2019. október 13., vasárnap

Itatós madárles felkészítése az őszi, téli szezonra

Nyáron július-augusztusban az itatós madárlesnek nincsenek igazán látogatói. Most június végéig szerencsére elég sokat lehettünk kint a leskunyhóban a júliust-augusztust inkább pihenéssel töltöttük feleségemmel. Néha persze ki kellett ugrani megnézni, hogy minden rendben van-e, de igazából ősztől indul be a következő szezon. Mondanom sem kell, hogy nyár végén már alig várom, hogy ismét mehessek kedvenc leskunyhómba. 
Már szeptember elején kimentünk kicsit rendet rakni. Kipucoltuk a medencét, kitakarítottunk mindent. Most teljesen tudatosan rendeztünk úgy, hogy mire eljön az ideje a tollas barátok is felfigyeljenek a változásra...






2019. október 8., kedd

Vaddisznók Révfülöpön

Édesapám sokat van lent a telkünkön Révfülöpön és bizony nem csak rémhírek, hogy egyre több vaddisznót látni a nyaralóövezetben, mivel rendesen elszaporodtak, hanem valóság. Fotózás szempontjából jó, de a nyaralók, ott lakók  már nem örülnek neki annyira. Régen gyerekkoromban csak esténként lehetett őket az autóból látni, ahogy áthaladnak a víz felé este 10-11 körül, most viszont már akár fényes nappal is megjelenhetnek a kertben, alig egy hónapja még a kismalacokkal is...



2019. október 6., vasárnap

Lednice híres minaretjének története - avagy Európa legnagyobb minaretje

Utazásunk utolsó állomása aznap egy igazi minaret volt, szintén nagy kíváncsisággal vártuk feleségemmel.

A minaret vagy a „török torony” a Lednice kastély kertjében található. Ezt a vonzó tornyot I. Alois József herceg építtette Josef Hardtmuth építész tervei alapján a 18. és 19. század fordulóján. Ez a karakter kivételes konstrukciója Európában, közel 60 méter magas - így a földrész egyik legmagasabb minaretje. 

A Lednice minaret fontos turisztikai látványosság és a mór építészet egyedi példája Csehországban.

A minaretet Josef Hardtmuth, a híres ceruzadetektor és a Koh-i-noor cseh cég alapítója, a ceruzák fő gyártója alapította.

2019. október 5., szombat

Mesekastélyok Morvaországban II. - Lednice

Lednice felé vettük utunkat, a következő mese kastélyhoz. Ha ide utazunk jó, hogy ez egy álomszerű hely meseszép parkkal. Ha fáradtak vagyunk is, a park részét nehagyjuk ki. Érdemes tenni egy sétát. 
Csehország keleti részében, Dél-Morvaországban található mintegy 300 négyzetkilométeren a Lednice-Valtice kultúrtáj, az Európa kertjeként is tisztelt óriási angolpark és természetvédelmi övezet, melynek legszebb és legkedveltebb helye, a Liechtenstein grófok csodálatos mesepalotája, a Lednicei kastély. Az Unesco világörökségi listán is szereplő látványos, neogótikus épület a régió legnépszerűbb turisztikai célpontja.




Mesekastélyok Morvaországban I. - Valtice

Mostanában feleségemmel megszerettük az egynapos utazásokat. Mondjuk van egy kevésbé előnyős velejárója: korai keléssel jár és viszonylag késő este ér haza az ember, de valamit valamiért - cserébe nagyon sok szép látnivalót láthatunk.
Ez most sem volt másképp. Korábban azt hittem, hogy csak a II. Lajos mesekastélyai nyújtanak ilyen csodát, de nem, máshol is vannak ilyen építmények, mesekastélyok, melyek a múlt egy részét őrzik magukban. 
A Világörökség részét képező Lednice-Valtice-i Kultúrtáj második legnépszerűbb kastélya, a monumentális barokk stílusú valticei kastély volt a Liechtenstein hercegek téli rezidenciája.
Erről az utazásunkról állítottam össze egy kisebb beszámolót Olvasóimnak.



