2018. november 30., péntek

Elmúlt már az ősz...

Mikor még a leskunyhóban ültem ősz volt, de érezhető volt, hogy lassan véget ér. Időnként szél fújdogál, elkapja az ágon lévő faleveleket, a levegőben "megkergeti" őket, majd lehullanak a földre. Olyan gyorsan ahogy az élet is elmúlik... A hulló levelek békével töltenek el, szívesen nézegetem őket. Közben erdei pinty néz félénken a les felé, szarka lesi a teavajat, mint csemege táplálékot ebben az időben, széncinegék parádéztak a vízben, szajkó zavart el mindenkit egy szempillantás alatt félelmetes hangjával... Egyszerűen felülmúlhatatlan ez az érzés, pillanatról pillanatra. Szarka látható messziről, majd mint ügyes mutatványos tovább is repül. Csőr erős koppanását hallom a tetőn. Tán harkály lehet?

Szarka, az ügyes mutatványos...




2018. november 25., vasárnap

A Margit-sziget őszi arcai

Sok budapestinek ez a sziget olyan, mintha elmenne egy étterembe rántotthúst rendelni. Pedig tartogat szépségeket az arra tartó sétálóknak, és mint egy rántotthús - lehet bizony sokféle és lenyűgöző persze nem ízvilágban, hanem színvilágban... Ezzel tulajdonképpen fotózás szempontjából el is búcsúztunk az ősztől, ami idén meseszép volt. És eljött az idő, hogy átadja a helyét a szomorkás, esőcseppes és hideg novemberi-decemberi időjárásnak.
A Margit-szigeti sétánkról állítottam össze kedves Olvasóimnak egy csokorra valót.

Színekben pompázó

Varázslatos lombkorona


Számomra a legszebb őszi szín

Hatalmas sétákat lehet itt tenni...
Utolsó próbálkozók a szabadban...
Az aranyló parkban...
Mesés színvilágával...
Felülmúlhatatlan szépségével...
Égigérő...
Az ősz színei
A kert lenyűgöző volt most is...
Őszi színekben lefestve...
Falevelekben elveszve...
Romokon a szemem elmerengve...
Csodálom e mesés helyet.
Elmerültem a részletekben...
Ezt csak úgy kiszúrtam...
Máskor nem érdekel, de ez most gyönyörű volt...
Falevelek ezrei...
Ez a hely sok mindenről tudna mesélni nekünk, ha beszélne....
Lógott az eső lába...
És a kedvenc helyünket megtalálva...
Ahol teknőcök és egy kisebb vízesés látványa látható...
Valamint a hamarosan közelgő eső...
Így lassan a tavat megközelítve...
Ezt a szépséget megörökítve...
Szép lassan hazaindultunk...


Naplemente és az egri vár - barangolások a történelembe

Az Egri csillagok szerintem minden kedves Olvasómnak ismerősen hangzik, szerintem nincs olyan magyar ember, aki el nem olvasta volna legalább egyszer. Ha addig valaki nem szeretett volna olvasni, ez a könyv biztos meghozta a kedvét hozzá. A negyedik és ötödik részt - a vár ostromát - bevallom én akkor többször is elolvastam. Szüleimmel, barátaimmal többször jártam már Eger városában, így kíváncsian vártam a mostani barangolásunk során az Egri vár megtekintését ismételten. Gyerekkoromban mindig nagy élmény volt amikor felkerestük a várat és elképzeltem magamban ahogy Bornemissza, Mekcsey, Zoltay, Fügedy vagy Pető Gáspár harcolt a törökkel, valamint megcsodálhattuk Dobó István szobrát a róla elnevezett téren.







2018. november 18., vasárnap

Egy elveszett katedrális nyomában - avagy barangolások a történelembe

Kíváncsian vártam ezt a kirándulást is, hiszen egy katedrális megtekintése azért nem semmi élmény. Már aki rendszeresen olvassa ezt a blogot biztos tudja rólam, hogy érdekel a történelem, a régmúlt korok emléke. A katedrális gondolata már az út közben lázba hozott, még mindig kedvenc könyvemre emlékeztetett, melynek most tartok csak a II. köteténél.

Bélapátfalvára beérve a IV. Béla úton haladtunk, ez a főút szeli át a települést és aztán folytatódik Szilvásvárad irányába. Néhány száz méter után, ott ahol bal oldalon a Szent István templom áll, míg jobb oldalon a Városi Emlékkert található, éles, majdnem 180 fokos kanyart kellett tenni, aztán az út balra kanyarodva rávezetett minket az Apátsági útra. Ezen kellett haladni egy darabig, jobbra elhagytuk a temetőt, kiértünk a faluból, aztán egy jobb kanyart és egy lejtőn történő leereszkedést követően meg is érkeztünk az apátsághoz.

Mivel a látvány egyszerűen mesés volt - itt kisfilmet is készítettem a helyről hirtelen felindulásomban, mely a bejegyzés végén nézhető meg.






2018. november 10., szombat

Séta az Angolkertben (Tata)

Legutóbbi fotósétám alkalmával, Tatán az Angolkertben voltunk. Csak ajánlani tudom ezt a mesés helyet, hatalmas sétákat tehet az erre járó barangoló. Az időjárás most nem kedvezett annyira, fény szinte alig volt.  Viszont így is kellemes kikapcsolódás volt, sok hangulatfotó készült. Erről gyűjtöttem össze egy kis válogatást kedves Olvasóimnak.