2019. február 20., szerda

Tavaszváró

Sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hányszor vagyok kint a madárlesben egy hónapban. A felhozatal teljesen változó - van hogy csak egy tollas barát jön folyamatosan, máskor meg olyan pörgés van, hogy csak kapkodom a fejem.
Most is folyamatos még az etetés - teavaj, dió, mandula, szotyi, cinkegolyó mindig van kint. Megjelent a lesnél a fekete rigó, szarka, dolmányos varjú, zöld küllő. Őszapók játszottak a fákon, meggyvágók veszekedtek, szajkók rikácsoltak. Fantasztikus érzés, amikor megérkezik ide az ember a város zajából, egy kis szigetnek tekintem, csak nem kincses, hanem madaras. Számomra itt az igazi kincsek a madarak.... Az időjárás kellemes volt, nem kellett már a leskunyhóban dideregni. Ahogy délutánra melegebb lett fürdőzés is volt, aminek szintén örültem.
És ami még nagyon pozitív volt legutóbb, hogy egy igazi tavaszi hírnökkel találkoztam útközben: a hóvirággal. A cinkék is egyre gyakrabban énekelgetik: nyitnikék, nyitnikék!

Mesés reggeli fények a leskunyhóhoz közeledve...