2019. augusztus 6., kedd

Rózsák és kardvirágok kertjében

Alig múlik el olyan hónap, hogy ne számolnék be kertünk szépségeiről. Sok munka van velük, de a virágok meghálálják azt a gondoskodást, amit feleségemmel adunk nekik. Ugye mondanom sem kell, hogy a madarak mellett őket szeretem a legjobban fotózni. Nem szaladnak el, esetleg egy nagyobb szél zavarhatja meg a képek készítését. Mindig "bújom" az internetet, hogy mit érdemes még ültetni a sziklakertben, mi az amit érdemes fejleszteni...
A kerti szépségekből állítottam össze egy posztba valót kedves Olvasóimnak, most kommentár nélkül...
Ami látható: rózsák, kardvirágok minden mennyiségben, méz virág, tavirózsa, óriás szitakötő....





2019. július 30., kedd

Séta a mólón...

A révfülöpi móló mindig ad meglepetéseket egy séta során. Van hogy gyönyörűek a rózsák, van hogy egész közelről kócsagot láthatok, gyönyörű naplementét láthatunk... egyszerűen lenyűgöző hely. Most inkább a madarak voltak a főszereplők - öröm volt nézni a fecskéket, hattyúkat, tőkés réce porontyokat. Ezt a helyet mindig és mindig újból meglátogatjuk feleségemmel...
Erről a gyűjtöttem össze most pár fotót kedves Olvasóimnak. 

Csipet-csapat hattyúgyerek csapat...

2019. július 29., hétfő

Balatoni naplemente

Van valami különlegesség a balatoni naplementében. Miközben a látványát csodáljuk elhatalmasodik rajtunk egy egyfajta nyugalom, meghittség, és boldogság. És ha Révfülöpön jár az ember július és augusztus környékén egy balatoni naplemente túrát nem szabad kihagyni. Feleségemmel már hagyománynak mondható, hogy évente egyszer elmegyünk egy ilyen túrára. Most júliusban sem volt ez másképp...
Csodáljuk meg hát e mesés helyet naplementével néhány fotó erejéig kedves Olvasóim most kommentár nélkül!




Pozsony, Szent Márton-dóm

Ha már Szlovákiában vagyunk, kihagyhatatlan Pozsony. Mivel visszaindulásig volt egy kis időnk, ezért a Szent Márton-dómot néztük meg a nap zárásául. 

Pozsony városának legjelentősebb szakrális jellegű építményeként áll a szlovák főváros legnagyobb, legjelentősebb és legdíszesebb gótikus temploma, a Szent Márton-dóm. Koronázó templomként is számon tartják, 11 magyar királyt koronáztak meg falai között, a nemzeti műemléket több világszerte ismert művész munkája díszíti.... Koronázó templomnak is nevezik, mert 11 magyar királyt és 8 királynét/királynőt koronáztak itt. A Dóm mai kinézetét az 1878-as átépítés után nyerte.  Ezzel egyidőben készültek Carl Geyling bécsi műhelyében az ablakok.




2019. július 24., szerda

Szlovákiai vártúrák II. - Dévény vára

Vártúránk folytatódott, következő úti cél Dévény vára volt. Itt már a hőség egyre inkább elviselhetetlenebb volt, 32-35 fokot is mértünk, a nap nagyon magasan volt az égbolton. De még az előző látnivalókat szinte még fel sem dolgozva, újult erővel vágtunk neki a mostani vár megmászásának. Azért is bizakodva haladtam előre, mert egy ilyen helyről remek tájképeket is lehet készíteni (Szlovákia leírhatatlanul gyönyörű), no meg a napi 10.000 lépés célkitűzésnek is eleget kell tenni...




