a kocsiablakból már messziről kiszúrtam. Azonnal fék teljes erővel, elő a fényképezőgép és nekiindultunk felderíteni. Imádom a napraforgót (szerintem ezzel sokan vannak így...) És az, hogy egy kicsit borús, felhős idő is volt mellette külön pluszt jelentett a képek hangulatához.
Készült is egy posztba való fotó, melyet most meg is osztok kedves Olvasóimmal...





A megújult Tapolca

Már nem először voltunk családunkkal Tapolcán, most ismét ellátogattunk erre a csodaszép helyre. Eredetileg nem ez lett volna a cél, de szerencsére másképp döntöttünk. Sokszor kérdezik tőlem, ilyenkor miért is viszem magammal a fényképezőgépet, hát azért mert sose tudni éppen mit lehet fotózni. Most sem bántam meg, mert azért picit más, mint a mobiltelefonnal készített fotók. 
Külön meglepetés volt, hogy a Vizimalomnál találtunk egy teljesen új részt, amit szépen körbe is jártunk. Útközben láthattuk a csodaszép tapolcai tavat, aranyhalakat a vízben, vadkacsákat, és persze rengeteg hozzánk hasonló kirándulót. Mindig a spontán utazások a legjobbak, no meg persze a családdal...
Most pedig a felesleges rizsa helyett hadd beszéljenek helyettem a fotók kedves Olvasóim...







2018. július 5., csütörtök

Kertünk kincsei

Már több mint egy éve, hogy Törökbálintra költöztünk feleségemmel. Nem bántuk meg, Budapesttől nincs messze, nagyon barátságos kis város, de mégis nyugodtabb mint belvárosunk. Kertes ház lévén nagyon sok munka van, de meghálálja magát. Pár éve még szitakötőkért, lepkékért, békákért, csigákért, madarakért messze kimentem a természetbe, most már elég pár lépést tenni és csodákat láthatok. 
Madárvilágban nagyon változatos, növényvilágban meg az van, amit az ember fia ültet. Szinte élvezem, ahogy kint kávézunk és megjelennek a tengelicek, szajkók, rigók, harkály hangját hallom messziről, örvös galambot, szürke légykapót, egy halmaz verebet, cinegét, vörösbegyet, fecskét lehet észrevenni, ahogy repülnek. De már átrepült a kert és az udvar felett vadkacsa, szürke gém is (nem messze van tőlünk a törökbálinti tó).
Egyszer feltalálhatnák azt a kertet, amihez nem kell lehajolni :-) Egy átdolgozott nap után tökéletes kikapcsolódás az öntözés nyáron, utána meg kiülni vagy a kertbe, vagy a teraszra és csodálni a madarakat...
Meg is szerettük rendesen, eszünk ágában sincs visszamenni a belvárosba. A kertben úgy érzem magam, mint egy kisebb arborétumban, a meztelen csigák időnként megnehezítik az életünket. Már van tavirózsa a kerti tóban, egy ott lakó béka, és rengeteg hal, amit persze a környék macskái előszeretettel megnéznek időnként.
Meló az van vele bőven, de hát kell ennél több? Hadd beszéljenek magukért a fotók...