2019. július 23., kedd

Szlovákiai vártúrák I. - Vöröskő vára

Feleségemnek - ahogy mondani szokták mindig az asszonynak van igaza - támadt egy fantasztikus ötlete, menjünk el egy napra szlovákiába és amit tudunk nézzünk meg, most legalábbis vár témában. Merész egy ötlet ez nyáron, nagy melegben, de gondoltam nosza - útra magyar. Mivel ez a blog nem csak természetfotózásról szól, hanem utazásainkról is kíváncsian vágtunk neki az útnak. Mindig is érdekelt a régmúlt, a történelem - ha az út végére el is fáradunk, de nagyon sok látnivalóban lesz részünk, mi így gondoltuk. És Szlovákia nincs olyan messze, elég hamar eljut oda a barangoló.
Ahhoz, hogy ezt a tervet végre hajtsuk hajnalban még sötétben kellett felkelni, Első állomásunk a Vöröskő vára volt,  Hrad Červený Kameň szlovákul.


2019. július 5., péntek

Apaji csavargások

Nem minden évben jutok el Apajra, egyik kedvenc madaras megfigyelő helyemre. Ide nyáron érdemes menni, de ez az évszak úgy mint a többi hamar elmegy, kettőt pislog az ember és már ősz van... Sok élményt szereztem itt vagy egyedül, vagy barátokkal, nincs olyan kirándulás, hogy ne jönne vissza fotók nélkül az ember. Egyszerűen feldobja a fotóst, ha ennyire közelről látja a természet közelségét. Összeállítottam jó néhány kedvenc fotót, remélve hogy aki olvassa a blogot egyszer kedvet kap egy jó kis kiránduláshoz Apajon és környékén...

Ennél nincs is szebb látvány...

2019. június 29., szombat

Június a kertben

Már jó két éve Törökbálinton lakunk feleségemmel és egyáltalán nem bántuk meg, hogy elköltöztünk Budapestről. Kis kertünket folyamatosan ápoljuk, fejlesztjük - sok teendő van vele. Egy kellemes nyári estén nagyon jó kiülni ide és hallgatni a madarakat, vagy figyelni ahogy a tóban fürdenek kedvenceink. A rózsák gyönyörűek idén, érik már a levendula... Egyszerűen mesés. 
Járjuk hát körbe e csodát, hacsak virtuálisan is kedves Olvasóim! 

Hogy jutok fel oda? - Csiga

2019. június 23., vasárnap

A pipacsok földjén

Tihanyból hazafelé menet Aszófőnél egy hatalmas pipacsmezőt vettünk észre a kocsiból. Persze azonnal satufék, ezt nem szabad kihagyni. A tájfotózás, mint sokszor írtam amúgyis nagy-nagy kedvencem, így nem hagyhattam ki ezt sem. A téma feleségemnek is megtetszett, így egy jó negyed órát eltöltöttünk itt... Készült is pár fotó, ahogyan mi láttuk ezt a gyönyörű helyet....



A levendulák és ürgék földjén - Tihany

Idén nem sokat kirándultunk idáig, valahogy a fotózás is egy picit háttérbe szorult. De ahogy jött a nyár, végre jó idő van alig vártuk feleségemmel, hogy ha csak pár napot is - de végre leutazhassunk a Balatonra. És persze ilyenkor kihagyhatatlan, hogy egy évben legalább egyszer ne menjünk el Tihanyba. Ez az a hely, ami mindenkinek nyomott hagy életében (igazi bakancslistás) - jó a sokaságban lubickulóknak , és a "bozótban" ugrálóknak is. Nos, mi mindkettőből kivettük most is a részünket. Először mindig a városi forgatagban vegyülünk el, majd utunkat vesszük a természet felé, ami sosem maradhat ki barangolásaink során...

Kihagyhatatlan hely, szinte minden évben visszatérünk...



2019. június 16., vasárnap

Révfülöp, a nagy kedvenc

Mindenkinek megvan az a kedvenc üdülő és kiránduló helye, ahová ha egyszer elmegy, akkor oda többször is visszatér. Feleségemmel teljes mértékben egyetértünk abban, hogy ezek közül az egyik Révfülöp részünkről. Gyerekkoromban nagyon sokat nyaraltam itt - nyáron kihagyhatatlan élmény a Balatonban fürödni, a lángos az egyik legfinomabb itt az északi parton, és a madár és állatvilága sem utolsó. Mivel idén most volt az első igazi nyári hétvége, és az első utazásunk is - így értelemszerű volt, hogy hová fogunk menni kikapcsolódni. Most a fotóstáska is nálam volt, így készült pár hangulatkép is erről a csodás helyről...

Révfülöp, a nagy kedvenc...


2019. június 7., péntek

Szürke gém

Kis időre ismét vízparton sétálhattam, egyik kedvenc horgásztónál, így találkozhattam legkedvesebb madarammal a szürke gémmel. Most az eddigiekhez képest egész sokáig hagyta magát, hogy fotózzam, nagyon türelmes volt, vagy inkább a zsákmány megszerzésével volt elfoglalva. Így sikerült egy kis fotósorozatot csinálnom róla. A nyár már egyre jobban éreztette magát sétálás közben, de ez így van rendjén ebben a hónapban. Akartam más témát is lencsevégre kapni, de most nem sikerült. Így is kellemes kikapcsolódás volt...







2019. június 1., szombat

Megérkezett a nyári meleg

Június elsejével úgy tűnik végre tényleg itt a nyár, amire az elmúlt hetekben már nagyon vártam. Mostani leskunyhós kiruccanásomhoz fotóstársam is elkisért. Még mindig örömmel konstatáltuk, hogy jönnek a tollas barátok, de már érezhető a nyár lightosabb feelingje, bizony sokszor fél órák telnek el esemény nélkül. De a kitartás meghozza gyümölcsét és ha jön látogató, elővesszük a fényképezőgépet és fotózunk... Ez ma sem volt másképp.

Egy szép balkáni gerle és tükörképe




2019. május 30., csütörtök

Gondoskodás

Amikor 2014-ben megépült az itatós madárles nem gondoltam volna, hogy ilyen sok élményt fog nyújtani. Az eddigi évek tapasztalatai alapján május végén az adott szezon lezárult és a madarak ősszel jöttek legközelebb, amikor ismét kezdett lefelé kúszni a hőmérő higanyszála. Idén talán a változékony időjárásnak köszönhetően meglepően nagy a madárforgalom - ha jó idő van pancsolás van soron, de a fiókákat is sokszor itt etetik, ami csak jó, hiszen madárfióka etetést azért nem sűrűn láthat közelről az ember. És ezért is lett a gondoskodás a poszt címe, néha nem semmi ahogy a tollas szülők a csemetéjükről gondoskodnak... És egy másik nagy öröm - seregély, zöld küllő, meggyvágó elég gyakori vendég lett mostanában.

Először a harkályokat vettük észre feleségemmel, majd fiatal meggyvágó is jött, ami jó volt, hiszen mindketten szeretjük ezt a madarat.  De inkább hadd beszéljenek magukért a fotók!

Fiatal meggyvágó etetése




2019. május 19., vasárnap

Májusi madaras

A sok eső ellenére az elmúlt hetekben viszonylag sokat voltunk kint a madárlesnél hol feleségemmel, hol pedig egyik fotós barátommal. Nincs okunk panaszra, mert a madárforgalom továbbra is megvan, bár természetesen a téli pörgés azóta már inkább nyugodtabb mozizásra változott. De a változatosság gyönyörködtet - hol balkáni gerle pár érkezik, hol zöld küllő, meggyvágó, seregély, zöldike, nagy fakopáncs, barátposzáta... Valahogy úgy érzem, most van a madárles abban az időszakban, hogy a környék madarai felfedezték, mint lehetőséget és rendszeresen visszajárnak, azaz repülnek :-)
A nyárfának a termése folyamatosan hullik, néha az embernek az az érzése, mintha havazna. Folyamatosan pucoljuk az itatót, de pár fotón így is látszani fog. Abban bízom, hogy az idei tavaszi szezonban július elejéig érdemes lesz kimenni kedvenc leskunyhómba….

Csobbanás seregély módra...


2019. május 5., vasárnap

Vízcseppesen

A májusi eső aranyat ér, sokszor azt mondják. Most a május nagy esővel kezdődött, így fotózás szempontjából ez a hétvége lightosabb volt. Kinek van hidegben, esőben kedve kimozdulni? De a saját kertünkben tettem egy kisebb sétát, és készítettem pár esőcseppes virágfotót... Erről állítottam össze egy kisebb válogatást.
Fogadják szeretettel kedves Olvasóim! :-)






Az utolsó kökörcsinek nyomában

Végre elérkezett az idő, hogy ellátogattunk idén feleségemmel a Vácrátóti Arborétumba. Mondanom sem kell, hogy Vele szeretek a legjobban kirándulni. Szép tavaszi időnk volt, nem akarok közhelyeket használni - de a hetedik érzékem azt mondta lesznek ma meglepetések. Én már varázskertnek is elneveztem magamban, mert minden évszakban más arcát mutatja. Pedig nem egyszer megkérdezték már miért mész oda megint? És ha azt gondolják ugyanazt láthatom, ez így nem igaz. Nem beszélve a kert élővilágáról madarakról és az üvegházakról. Most az orchidea kiállítás taglózott le minket teljesen....
Gyíkot, mókust, lepkéket, tulipánokat, kökörcsint, tavaszi virágokat, erdei pintyet, széncinegét és még sok minden mást láttunk. Igazi kikapcsolódás volt...

Egyik legszebb virág - kökörcsin


2019. április 21., vasárnap

Zöld küllő a lesnél


Van egy-két madár, akit meg kell becsülni, ha látogatását teszi a madárlesnél, az egyik a zöld küllő. Ő nem egy gyakori vendég, viszont mondanom sem kell, hogy az egyik kedvenc madaram. Áprilisban számíthatunk arra, hogy nagy forgalom van tollas barátaink szempontjából. Ilyenkor érdemes már nem etetni őket, hiszen a fiókáknak nem jó, ha szotyit esznek például, amúgyis találnak már maguknak mindent, ami jó. Ezen alkalommal szerencsésnek mondhattam magamat, mert egy délelőttöt és egy délutánt is végig tudtam ülni kedvenc leskunyhómban…

Zöld küllő a lesnél


Séta a Budai Arborétumban

Időről időre feleségemmel visszatérő vendégek vagyunk a Budai Arborétumban. Általában tavasszal és ősszel szoktunk tenni itt egy jó két órás sétát, előnye az, hogy jól megközelíthető helyen van és ingyenesen látogatható. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor a fotós táska is nálam van, igyekszem nem elszalasztani az egyik legszebb hónap, a tavasz gyönyörű részleteit... Sokszor azt vesszük észre, hogy évről évre korábban nyílnak a virágok, és elég hamar el is hervadnak. A hosszúra nyúló és igazából nem is télnek nevezhető tél után a természet próbálja utolérni magát...

Az egyik legszebb virág tavasszal: tulipán




2019. április 19., péntek

Fácánkaland

Mindig okoz meglepetéseket a leskunyhó meglátogatása, ez most legutóbb sem volt másképp. Először egy furcsa zajra lettem figyelmes, gondoltam is magamban "van bent valaki?". De közelebb érve az ajtó zárva volt. Óvatosan kinyitottam, erre egy csuszka repült ki szinte fénysebeséggel. Igazából nem is értettem hogy került oda, hiszen jó egy hete nem voltam már kint és ennyi ideig szerintem nem bírta volna bent, ha belógott volna, amikor elmentem legutóbb. Elvégeztem a már hagyománynak mondható műveleteket, beültem és kisvártatva jött a nap fénypontja jellegzetes hangjával... 

Fácán a madárlesnél!




2019. március 30., szombat

Megmutatta magát a tavasz

Már hagyomány, hogy évente egyszer, vagy kétszer kilátogatunk feleségemmel egyik kedvenc helyünkre a Margit-szigetre. Tavasszal is sok szépet látni ott, meg hát ilyenkor lehet egy jó kis egészségügyi sétát is tenni, ami sose árt. A fotóstáska is ott van nálam mondanom sem kell, hátha elkapok egy-egy tavaszi szépséget, hangulatfotót, és ha szerencsénk van összefutunk az ottani mókussal, vagy a vadasparkban láthatunk egy-egy olyan madarat, amit még nem csodálhattunk meg máshol... Vagy éppen a virágzó magnóliában gyönyörködhetünk.

Magnólia virágzik, kihagyhatatlan...


Tavaszi nagytakarítás

Már egy ideje halogattam, de most már muszáj volt a les teljes kipucolása, kitakarítása. Így szombat reggel már korán kimentem, kitakarítottam teljesen az itatót (hiszen koszos, büdös vízben még a tollas barátok se szeretnek bemenni). Az itatóban lévő fákat kitettem száradni, rájuk fért egy kis szabadlevegő. Friss mohákat szedtem a közelben,  hallgattam a madarak csicsergését, sokszor csilp-csalp füzike jellegzetes hangját véltem felfedezni. Jó három órás feladat egy ilyen munka, de meghálálja magát. Még jó egy-két hónap míg a lesnek lesznek látogatói, addig még lehetnek meglepetések. Tavaszi dekorációt is csináltam, amikor megjelennek az első vendégek látni a meglepetést rajtuk, ha körbe néznek...






2019. március 10., vasárnap

Madár wellness

Itt a március, ilyenkor már jobb időben várható a madarak pancsolása is kedvenc itatómnál. Vártam is a pillanatot, amikor legközelebb a leskunyhóba ülhetek, szerencsére most majdnem egy teljes napot tölthettem ott. A félsz ugyan ott volt bennem, mi van ha nem lesz egy látogató sem, ez benne van a pakliban, de szerencsére nem így történt. 
Az internet sűrűjében olvastam valahol, hogy a madarak közelsége csökkenti az emberben lévő stresszt és aki több madarat, fát lát mentálisan jobb az egészsége is felmérések szerint. A madarak száma is csökkenti a szorongást, nem pedig az hogy hány fajtát lát mondjuk egy nap alatt. 
Tényleg élvezet hallgatni kora reggel ahogy a harkály dolgozik a fán, zöld küllő megszólal jellegzetes hangján, cinegék éneklik, hogy itt a tavasz...
Most a fajtákban sem volt panasz zöld küllő, seregély, meggyvágó, rigó pár, őszapó is gyarapította a látnivalót. Ibolyát is láttam már útközben, szép lassan ébredezik a tavasz. 

Zöld küllő fürdése mesés pillanat...




2019. március 3., vasárnap

Nyitnikék, Nyitnikék!

Bár még március eleje van, most szombaton meglepődve tapasztaltam, hogy a madarak már a tavaszra készülnek. Éjjel még hideg van, de most is már a jobb időket idéző napsütéses idő volt, érezni lehet a szebb évszak közelségét a levegőben. Az égi barátok már sokszor párosával érkeznek a leshez, és úgy láttam, hogy volt amelyik már a kirakott mohát is vitte magával. Talán fészekenyagnak? Megjelent a fekete rigó, és egy nagyon régen látott vendég a vörösbegy. Tény, hogy már nem sok idő van hátra a télből, de szerintem ezt senki sem bánja...
Melós volt a mostani kiruccanásom a lesbe - tettem vizet az itatóba, a dekorációt szépen megcsináltam, a beülő fa csúnyaságait kijavítottam. A mag is kifogyott rendesen, azt is pótolni kellett. Szerencsére munkásságom nem volt hiábavaló :o)

Csuszka véletlenül szedte össze, vagy elkezdődött a fészekrakó program?




2019. február 20., szerda

Tavaszváró

Sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vagyok kint a madárlesben egy hónapban. A felhozatal teljesen változó - van hogy csak egy tollas barát jön folyamatosan, máskor meg olyan pörgés van, hogy csak kapkodom a fejem.
Most is folyamatos még az etetés - teavaj, dió, mandula, szotyi, cinkegolyó mindig van kint. Megjelent a lesnél a fekete rigó, szarka, dolmányos varjú, zöld küllő. Őszapók játszottak a fákon, meggyvágók veszekedtek, szajkók rikácsoltak. Fantasztikus érzés, amikor megérkezik ide az ember a város zajából, egy kis szigetnek tekintem, csak nem kincses, hanem madaras. Számomra itt az igazi kincsek a madarak.... Az időjárás kellemes volt, nem kellett már a leskunyhóban dideregni. Ahogy délutánra melegebb lett fürdőzés is volt, aminek szintén örültem.
És ami még nagyon pozitív volt legutóbb, hogy egy igazi tavaszi hírnökkel találkoztam útközben: a hóvirággal. A cinkék is egyre gyakrabban énekelgetik: nyitnikék, nyitnikék!

Mesés reggeli fények a leskunyhóhoz közeledve... 




2019. január 27., vasárnap

Etessük a madarakat!

Még javába tart a tél, ezért ha valahol elkezdünk etetni, ne hagyjuk azt abba. Ezt sokfelé olvasni az interneten, így mi is rendületlenül folytatjuk tovább. Dióval, mandulával, cinkegolyóval még az őszpót, vagy akár a zöldikét is oda tudtuk csalogatni. Kevéske szabadidőmből azt a pár órát leginkább a madárlesre fordítom mostanában. A hó is lassan elolvad és bár még a tavasz nagyon messze van még, bizakodjunk, hogy egyszer a jó idő is eljön...
De addig is, ha tudjuk etessük a madarakat!






2019. január 20., vasárnap

Őszapók a madárlesnél

Bevallom alig vártam, hogy ismét kint lehessek a leskunyhónál. Most is esett vasárnap reggelre hó, igaz nem olyan sok, mint legutóbb. Szépen beetettünk, tettünk ki teavajat, diót, mandulát, szotyit kedvenceinknek. Én cinkegolyót is kiraktam bízva abban, hogy az őszapók végre megjelennek - jellegzetes hangjukat már napok óta halljuk a közelben. Volt is izgalom: berepült egy őszapó a beülő ágra, de először egy meggyvágó úgy elüldözte, azt hittem sose "jön" vissza. Szerencsére nem így lett...
Öröm nézni őket, ahogy járnak tollas barátaink rendszeresen a kajára, illetve ahogy először szinte szó szerint "döbbenten" szemlélődnek a felkínált rengeteg élelem láttán.
Süvöltőket is láttunk, hallottunk az egyik fán, de ők valamiért még csak messziről szemlélődnek. A szokásos 10-12 faj most is megvolt, egy-két meglepetéssel. Végre sikerült egy kicsit madárportrékat is készíteni, bár rendesen kapkodtuk a fejünket és a fényképezőgépeket - annyira nagy pörgés volt ma :-)
Szeretem is ezért a telet: nézni, ahogy hullik a hó, ahogy a madarak fürdenek a hóban, a hó ropogását hallani járás közben... Vagy csak kikapcsolódásként gyönyörködni egy hófödte tájban...
De lássuk inkább mit is láttunk ma az itatós madárlesben kedves Olvasóim!

Fehér szépség a lesnél... Őszapó!




2019. január 5., szombat

Hirtelen jött havazás

Még csak pár napja, hogy beköszöntött az újév, de már azt jósolták, hogy havazás várható erre a hétvégére. Még pénteken elhatároztam, ha havazik kimegyek a madárlesbe.
Nagyon szép látvány ám ilyenkor az erdő, a környezet, igazi békességgel, megnyugvással tölti el az embert. A forgalomra sem volt panasz, bár több hasonló érdeklődésű baráttal hallom, hogy az etetőknél kevesebb a látogatók, madárfajok száma, mint az elmúlt években volt, köszönhető az enyhébb teleknek. 
Raktunk ki mindenféle jót, csemegét, amikre kedvenceink jönnek is rendesen. A havazás egyre inkább erősödött, közben örömmel hallgattam a cinkék énekét, a szajkó mindenkit megijesztő hangját, az erdei pinty mesebeli dallamát az éterben. Csendben figyeltem és élveztem a szárnysuhogásuk közelségét. 
De hadd beszéljenek inkább a fotók arról, mit is láttam a mai nap :-)

Szajkó szinte csak az ínyencfalatokra jön :-)